Október 27,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VODKAJÉG


Szenteltvíz vodkával és jéggel (20. rész)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,805,820 forint, még hiányzik 1,194,180 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Barta próbált elvegyülni a Örs Vezér terén sietősen közlekedő emberek között. Nem volt könnyű dolga. Hatkor minden bezár, és ilyenkor már amúgy is mindenki az otthonában volt a korlátozások miatt. Akik viszont még kint voltak az utcán, igyekeztek minél gyorsabban letudni a munka utáni bevásárlást, és minél előbb hazaérni. Az esetszámok igen magasak voltak, sokan voltak kórházban, magas volt a halálozások száma. Az oltás már javában zajlott a Covid-19 járvány kellős közepén, ő már megkapta az elsők között a közvetlen kollegáival együtt. Legalább ettől a szartól már védve van, de őt most sokkal jobban izgatta az ügy, amiben nyakig benne voltak. Próbálta általános, sima ügyként kezelni, de túl sok volt a rejtélyes bizonyíték és kérdőjel. 

Az áruház forgóajtaján egyedül ment át, ahogy beért az előtérbe gondosan körülnézett, nem követte esetleg valaki. Nem vett észre semmi gyanúsat, a mozgólépcsőn az emeletre ment, ahol a rövidebb úton átvágott a gyerekbútorok irányába. Ahogy a plüssállatok közé érkezett, észrevette Koltayt és Líviát, ahogy unottan egy favonattal bíbelődnek. Egy kívülálló azt hihette volna róluk, hogy egy házaspár, akik valami játékot akarnak venni a gyermeküknek. Még el is mosolyodott egy pillanatra. Lívia csinos volt, és korához képest kimondottan jól karban tartotta magát. Rendszeresen járt futni, edzeni, és bár az arcát neki is maszk takarta, a kivillanó sötét szemei így is megígézték azt, aki ránézett. Fekete haja lófarokban fel volt kötve, a feneke meg olyan feszes volt a farmernadrág alatt, hogy aki hátulról látta, azt hihette valami huszonéves fiatal lány. Ezzel szemben Lívia közelebb volt az ötvenhez, mint a negyvenhez.

Régóta dolgoztak együtt, nagyon jó elemző volt, Barta még a régi időkből ismerte, és amikor kinevezték a különleges ügyek osztályára, egyből felkérte, hogy dolgozzon vele. A nő két házasságon volt túl, egy szem fiát egyedül nevelte, de elmondása szerint sokszor több volt vele a baj, mint a rábízott ügyekkel. E mai világban a kamaszok igen nehezen kezelhetőek voltak, a járványtól függetlenül. Mindegyik a telefonján lógott, örülhetett az a szülő, akinek a gyereke talált olyan hobbit vagy elfoglaltságot, ami lekötötte, és mondjuk valóban élvezte is azt. Barta tudta, hogy ez a generáció teljesen másképp fog szocializálódni, mint az, amelyik nem az okos telefonok világába született bele. Sokszor hallotta Líviától, hogy még egyszer nem szülne gyermeket erre a romlott világra, bár ez a mondás a rendőrség berkein belül nem volt meglepő. Főleg azok között, akik tényleg láttak durva dolgokat. Ahhoz képest amennyire nem volt természetes az ő fiatalsága alatt a drog, konkrétan azt sem tudták mi az – maximum a San Francisco utcáiban halottak róla, Mike és Steve felügyelő nyomozásai során -, a mai fiatalok ezeken a szintetikus szarokon nőnek fel. Előbb találkoznak vele, mint a nőgyógyászukkal. Egyébként imádta azt a sorozatot. A hatalmas Cadillac-et, amivel Michael Douglas járt, a ballonkabátos boxolóorrú Karl Maldent a kezében a forgótáras coltjával. Így visszagondolva, valószínűleg akkor határozta el, hogy ő is zsaru lesz. Ült a nagymamája fekete-fehér Orion tévéje előtt, és úgy bámulta a két nyomozót, mint más gyerek a Tom és Jerryt. Eleinte tiltották tőle, de aztán rájöttek, hogy felesleges, mert gyerekként megszállottja volt a nyomozásnak. Aztán jött Petrocelli és Colombo, meg a kifogyhatatlan Agatha Christie könyvek. Úgy szívta magába a krimit, mint egy szivacs. A logika és a következtetés éltette, egészen fiatalon is mindent ezzel a módszerrel vizsgált. Mi és miért? Ha megvan az indok, akkor meglesz a indíték is. Persze sokszor nem ennyire egyszerű, ahogy a filmeken látta, sőt, de azért szerette a szövevényes sztorikat. Tinédzser korára, amikor már csajozott, és moziba vitte a lányokat, az első fél óra után megmondta, ki lesz a gyilkos. Persze azzal vádolták, hogy már látta a filmet, pedig nem. Kikövetkeztette. Aztán jött a gimiben a továbbtanulás, kézenfekvő volt, hogy a rendőrtisztire megy tovább. Évfolyamelsőként végzett summa cum laude minősítéssel, onnan irány a BRFK, és így tovább.

Imádta a munkáját. Visszazökkent Lívia tökéletes alakjához, mondjuk abban az időben egy ilyen idős nőnek már csókolomot köszöntek, és elképzelhetetlen lett volna, hogy összekeverjék egy tini lánnyal. Azért minden rosszban van valami jó, legalábbis ha a mindent a szemnek, semmit a kéznek logikai vonalat követi. Ami szép, az szép. Ahogy közelebb ért hozzájuk, intett nekik, hogy kövessék. Barta gyors léptekkel a berendezett nappalik irányába vette az irányt, a haladási iránnyal szembe. Hátra nézett, hogy Koltayék jönnek-e utána, és persze felmérte a helyet is, nem követte-e ide is valaki. A telefonját szándékosan otthon hagyta, mert tudta, hogy a cellainformációk alapján pár perc alatt bemérik, és ide is utána jönnének. Azt meg semmiféleképpen nem akarta. Innentől kezdve csakis rá és a két kollegájára fog tartozni, amit elmond nekik. Bement egy berendezett lakás nappalijába, és intett a többieknek, hogy menjenek utána. A berendezett szoba úgy nézett ki, mint egy filmstúdió forgatási helyszíne. Körbeülték a dohányzóasztalt, és kérdően Bartára néztek.

– Na mi a helyzet? – kérdezte Koltay.

*

A nagydarab öltönyös már a lépcsőházban tárcsázta Barta mobilszámát. A kurva életbe, kiszúrta őket. Mindegy. Bemérik, aztán utána mennek. Visszaért a kocsihoz, beugrott az anyósülésre. 

– Kicseng.

– Megvan!

– Mondd a koordinátákat!

– 25 méterre keletre. Ó, a picsába, nem vitte magával. 

– Én mondtam, hogy ez nem egy hülye rendőr.

– Hívom a minisztériumot! Menjünk vissza!

A Skoda megfordult, és elhajtott a Széchenyi tér irányába.

Folyt. köv.

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

7. rész

8. rész

9. rész

10. rész

11. rész

12. rész

13. rész

14. rész

15. rész

16. rész

17. rész

18. rész

19. rész

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!