Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VODKAJÉG


Szenteltvíz vodkával és jéggel (9. rész)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az Audi kék jelzéssel száguldott vissza a Teve utcai központi épületbe. Dávid gondolatai a nővéren jártak. Hogy tud egy ilyen szép nő elköteleződni egy vallás irányába annyira, hogy eldobja a hétköznapi életét? Milyen hatás érhette? Valahol csodálta, de alapvetően értetlenül állt az effajta megmagyarázhatatlan dolgok előtt. Honnan tudja valaki ennyire fiatalon, hogy neki Isten szolgálójának kell lennie? Trauma érte, vagy valamiféle megtapasztalása, amolyan Isten közelsége érzése volt? Vagy a környezete hatására lett apáca? Többnyire nagyon vallásos családba születő gyerekek, konzervatív keresztény nevelésben részesülnek, bár ez manapság már nagyon ritka. Sok a külső hatás, iskola, internet, televízió ahonnan beleláthatnak a való életbe. Régen jobban el lehetett szigetelni egy gyereket, és könnyebb volt elhitetni egy közösségben velük, hogy a rossz létezik. Pontosabban a rossz az, amire ők azt mondják. Minden újdonságra rá lehetett fogni, hogy az ördög játékszere, amivel próbára teszi a földi halandót, hogy elforduljon Istentől. Mert ugye az élvezetek és minden más saját gondolat, az bűn. Ezt csak úgy saját fejből rakta össze, mert ismert gyerekkorából olyan családot, akik hithű keresztények voltak, ha úgy tetszik, bigottak, és volt alakalma látni, hogyan élték a napjaikat. Konkrétan a VII. kerületi bérházuk szomszédai voltak: egy lány és egy fiú testvérpár élt együtt az anyjukkal, az apa elhagyta őket. A fiú egyidős volt vele, Ricsinek hívták, a lányt Kittinek. Volt, hogy átment hozzájuk játszani, akkor látta, hogy a szobák falai tele volt feszületekkel és teljesen egyszerű életet éltek. Szerinte szegények voltak, bár akkoriban ezt elég nehéz volt definiálni, főleg egy tizenéves kamasznak. Többnyire mindenkit magukhoz mért, ők átlagos családnak számítottak, bár akkoriban többnyire mindenki egyforma volt az ő szemében. Aztán egyszer ott maradt náluk uzsonnára, mert az anyukájuk, Ági néni marasztalta, és ott látta, hogy amikor elkezdte szeletelni a kenyeret, a késsel keresztet karcolt szimbolikusan a kenyér aljára. Nem merte megkérdezni, mit csinál, majd mielőtt enni kezdtek, hangosan egy imát mondott el, mire mindkét gyerek összekulcsolta a kezét és lehajtotta a fejét. Aztán elmormolta a szöveget, a végén pedig egyszerre annyit mondtak, hogy ámen. Egyszerű, rövid, dallamos szövege volt az imának:

„Édes Jézus, légy vendégünk,

áldd meg, amit adtál nékünk!”

Aztán ettek zsíros kenyeret és tejet, ami nagyon ízlett neki. Nem nagyon szóltak egymáshoz evés közben, ám amikor végeztek, akkor is imádkoztak:

„Aki ételt, italt adott,

annak neve legyen áldott! Ámen”.

Ági néni nem haragudott meg amiért ő nem mondott semmit, bár számára akkor igen kellemetlen volt ez az élmény, mert az ő szülei soha nem meséltek neki Istenről. Nem volt téma, meg volt keresztelve, de templomban soha nem járt. A karácsony is annyiban merült ki náluk, hogy a Jézuska hozza az ajándékokat. Semmi másban. Úgy gondolta, olyasvalaki lehet, mint a Télapó vagy a húsvéti nyuszi. Nem kérdezősködött akkoriban, egyet tudott: jónak kell lennie, mert akkor sok ajándékot fog kapni ezektől, ha meg nem, akkor virgácsot.

Aztán egyszer Ricsit elütötte egy autó a Podmaniczky utcában és kórházba került. Sokáig nem tudott róla semmit, egyik este átment hozzájuk, hogy megkérdezze, hogy van. Kopogni akart, de az ajtó résnyire nyitva volt, Ági néni a konyhában térdelt és imádkozott. Amikor észrevette, hogy ott áll az ajtóban, rákiabált. 

– Takarodj, te ördögfajzat! A te fajtád miatt van kórházban a fiam! Takarodj!

Akkor úgy megijedt, mintha az ördögöt látta volna térdepelni a konyhakövön, nem Ági nénit. Sokáig furdalta a lelkiismeret, hogy miért mondta neki ezt, hiszen ott sem volt, amikor a baleset történt. Este megkérdezte az anyját, hogy tudja-e, mi történt Ricsivel. Azt mondta, hogy állítólag egy osztálytársa szólt neki, hogy menjenek fel hozzájuk videózni, mert a gyerek apja valami új filmet vett a feketepiacon – a Rambót -, és Ricsi kíváncsi volt rá, ezért átszaladt az úttesten, de nem nézett körül, és elütötte egy Lada. Szóval ez volt a bűne a másik gyereknek, és ezért haragudott mindenkire Ági néni. Aztán kíváncsívá tette őt is, mi ez a Rambó, és kiderítette, hogy kinek van meg. Megnézték többen srácok, hogy egy vietnámi veterán miként száll szembe a rendőrökkel, és hogyan harcol az erdőben félmeztelenül. Rossz volt a képminőség, meg a hang, valami narrátor fordította monoton hangon, de őt lenyűgözte a film. És nem értette, miért volt baj, hogy ezt Ricsi is meg akarta nézni. Sok mindent nem értett gyerekfejjel, de aztán nem is foglakozott tovább ezzel a témával. Amikor hosszú hetek után Ricsi hazakerült a kórházból, többet nem találkoztak, mert Ági néni nem engedte. Néha látta őket, akkor is csak intettek egymásnak. Később elköltöztek, és csak akkor találkozott vele újra, amikor egy helyszínelésen a fekete hullazsákból az élettelen, üveges tekintete meredt rá. 30 évesen drogtúladagolásban, a karjából kilógó koszos tűvel, a testében egy elefánt kiütésére alkalmas mennyiségű heroinnal halt meg. Neki jutott a feladat, hogy közölje az anyjával a szomorú hírt. Egy panellakásban lakott a Havanna lakótelepen, koszban és mocsokban. Amikor kinyitotta az ajtót nem ismerte meg Dávidot. Egyenesen a szemébe nézett, és csak annyit mondott neki: köszönöm, Istenem! Majd becsukta az ajtót.

Később találkozott Kittivel, aki egy menhelyen dolgozott, ahova hajléktalanok és csövesek jártak, ételért és némi tisztálkodásért. Valami bűneset miatt ment oda, amikor felismerte a lányt. Csontsovány és a korához képest koravén volt a kinézete. Kérdezte, mi újság velük, hallotta, mi történt Ricsivel. Kitti csak annyit mondott, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, és ő most vezekel Ricsi haláláért. És felajánlotta a szolgálatát az Úrnak, hogy így enyhítse Ricsi szenvedéseit a pokolban. Pár év múlva rákban halt meg ő is. 

Isten útjai tényleg kifürkészhetetlenek.

A telefonja csengése zökkentette vissza a valóságba. Már a hídon volt, amikor fogadta a hívást.

– Tessék, itt Koltay!

Folyt. köv.

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

7. rész

8. rész

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.