Szeptember 17,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VODKAJÉG


Szenteltvíz vodkával és jéggel (14. rész)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,026,680 forint, még hiányzik 1,973,320 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Belépett a szobába, az őt kísérő őr pedig kurtán elköszönt és magukra hagyta őket. A parancsnok lomhán és kissé nehézkesen feltápászkodott a viseletes bőrfotelből, majd hellyel kínálta Szilágyit. 

– Galambos Sándor – mutatkozott be az igazgató, miközben vastag kezét a nyomozó felé nyújtotta.

– Szilágyi Gábor nyomozó, örvendek – a vékonyabb kéz találkozott a nagyobbal, mintha satuba nyúlt volna, annyira erősen szorította meg az igazgató.

– Egy italt?

– Nem, köszönöm. Egyedül jöttem – mondta, miközben a másik kezével megnyomkodta azt, amelyiket az imént összepréselte Galambos.

– Ez maguknál soha nem volt probléma – jegyezte meg, majd nagyot nevetve saját poénján, töltött magának a Lánchíd-konyakból.

Szilágyi nézte a túlsúlyos börtönigazgatót, igazi régi káder volt. Az irodán még nem látszódott a modernizáció, viszont rend volt és tisztaság. A koloniál szekrénysor tele volt jogi és egyéb szakmai könyvekkel, a nagy vitrinben pedig kitüntetések és kis szobrocskák sorakoztak. A bejárati ajtó mellett a páncélszekrény ajtaja nyitva volt, és szabályosan egymás mellé felsorakoztatva álltak benne a gépfegyverek. Az alsó polcon tárak, lőszerek, valamint kézi fegyverek csillogtak a szoba neonfényében. A falon egy Csontváry-utánzat volt fenyőfa keretben, valószínűleg nem is olyan rég még Lenin képe lóghatott a helyén. Pár hét múlva, 43 év után újra szabad választások lesznek az országban, egy régi rendszer maradványain egy új épül majd. Sokan várakozásokkal és nagy reményekkel várták a szocializmus összeomlását, de a régi káderek inkább aggódva figyelték az eseményeket. Ha nem is azonnal, de az állami gépezet le fog állni, és mindent átvesz a privatizáció. Magánosítás és kiszervezés lesz. Mindenki bizonytalan volt, főleg a felsővezetők és a protekciósok. Jelenleg a kivárás, egyben a helyezkedés volt mindenkinek a legfontosabb teendője, sokan egyszerűen csak csendben el akartak tűnni a színről, de voltak olyanok is bőven, akik próbálták védeni és megtartani a jelenlegi pozíciójukat abban bízva, hogy hátha nem cserélik le őket. Hiú ábrándnak tűnt, de aki dörzsölt volt, az nagyon is jól be tudott illeszkedni az új rendszerbe. 

– Ezért nem kellett volna ennyit utaznia, tértivevénnyel elküldtem volna az anyagot – mondta Galambos, majd egy lendülettel lehúzta az italát.

– Köszönöm, de van egy-két dolog, amit személyesen akartam megkérdezni. Elolvashatnám a jelentést?

– Természetesen. Parancsoljon! – a legfelső fiókból egy piros dossziét adott át Szilágyinak.

– Köszönöm! – mondta, nagy érdeklődéssel kinyitotta és lapozgatni kezdte.

– Egy cigarettát?

– Kérnék, köszönöm! – fel sem nézett az aktából, úgy válaszolt.

Galambos egy keménydobozos Marlboro-t vett elő, és megkínálta a vele szemben ülő férfit.

Miután elvette, ő maga is a szájába tett egyet, és több próbálkozás után, miután nagy nehezen begyulladt az öngyújtója, tüzet adott Szilágyinak, aztán a sajátját is meggyújtotta. Némán ültek és füstöltek. Galambos egy vonalzóval játszadozott, Szilágyi meg – kikapcsolva a külvilágot – belevetette magát az olvasásba. A szobában kis idő múlva vágni lehetett a füstöt, ezért az igazgató kinyitotta az ablakot, majd hosszasan kibámult rajta. A hideg levegő gyorsan beáramlott az irodába, ezzel frissítve a benti füstös légkört. 

– Maguknál is ilyen hideg van? -kérdezte elmerengve Galambos.

– Ne is mondja, szerintem ott még hidegebb van. Tudja, a Balaton még be van fagyva, és onnan elég hideg levegőt fúj az északi szél. De a helyében én örülnék…

– Miért?

– Mert itt legalább jó a fűtés, nálunk még az sem megy.

– Itt mindig van szakember. Tudja, a fogvatartottak között sok a melós. Ha elromlik valami, velük csináltatok meg mindent, egy kis jutalomért cserébe. Agyontapossák egymást, csak hogy kiválasszuk valamelyiket a javítási munkára. 

– Szabályos ez? – nézett fel kérdőn az igazgatóra.

– Nem! De kit érdekel? Várjak hetekig, amíg ideküldenek egy szakit? Addig én ingyen megoldom, meg aztán jót tesz a morálnak is.

Végül is igaza van, gondolta Szilágyi, milyen találékony ez az ember. 

– Egyébként is visszük a rabokat külső munkára, ha van belső, akkor csinálják meg azt is. Punktum.

Galambos megint az üveg után nyúlt, és töltött magának. Frissen borotvált arcán hajszálerek jelezték, hogy nem veti meg az alkoholt, szemei sarkában pedig sárgás szín árulkodott káros szenvedélyéről. 

– Mennyire ismeri az ügyet, ami miatt idejöttem?

– Nem nagyon, de a lényeget tudom. Azt írtam le a jelentésben is.

– Van olyan személy, aki esetleg napi kapcsolatban volt az elítélttel? 

– Kire gondol?

– Őr, cellatárs, ilyesmi.

– Utánanézhetek.

– Ha nem okoz gondot, beszélhetnék valamelyikkel?

Galambos felemelte a telefont, és utasította a központot, hogy kerítsék elő a női részleg vezetőjét. Kis szünet után a parancsnok bólintott, és letette a kagylót.

– Mindjárt itt lesz az, aki a felügyelője volt, és beszélőre mehet a cellatársával is. 

– Köszönöm, igazán nagylelkű!

– Még egy cigarettát?

– Köszönöm!

Folyt. köv.

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

7. rész

8. rész

9. rész

10. rész

11. rész

12. rész

13. rész

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!