Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VODKAJÉG


Szenteltvíz vodkával és jéggel (32. rész)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

– Szia! Mi újság? Tudom, tudom… ne haragudj! Van egy fontos ügy, ami annyira lefoglal, hogy teljesen kiment a fejemből. Na! Az apád vagyok! Persze, bepótoljuk! És mi van a suliban? Hányas lett a kémia? Egyes? Jó, jó, ne izgulj emiatt, szard le! Mondtam, arra koncentrálj, ami érdekel, a többiből meg ne bukj meg, ennyi. És egyébként a kémia csak egyszer lesz fontos az életben, ahhoz meg nem kell megtanulni a periódusos rendszert, vagy mit. Majd megérted, ne izgulj. Nem tudunk sehova menni egyelőre, tudod te is… elhiszem, hogy bele vagy fásulva, de ez van, egyszer vége lesz ennek a szarnak is… Mi van anyáddal? Aha. Küldök pénzt a számládra, oké? Csajok? És akkor mi van? A hétvégén összehozzuk valahogy, ha más nem, elmegyünk sétálni és dumálni egyet valahol… persze, vigyázz magadra, majd beszélünk! Szia, puszi!

Lívia a hátsó ülésen Dávid mellett ült, és fél füllel hallgatta végig Koltay telefonbeszélgetését. Ránézett és a férfi arckifejezését vizsgálta. 

– Mikor láttad utoljára?

– Karácsonykor…

– És?

– Mit és?

– Hogy van?

– Jól, megvan. Minden ok.

– Akkor jó.

Némán ültek az út hátralevő részében, és mindketten a telefonjukat pörgették. Barta folyamatosan beszélt valakivel, feladatokat osztogatott más ügyekkel kapcsolatban.

– Nem, a szentendrei rablás felvételeit már átküldtétek! Nem az kell, a kihallgatási jegyzőkönyvekre várok! Még ma, ha lehetséges, köszönöm!

– Barta! Visszahívlak, csak éppen a Gyurival beszélek, estére meglesz a jelentés, intézem!

– Itt vagyok! Hol tartottunk?

Az Árpád-hídon mentek át, amikor Lívia megszólalt.

– Itt is van! A Blikk már le is hozta: RENDKÍVÜLI! Holtan találtak egy eddig ismeretlen egyházi személyt a zsámbéki premontrei kolostor turisztikai részénél. Részletek eddig még nem állnak rendelkezésünkre, az áldozat személye is ismeretlen egyelőre. A rendőrség vizsgálja a halála körülményeit, amint válaszolnak a megkeresésünkre, frissítjük cikkünket. A kolostor a mai napon nem fogad látogatókat, a romtemplom bizonytalan ideig nem látogatható.

– A Blikk, ki más?

– Néha nagyon utálom a sajtót, de most legalább nyilvánosságot kap majd az ügy.

– Ne hidd! Szerintem továbbra is teljes lesz a hírzárlat, és a másik ügy ettől még nem fog napvilágot látni. Ha nem lesz több bűncselekmény, akkor ennyi volt. 

– De lesz! 

– Mit csinálunk?

– Megvárjuk a helyszínelők jelentését, és összevetjük a bíboros anyagával. 

– Ott sincs semmink, csak egy lábnyom.

– Tudom, kértem, hogy minél többet rögzítsenek. Bár egy ilyen összejárkált helyszínen ez tű a szénakazalban, de hátha…

– Induljunk ki abból, amink nincs. Ez lesz a legkönnyebb. Módszeresen nézzünk át térfigyelő kamerákat, ha már van két ügy, akkor akár egy azonosság is potenciális kapocs lehet. Autók, emberek, arcfelismerő…

– Úgy, hogy közben mindenki maszkban járkál?

– Igen, ez mondjuk neccesebb, de hátha: ruházat, mozgás, stb.

– Kapcsolati háló? Mi a közös a bíborosban és a mostani áldozatban.

– Egyelőre azt sem tudjuk, ki az. Remélem, minél előbb azonosítják.

Barta telefonja folyamatosan csöngött. 

– Csitt – szólt rá Líviára és Dávidra. Az autóban csend lett. Barta csak igenekkel válaszolt, majd köszönés helyett csak annyit mondott a beszélgetés végén, hogy rendben.

– Na! Már várnak minket a titkosszolgálattól. 

– Faszom.

– Mit akarnak?

– Honnan tudjam, Dávid? Biztos elmondják, hogy hogyan tovább. Aláíratják a titoktartási nyilatkozatot, vagy mit tudom én. Kezd kurvára elegem lenni ebből az egészből. Az lenne a legjobb, ha átvennék az egész ügyet. Kellett ez nekem mint üveges tótnak  a hanyatt esés!

Az autó a mélygarázs sorompója előtt lassított, majd a rendszámfelismerő beazonosítása után, felnyílt előttük. Az őr intett nekik, és visszabújt a golyóálló üveges bódéjába. Barta a saját részére fenntartott parkolóhelyre tolatott, ami közvetlenül a lift mellett volt.

– Indulás!

A három nyomozó elindult a tárgyalóba.

– Ez van, amikor a politika beleugat mindenbe. 

– Ez nem politika, hanem vallás. Az meg a legrosszabb kombináció, amikor a kettő egyesül. Mindenféle értelemben. Hit és tudomány. Mint tűz és olaj. De mégis kéz a kézben járnak, mert a tömegeket így a legkönnyebb manipulálni, ez már bevett szokás 2000 éve. Ez a mostani vezetés meg annyira keresztény lett, hogy lassan áthelyezik a pápa székhelyét a Vatikánból a Bazilikába. Annyi biztos, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Tudjátok miért van még mindig minden ügynökakta titkosítva, nem? 

– Persze. Mert a mai napig olyanok üldögélnek vezető pozícióban, akiknek sáros a múltja. Ehhez nem kell nyomozónak lenni.

– Igen. És ugyanez igaz az egyházi vezetőkre és a látszat fenntartására is. Mi lenne, ha kiderülne valami egy olyan emberről, akiket tömegek követtek? Mi lenne, ha kiderülne az egyházról, hogy ugyanúgy működik, mint a korrupt politika? Kéz kezet mos, és most hogy ezek újra frigyre léptek egymással, egymás bőrét mentegetik. Ha ne adj’ isten kiderülne, hogy bort isznak és vizet prédikálnak?

– Mire gondolsz?

– Nem tudom, csak hangosan gondolkozom.

– Mit csináljunk?

– Meghallgatjuk, mit akarnak, aztán kitaláljuk. 

A lift a 9. emeleten állt meg. A szemben lévő tárgyalóban három öltönyös férfi állt, egy pedig az ajtónak háttal ülve foglalt helyet. Ahogy közeledtek az üvegszobához, Barta már felismerte az ülő alakot. Nem más volt az, mint a belügyminiszter. Barta torka elkezdett kiszáradni, és a szíve is gyorsabban kezdett verni. Ha őszinte akart lenni magához, akkor azt mondhatta volna magának, hogy fél. Még soha nem találkozott ezzel az emberrel, de tudta, hogyha személyesen jelenik meg nála, akkor komoly a helyzet. 

Dávid észrevette, hogy a főnöke elfehéredik. Közelebb hajolt hozzá, és csak annyit mondott neki:

– Csak semmi para, itt vagyunk veled!

Folyt. köv.

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

7. rész

8. rész

9. rész

10. rész

11. rész

12. rész

13. rész

14. rész

15. rész

16. rész

17. rész

18. rész

19. rész

20. rész

21. rész

22. rész

23. rész

24. rész

25. rész

26. rész

27. rész

28. rész

29. rész

30. rész

31. rész

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.