Július 30,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VODKAJÉG


Szenteltvíz vodkával és jéggel (8. rész)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,631,618 forint, még hiányzik 1,368,382 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Dávid tompa recsegésre lett figyelmes az ajtó irányából. Az ajtófélfa feletti hangszóróból a pap hangja szólalt meg, mint annak idején gyerekkorában a sulirádióban, ha fontos információt akartak megosztani a gyerekekkel.

– Figyelem! Arra kérek minden lakót, hogy haladéktalanul menjen vissza a szobájába, mert fertőtlenítő szakemberek érkeztek az otthonba! A bíboros szobáját fertőtlenítik, kizárva ezzel a Covid vírus esetleges terjedését. Senki ne essen pánikba, ez csak óvintézkedés! Köszönöm!

Ezt a szöveget még kétszer elmondta az atya, ennek hatására pedig felbolydult az élet az otthonon kívül és belül is. Dávid csak annyit mondott maga elé félhangosan: elkezdődött.

A park bejáratánál két fehér pick-up parkolt le, és négy, talpig fehér overallba öltözött ember fémtáskákkal már úton is volt az otthon bejárata felé. A titkosszolgálat helyszínelői voltak, akik bármilyen álcát képesek voltak használni, hogy megtévesszék a környezetüket. Nem csak a nyomozóik, hanem a segédeik is úgy beleolvadtak a környezetükbe, mint egy kaméleon. Az autóik rendszáma nem szerepelt a nyilvántartásban, és lenyomozhatatlanok voltak. Ha egy térfigyelő rendszer kiszúrta őket, mondjuk egy gyorshajtásnál, akkor tudták, hogy ezek érinthetetlenek. Ez a csapat volt a legprofibb és egyben a legtitkosabb is. Ha kellett, utcaseprőnek öltöztek, de ha a helyzet úgy kívánta, akár luxusszálloda recepcióst is alakítottak. Több nyelven beszéltek, és a legprofibb kiképzést kapták minden harcászati technikából. Igen, a helyszínelők is. Volt olyan eset, amikor az elkövető visszatért a tetthelyre, és végezni akart az ott dolgozókkal. Nos, ez az eset ezekkel a fickókkal nem fordulhatott elő. Csak úgy hívták őket, hogy a szellemcsapat. Az atya által beolvasott szöveg is már tőlük származott, a legapróbb részletekig kidolgozták az éppen aktuális munkaterületükön érvényes óvintézkedéseket. A fehér overall alatt teljes arcot elfedő maszk volt, ha egy szuperoptikás fényképezővel lefotózták volna bármelyiküket, akkor sem tudta volna beazonosítani őket senki. 

Mire Dávid felócsudott a gondolataiból, már a vezetőjük ott állt vele szemben. Becsukta az ajtót, és levette a maszkját. 

– Szia! Jöttünk, ahogy tudtunk. Te vezeted a nyomozást? – kérdezte Lívia, miközben megigazította a haját és egy hajhálót tett fel a fejére.

– Szia! Igen, ki más? –  kérdezte, majd közelebb lépett a nőhöz és megölelte.

– No, mi ez a bizalmaskodás, nyomozó?

– Semmi, csak régen láttalak…

– Én is…

– Munkára! Mondjam, vagy tudod?

– Mondhatod. Amit egyelőre tudunk, az nem sok.

– Oké. Éjjel a bíborost megerőszakolták egy műpénisszel, az bent van már a laborban. A szájába egy papírgalacsint gyömöszöltek, az is ott van már. A halál nem ekkor következett be a szemtanúk szerint, hanem 4-5 órával később. Találtam egy nyitott ablakot a folyosón, a villámhárító mellett pedig egy lábnyomot. Azt mindenképpen meg kéne vizsgálni. Nézzétek át a szobát. Hajszál, ondó, testnedv, bármi. Vegyetek mintát a paptól, meg a dokitól és a nővértől, akikkel utoljára találkozott. A műanyag kötözőt és a Bibliát, amiből kitépték a lapot, és amit a szájába gyömöszöltek, odatettem az asztalra. Én mást nem találtam, az orvosszakértő majd átnézi még a testet, hátha.

– Mire gondolsz?

– Nem tudom. Eleve elég groteszk ez az egész.

– Hát nem egy mindennapi eset, az biztos.

– Meg ez a titkolózás. Engem ez aggaszt jobban, ettől bűzlik nekem ez az egész.

– De hát tudod, mi csak a munkánkat végezzük, a többit rájuk kell hagyni.

– Tudom. Viszont egyre több az ilyen sunnyogás.

– Ne kezdd! 

– Dehogyis!

– Na menj, délutánra ott lesz minden az asztalodon!

– Köszi, Livi!

Dávid sietősen elhagyta a szobát, a bejárat előtt intett a fejével a három másik kollegának, azok visszajeleztek. Mire Dávid elhagyta az épületet, a szobát hermetikusan lezárták, és mint egy forgatási helyszínt, erős fényekkel és világító berendezésekkel világították meg. Mint egy filmstúdió, olyan volt az egész. Lívia egy nagyítóoptikával felszerelt szemüveget helyzett fel az orrára, és nekilátott a helyszínelésnek.

Folyt. köv.

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

7. rész

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!