Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VODKAJÉG


Szenteltvíz vodkával és jéggel (1. rész)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kedves Olvasók! A Disztópia 2038 Magyarország folytatásos novellán felbuzdulva, továbbá az olvasók kérésének elege téve, örömmel jelentem be, hogy egy új írást indítok útjának itt, a Szalonnán. Remélem tetszeni fog, olvassátok szeretettel!

Napjainkban

A szokásos reggeli futása végén járt. Utált futni. De muszáj volt az egészségi állapotára, fizikai erőnlétére figyelmet fordítania. 48 éves, enyhén pocakos, de nem kimondottan kövér, sőt inkább férfiasnak mondható testével ugyanis egyre nehezebben bírt. Mármint azzal a részével, hogy bármit evett, vagy ivott, azonnal meglátszott rajta. Fiatalon cingár, agárkutya testalkata volt, de ahogy elérte a 40-es éveit, úgy másztak fel rá a kilók, mint a futónövények az erdei fákra. Kipróbált már sokféle diétát, ilyen-olyan táplálékkiegészítőt, amelyre az, aki ajánlotta, megesküdött, hogy használni fog. Hát nem. Rájött, csak akkor nem hízik, ha nem eszik. A sportot sem azért erőltette, mert azt hitte, ettől talán képes lesz lefogyni. Dehogyis. Ettől általában még éhesebbé vált, mint előtte volt. Egyszerűen az erőnléte és az állóképessége miatt erőszakolta meg magát nap mint nap. Alig várta – nem azt hogy végre edzhessen, hanem -, hogy vége legyen. Fiatalon ki sem lehetett robbantani a konditeremből vagy a fallabda pályáról. Most meg? Itt liheg a Margitszigeten. Keservesen, de azért csinálta a saját magának összeállított edzéstervet. Futás után a parkban lévő szabadtéri kondigépeken még lenyomott pár szériát a váll és mellizom erősítő eszközökön. Szakadt róla a víz, még szerencse, hogy a maszkot már nem kellett hordani sportoláshoz, mint a korábbi járványhullám elején. Akkor is csalt vele, mert az orrára nem húzta fel. Nem kapott levegőt, frusztrálta az oxigénhiány. A Covid-19 már több mint egy éve sarokba szorította a világ országait. Mindent átírt ez az új helyzet. Alkalmazkodni kellett mindenkinek, nem volt más opció.

Ahogy a mellizom gyakorlatokat végezte az ismétlődő szériák között, pár perc szünetet tartott. Nézte a mellette sportoló fiatalokat, akik minden erőlködés nélkül, könnyedén csinálták mindazt amit ő kínkeservesen. Majd megtudjátok – mormogta magában -, majd rájöttök.

Márciushoz képest igen meleg volt, reggel fél kilenc volt, és már 14 fokot mutattak hőmérők. A fülébe dugott apró, vezeték nélküli füleseken valami idétlen reggeli műsort hallgatott, valamelyik kereskedelmi rádió erőltetett műsorvezetőit. Igazából csak azért, hogy a figyelmét elvonja az előtte álló napi teendőkről. Soha nem értette azokat, akik ezt rendszerszinten csinálták, vagyis akik reggel hattól délelőtt tízig a semmiről beszélnek, és a saját gyenge poénjaikon röhögcsélnek. De volt, van és lesz is rá igény. A langyos limonádé, a fogyasztói blabla és a felszínes hülyeségek. Elővette a törölközőt, amit a hátizsákjában vitt magával, megtörölte vele izzadt homlokát és felsőtestét. Megitta az otthon elkészített citromos vizet és kibontott egy müzliszeletet is. Micsoda szar ez a cukrozott hungarocell darab – így hívta -, inkább enne egy jó rántottát sonkával és friss kenyérrel. Tiszta önsanyargatás. Miért kell megvonnia magától minden jót? Genetikailag nem is indokolt, hogy ilyen szinten felszaladjanak rá a kilók. Az egész családja viszonylag normál testalkatú és hosszú életű volt. Ide vezet a sok adalékanyag a kajákban, és a ki tudja milyen szintetikus tartósítószerek. Kész röhej. Még nyújtott egy párat, majd komótosan elindult a sziget Margit híd felőli bejárata felé.

Híreket mondunk… a kormányzat azzal számol, hogy a következő napokban a napi új koronavírus-fertőzési számokban már meggyőzen jelentkeznie kell a március 8-tól hatályba lépett szigorító intézkedések fékező hatásának. Ez azt jelenti, hogy kényes helyzetben kell döntést hoznia szerdai ülésén a kormánynak a március 29-ig érvényben lévő korlátozások sorsáról.

9637 az új fertőzöttek száma és elhunyt 272 többségében idős, krónikus beteg – közölte a kormányzati koronavírus-portál. Ennyien egy nap alatt a járvány kezdete óta sosem hunytak el.

Időjárás, napos, gomolyfelhős idő várható a Dunántúlon és a középső területeken több, másutt kevesebb felhővel. Elvétve előfordulhat gyenge zápor. Az északnyugati szél a Tiszántúlon időnként megélénkül. A legmagasabb nappali hőmérséklet általában 9 és 16 fok között várható.

Pont kiért a villamosmegállóba, a maszk újra rajta volt. Remek – mondta maga elé, mintha valakivel beszélgetne. Szerencsére már megkapta az oltást, de amit ez a kormány művel… Alig álltak a megállóban, az iskolák még zárva, a forgalom olyan volt, mint egy munkaszüneti napon a régi szép időkben. Elővette a mobilját és az e-mailjeit kezdte olvasni. Semmi érdekes, átment a futó applikációra, hogy megnézze milyen időt futott, a program rögzített mindent az okos óráján keresztül. Na! 25 másodpercet javított a két nappal ezelőtti idején, szuper! És a pulzus is rendben volt. 989 kalória elégetve! Micsoda öröm, összegezte magában az információkat. Csak így tovább, és 3 év múlva még az olimpián is indulhatok, ha-ha-ha. A villamos ajtaja pont az orra előtt nyílt ki, egy fiatal lányokból álló, futódresszbe öltözött kis csoport szállt le a járműről. Vihorászva, tudomást sem véve róla majdnem felborították, úgy indultak el a sziget bejárata felé.

Fiatalok, gondolta, de jó nektek, előttetek az élet! Jézusom, hogy elment az idő. Mintha magát látta volna 30 évvel ezelőtt, amikor a haverjaival a Palatinuszba mentek csajozni. Akkor még ő válogatott a csajok között, most meg csókolommal köszönnek neki az ilyen kis fruskák. A villamoson alig voltak emberek, mindenkinek maszk takarta az arcát. Mintha egy orvosi szerelvény állt volna meg a megállóban. Legyen már vége ennek a szarságnak, és legyen minden olyan mint ezelőtt. A villamos elindult.

Az egyik ablak melletti helyre ült le. Kihúzta a füléből a fejhallgatókat, és a zsebébe tette. Amikor a telefonját is a futókabát belső zsebébe csúsztatta volna, megszólalt a kezében.

– Halló, tessék?

– Szia, Dávid! Merre vagy?

– A villamoson vagyok, megyek hazafelé. Futottam.

– Oké, be tudsz jönni? Fontos!

– Figyu, a héten szabin vagyok, meg a gyereknek is megígértem, hogy ma elmegyünk valahová. Karácsony óta nem láttam, és mindjárt húsvét.

– Jól van, de ez biztos érdekelne.

– Mi? Mi történt?

– Nem fogod elhinni, de van egy nemi erőszakunk, ma reggel…

– Hány éves az áldozat? Fiatal?

– Hát ez itt az érdekes. 80 éves és férfi.

– Az elkövető?

– Nem, az áldozat. Jól hallottad. És ráadásul pap. Pontosabban egy püspök, már ha mond ez neked valamit…

– Nem sokat, azon kívül, hogy nyilván magasabb pozíció, mint egy szimpla papé. És életben van?

– Igen. Éjjel történt a cselekmény, de zavaros minden. Leszóltak a minisztériumból, hogy kezeljük bizalmasan az ügyet. Se sajtó, se semmilyen nyilvánosság. Szóval ez inkább parancs, mint kérés.

– Értem. Akkor fél óra, és ott vagyok.

– Köszi, akkor az irodában. És senkinek egy szót se.

– Oké.

Na már csak ez kellett. A picsába. Ki az, aki megerőszakol egy 80 éves vénembert? Ez megint valami beteges pszichopata lehet. És megint a legjobbkor. Ez nem lehet igaz! De a minisztériumnak ehhez meg mi köze?

– Nyugati pályaudvar következik! – mondta be a robothang.

Dühösen az ajtóhoz lépett, és megvárta, míg kinyílik az ajtó. Koltay Dávid rendőrezredes, az életvédelmi osztály vezetője a combját csapkodva elindult az aluljáró irányába. Ekkor még nem is sejtette, mibe keveredik bele, pedig látott ő már cifra dolgokat a munkája során.

Menet közben tárcsázta a gyermeke számát, majd azzal a lendülettel meg is szakította a hívást. Eszébe jutott, hogy online tanulnak, és már óra van. Múltkor is lecseszte emiatt, mert pont a biológia felelésbe csörgött bele. Inkább ír egy üzenetet kicsit később, csak el ne felejtse.

Folyt. köv.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.