Szeptember 22,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VODKAJÉG


Szenteltvíz vodkával és jéggel (11. rész)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,297,765 forint, még hiányzik 1,702,235 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

1989 nyara, Siófok

A piros színű kis Polski a Flört Diszkó előtti zúzottköves parkolóban állt, Kriszti az anyósülésen sminkelte magát, és a frissen dauerolt hajára mintegy fél palack hajlakkot fújt.

– Ne már! Miért nem szállsz ki? Meg lehet fulladni ettől a szartól.

– Dehogyis! Most hozta apám Osztrákból, ez a legújabb lakk, valami extra sztrong.

– Az mit jelent?

– Mit tudom én? De nagyon jó illata van, és úgy tart, mint a cukros víz!

– Adjál nekem is!

– Rúzst hoztál?

– Ott van a táskámban. Add ide a parfümömet is, az is ott van valahol…

– Hülye vagy, ez nagyon jó!

– Tudom. Az is onnan van, és van ott még valami neked. 

– Na ne, kisanyám. Köszönöm, annyira szeretlek! Ez a srác a kedvencem – ujjongva nyitotta szét a Bravó újság közepéből származó plakátot, ami gondosan négybe volt hajtva. A képen egy pilótanpszemüveges fiú állt, hófehér mosollyal, fehér pólóban és pilótadzsekiben, egy motornak támaszkodva. 

– Istenem, de helyes. Maverick a szerelmem!

– Tom Cruise, te gyagya! Pont olyan, mint Laci, nem?

– Igen. 

– Remélem eljön, annyira izgulok.

– Mit izgulsz? Már múltkor szemeztetek, és azt mondta, ma csak miattad jön el megint.

– Tudom. Na, hogy nézek ki?

– Mint egy szuperdögös bombázó.

Kriszti megperdült a saját tengelye körül, és mint egy balerina forgás közben, megemelte a miniszoknyáját, ami alól sejtelmesen kivillant a bugyija.

– Vagány vagy, csajszi, az már biztos! Te leszel a diszkó fénypontja.

– Köszi, te sem vagy semmi – dícsérte viszont a barátnőjét, Anitát, aki éppen a hatalmas karika fülbevalóját próbálta bekapcsolni a visszapillantó segítségével. 

– Kész vagy? Mehetünk? 

– Igen! De aztán ne idd le magad, mint a múltkor, mert nem akarok egész éjjel a Sió partján ülni, és hánytatni téged! 

– Oké! Nem iszom, ma Lacival randizom, azt mondta egész este együtt leszünk. Na menjünk!

A két lány egymásba karolva elindult a diszkó bejárata felé. Amíg odaértek, a parkolóban iszogató fiúk füttyögtek és hangosan odaszólogattak nekik. 

– Mondtam, hogy bejössz majd mindenkinek.

– Nemcsak nekem szólnak a füttyök.

A bejáratnál három kidobóember üldögélt fehér ingben és fekete nadrágban. Elismerően méregették a két lányt, majd miután kifizették a belépőt, a legnagyobb darab csak annyit mondott nekik: – Jó szórakozást a hölgyeknek – majd egy pecsétet nyomott az alkarjukra. Ez azért kellett, hogy ha később kimennének levegőzni, akkor a kidobók lássák, hogy már befizették magukat.

Bent még nem igazán voltak sokan, de még korán volt, este 11 órakor csak szállingóztak az emberek. Kriszti körbenézett, hátha meglátja Laciékat. De egyelőre a lenge ruhás pincérlányok és a bármixerek voltak többen, mint a vendégek. 

– Üljünk le oda! – kiabált oda Anitának, mert a zene viszont már teljes hangerőn dübörgött. Kényelembe helyezték magukat a bárpulttól balra, ahonnan jól rá lehetett látni a bejáratra. A hatalmas diszkógömb úgy forgott a mennyezeten, mint egy ringlispíl, mindenhova színes fényeket szórva. A DJ a bakelitlemezeket úgy pörgette, mint egy tehetséges pék a pizzatésztát, közben a fejével ütemesen felvette a zene ritmusát. 

– Hozhatok valamit a hölgyeknek?

– Szia, igen! Két gintonicot kérünk, szívószállal!

– Máris hozom!

Kriszti le sem vette a szemét a bejáratról, és közben idegesen az óráját nézegette. 

– Mit izgulsz már ennyire, csajszi? Éjfélre beszéltétek meg, nem?

– De! 

– Még csak 11 múlt, van még idő. Na gyere menjünk táncolni, ezt a számot imádom!

A két lány önfeledten táncolt a parketten, csillogott a szemük a boldogságtól. Balaton, nyár, szerelem. Olyan romantikus minden, mint az amerikai filmekben. Éjfélkor randevúzik az egyik leghelyesebb sráccal, mint Hamupipőke a herceggel. Filmsztárnak képzelte magát a villogó diszkólámpák fényében, a DJ-pult irányából rájuk fújódó szárazjég füstjében egyenesen a Bahamákra röpült gondolatban. Pálmafák, homok , fülledt erotika. Vékony hosszú feszes combja ki-ki villant a szoknyája alól, az UV-fényben ragyogott a hófehér fogsora. Fürdőzött a srácok éhes tekintetében, rá is játszott kicsit, tudta, hogy minden szempár rájuk szegeződik. Akkor ott, azokban a percekben ő volt a diszkó királynője. Vége lett Milli Vanilli romantikus dalának, amikor valaki hátulról megfogta a vállát. Megfordult és melegség öntötte el az arcától a lábujja hegyéig. Laci volt az, aki megérintette. Fehér, ujjatlan pólóban, kék Levis farmerben és tornacipőben állt előtte, mint egy királyfi.

– Szia!

– Szia! Hát eljöttél? – köszönt vissza lányos zavarában.

– Persze hogy el, hiszen megbeszéltük! Gyere, igyunk egyet!

– Szuper!

Kézen fogta Krisztit, és a bárpulthoz siettek.

– Gyönyörű vagy!

– Köszönöm! Te sem panaszkodhatsz.

Anitához Laci haverja lépett oda, aki szintén helyes volt, de a nyomába sem érhetett a barátjának. 

– Táncolunk?

– Ha jól viselkedsz! Semmi tapi, mert mehetsz a levesbe!

– Értettem, hölgyem!

Hajnali fél három körül lehetett. Anita a táncolástól kissé bedagadt lábait masszírozta, és a mellette ülő kimerült fiút nézte. Izzadt hajtincsei a szemébe lógtak, elővett egy Marlboro-t, rágyújtott, miközben a söröspoharával játszadozott.

– Nem láttad Laciékat?

– Nem, de szerintem kicsit félrevonultak a barátnőddel. Nincs kedved kimenni egy kicsit?

– De! Jó ötlet! Keressük meg őket, későre jár!

– Oké!

A két fiatal elindult a kijárat felé, át a táncoló tömegen. Anitának ennyi elég volt mára. Elfáradt, és inkább csendre és friss levegőre vágyott, mint a cigifüstös táncparkett összeizzadt tömegnyomorára. Elővett egy rágót, megkínálta a fiút, és kiléptek az utcára. Elindultak a parkolóba, ahol a kocsijukat hagyták.

– Ti hol álltatok meg? – kérdezte a fiút.

– Hátrébb, abban a kis utcában.

– Akkor biztos ott lesznek, nézzük meg.

A fiú beleegyezően biccentett, és egymás mellett komótosan lépkedve a parkoló autó felé vették az irányt.

Folyt. köv.

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

7. rész

8. rész

9. rész

10. rész

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!