Ma reggel óta szegényebbek vagyunk. Elveszítettünk valakit, aki nagyon fontos volt számunkra és sok olvasónk számára is. Valakit, aki nélkül most nem lennénk itt és nem lennénk azok, akik vagyunk.
Luca – Galambos Éva – ma reggel elment. Küzdött az utolsó pillanatig, de a meggyötört szervezet feladta.
Visszavártuk, reméltük, hittük hogy egy reggel ott lesz a várva-várt komment. Elsőnek, mert mindig ő volt az első. Kerestük a napi vers alatt, hátha odaírja: Radnóti Miklós verse… Már nem írja oda soha többé.
Azt mondta, amikor utoljára találkoztunk: csodás élete volt. Mindent megkapott, amire vágyott. Azt mondta, nem akarja, hogy a végén mindent visszavegyen tőle a betegség. Nem engedi. Azt mondta, viszi magával a kincseit, amikor majd mennie kell. Az emlékeket, a barátságokat, mindent, amit kapott.
Most mennie kellett. Hisszük, hogy nincs egyedül most sem, ahogy soha nem volt. Viszi magával a szeretetünket és a hálánkat azért, hogy itt volt és ismerhettük.
Isten veled, Luca!
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.