Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VODKAJÉG


Szenteltvíz vodkával és jéggel (36. rész)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

– Várj!

– Mi van?

– Lehet, hogy mégiscsak lesz összefüggés.

– Mármint?

– Mármint a mai gyilkosság és a keresztre feszítés között.

– Én mondtam, Dávid.

– Igen, ma nagypéntek van, tehát Jézus megfeszítésének napja. Ezt a papot is megfeszítette az elkövető. De.

– Mit de?

– De ez így túl egyértelmű lenne. Olyan szájbarágós. 

– Gondolkozz tovább! – kérlelte Attila Dávidot.

– Igen. Hiszen a fogantatás jelképe is arra a napra esett, amikor szerintünk a gonosz fogant meg jelképesen, vagyis nem szerintünk, hanem szerinte. Ez volt a bíboroson elkövetett tettének az üzenete. De időrendileg nem halhat meg ilyen rövid idő alatt, ami még csak most fogant meg! Érted amit mondani akarok?

– Azt hiszem, igen.

– Mi azon az elméleten voltunk, hogy megfogant, és majd egyszer megszületik, legalább is én így gondolkodtam. Az karácsonyra esne, igaz? 

– Igen. 

– De ő nem várt eddig, mert megint üzent. Méghozzá a keresztre feszítéssel.

– Aha… Értem, vagyis nem értem!

– Én sem. Valami nem stimmel.

– Lehet, hogy csak mi próbáljuk meg ezt az elméleti vonalat összekötni, pedig semmi jelentősége nincsen a valóságban. Lehet, hogy véletlenszerűen választja ki az időpontokat. 

– Azt nem gondolnám.

– Mi van akkor, ha a saját születését akarta bemutatni, ami pont arra a napra esett, amikor Jézus is?

– Akkor az elkövetőnk is december 24-én született?

– Akkor igen. Vagy legalábbis akkor valamikor. 

– Induljunk el ezen? Zárjuk ki a 15 évnél fiatalabbakat? 

– Ááá… és mi van, ha nem is magyar állampolgár, hanem külföldön élő, vagy külföldön született az emberünk? Ez maximum egy jó viszonyítási pont. Szerintem futtassunk le egy keresést a nyilvántartásban, hátha már volt dolga a rendőrséggel az elkövetőnek. Keressünk rá erőszakra, gyilkosságra, stb. Születési dátum meg karácsony és plusz mínusz 2-3 nap.

– Oké, intézem. Más?

– Igen. Elmegyek a nővérhez, de most akkor a mai eset is nagyon fontos. Valószínűleg az áldozat is elkövetett valamit a múltban. 

– Várj, még a bíborosról is csak feltételezéseink vannak. Bizonyíték egyelőre semmi.

– Majd lesz. A másik: ha a húsvéti keresztény hagyományokat nézzük, akkor vasárnap lesz a feltámadás, tehát biztos akkor is lesz valami gyilkosság, pontosabban üzenet. Erre valahogy fel kéne készülni. Értesíteni kellene a katolikus egyház minden papját és dolgozóját. 

– Igazad van, ezt megemlítem a belügyminiszternek. Diszkréten.

– Diszkréten? 

– Igen. 

– Szerintem meg ez egy jó alakalom lenne arra, hogy kiderítsük, ki lehet még érintett a dologban.

– Vagyis?

– Vagyis akinek mocskos a múltja, az most valószínűleg elő fog bújni a sötétből.

– Mi lenne, ha bevonnánk a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát kicsit mélyebben ebbe az ügybe?

– Gondolod, hogy ha sárosak, vagy legalábbis tudnak arról, hogy ki volt az közülük, akkor majd csak úgy terítenek nekünk?

– Rájuk kell ijeszteni, és elmondani nekik, ha nem segítenek, akkor valamelyik közülük számíthat arra, hogy ő lesz a következő áldozat. 

– Kell, hogy valaki tudjon valamit. 

– Ebben egyetértünk.

***

Ugyanaznap, Nagyszombat estéjén

A 60-as éveiben járó pap egy feszes farmernadrágban, egy laza zakóban és baseball sapkában izgatottan várta a taxit a háza előtt, ahova 10 perccel azelőtt odarendelte a mobiljára telepített applikáción keresztül. A maszkot egészen a szeméig feltolta, hogy véletlenül se ismerje fel senki. Este 10 óra múlt pár perccel, az esti forgalom gyér volt. A taxi indexelve félreállt és felvette utasát.

– Jó estét. Hova lesz a fuvar?

– Jó estét. Nagy Diófa utca 12.

– Rendben.

A taxi a külvárosból 15 perc alatt ért be a belvárosba. Este már kijárási tilalom volt, ezért a forgalom igen gyér volt, az utcák kihaltak voltak. Kiszállt és kézpénzzel fizetett, megvárta amíg eltűnik a taxi a Dohány utca irányába, majd gyors léptekkel a Rákóczi út felé vette az irányt. Ment még pár métert az Astoria irányába, majd átfutott a Vas utcába. Az egykori színművészeti főiskolával szembeni kapualjban egy számot ütött be a kaputelefonba.

– Halló?

– Halló! Én vagyok az!

– Ááá! Nyitom!

Az ajtó berregni kezdett, és kinyílt. A pap beosont. Amint belépett a lépcsőházba, automatikusan felkapcsolódott a világítás. Gyalog indult el a második emeletre. Ahogy felért, a résnyire nyitva hagyott ajtó felé vette az irányt, a bérház belső folyosójának a végén. Zsebre dugott kézzel elindult, és amikor odaért, óvatosan kopogott egyet az ajtófélfán. 

– Bújj be, drága! – szólalt meg egy nőies férfihang a lakás belsejéből.

A pap körbenézett, majd besurrant az ajtón, amit gondosan becsukott maga után.

– Hát sikerült eljönnöd, édesem? – egy farmer shortot viselő, 30-as éveiben járó férfi állt a nagyszoba ajtajában. Fehér atléta volt rajta, és egy vékony Eve cigarettát tartott a kezében. Úgy nézett ki, mint Karády Katalin férfi reinkarnációja. 

– Nagyon dögös vagy! – jött azonnal a válasz a paptól, aki úgy beparfümözte magát, mintha bálba ment volna. 

– Na, na ! Csak ne olyan hevesen, édesem! Gyere, csüccsenj le, igyunk valamit!

– Az jó lesz! – mondta, majd megölelte a férfit, és a kezével végigsimogatta a combját és a fenekét. 

– Egész nap rád gondoltam.

– Én is! 

A bőrkanapén kényelembe helyezte magát, majd ő maga is rágyújtott. A tévében egy zenecsatornán a 90-es évek slágerei mentek. Önfeledten nevetgéltek, miközben egyre többet ittak és füveztek. Éjfél elmúlt, amikor a papon már csak egy boxer és egy teniszzokni volt, és így táncolt George Michael Outside című számára.

– Imádom George-ot! Olyan kár, hogy már nincs köztünk, annyira szexi volt? Nem?

– De, de! Imádtam én is! – válaszolta a fotelben ülő férfi.

A pap erotikus táncot imitálva, lemászott az asztalról, majd szorosan a férfihoz dörgölőzött. 

– Mi van, szépségem? Annyira morcos vagy!

– Nem, dehogy, csak kicsit fáradt vagyok.

– Akkor majd én kényeztetlek, mit szólsz hozzá?

– Nem bánom, csak igyunk még egy utolsót!

– Egy utolsót? Te kis huncut!

– Valami különlegeset, mielőtt belefognánk a mókázásba.

– Á! Értelek, te rossz fiúcska. Így mindjárt más! Hozd azt a csodaitalt!

A férfi eltűnt a konyhában, a pap ott maradt a bőrkanapén, és rágyújtott egy cigire. Arról ábrándozott, hogy elkapja ezt a kis cafkát. Jól megkeféli, csak jöjjön vissza. Igazi kis bestia ez a faszi. Kétszer találkoztak eddig, egy internetes társkeresőn jöttek össze, még nem volt semmi testi kontaktus köztük, még egy csók sem, mert abban állapodtak meg, hogy nem kapkodják el a dolgot. Úgy látszik, már ő sem bír magával, bár arra nem számított, hogy így be fog rúgni estére. De ha már így alakult, akkor legyen. Arról volt szó, hogy ma filmeznek, és ismerkednek egymással, de titkon remélte, hogy talán már ma lesz valami. Mármint szexuális értelemben. Úgy látszik, mégis meghallgattattak az imái. Nagyot mosolygott magában. Majd meggyónja, egyenesen Istennek. Igen, ahogy szokta. Ismét nagyot szívott a cigarettába. Az ajtóban megjelent a férfi, kezében egy kristálykehellyel és egy apró fiolával. 

– Mi az, cica, mit hoztál nekem?

– Egy különleges italt.

– Arra kíváncsi leszek. Te nem iszol?

– Dehogynem, de előbb te. Neked szántam meglepetésnek.

– Furdal a kíváncsiság!

A férfi letette elé a poharat, amiben jégkockák és egy átlátszó ital volt kiöntve.

– Húúú! Mi ez?

A férfi arca megfeszült. A vonásai már nem egy nőére hasonlítottak, hanem egy gladiátoréra. A kecses mozdulatokat egy határozott férfi mozdulatai váltották fel. A papnak feltűnt a változás, bár ahhoz túl részeg volt, hogy rögtön levonja a konzekvenciát. A férfi a fiolából egy barna színű zavaros folyadékot öntött a tiszta italba, majd egy fémkeverővel összekeverte azt.

– Idd meg! – szólt rá erélyesen a papra.

– Na de szívem, miért lettél hirtelen ilyen mogorva? Mi a baj? 

– Idd meg! – ismételte meg halkan, de ellentmondás nem tűrően a férfi.

– Jól van, na! Csak ne légy mérges. Mi ez? – kérdezte még egyszer, miközben felemelte a poharat.

– Szenteltvíz vodkával és jéggel!

Kedves Olvasók! A történet most véget ér itt a Szalonnán, ahogy a Disztópia is véget ért annak idején. Reményeim szerint a választások után könyv és e-book formátumban is megvásárolható lesz a Szenteltvíz vodkával és jéggel, amelyben fény derül a rejtélyes sztori végére. Addig is kövessék a könyv oldalát, ahol minden információ fent lesz a megjelenéssel kapcsolatban.

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

7. rész

8. rész

9. rész

10. rész

11. rész

12. rész

13. rész

14. rész

15. rész

16. rész

17. rész

18. rész

19. rész

20. rész

21. rész

22. rész

23. rész

24. rész

25. rész

26. rész

27. rész

28. rész

29. rész

30. rész

31. rész

32. rész

33. rész

34. rész

35. rész

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.