Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VODKAJÉG


Szenteltvíz vodkával és jéggel (17. rész)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ismét napjainkban

A tárgyaló asztalán a három kávé teljes nyugalmat árasztva gőzölgött, mintha csak azért készültek volna el, hogy ne megigyák őket, hanem harmóniát és nyugodtságot csempésszenek a feszült légkör oldására. A kávé mindig egy pozitív célkitűzés, minden helyzetben. Maga a tudat, hogy az ember arra a pár percre, amíg elfogyasztja, ki tudja zárni a külvilágot, és csak a kellemes pörkölt aromára koncentrálhat, megfizethetetlen. Aki kitalálta örökké legyen áldott – ezek a gondolatok cikáztak Dávid fejében, miközben egy kockacukrot pottyantott a fekete italba, és a keverővel óvatosan kevergetni kezdte azt.

Barta figyelte Dávid rituális mozdulatait. Ő feketén issza, mégis elbűvölte az a kecses mozdulat, ahogy a kávéját bűvölte. Megvárta, amíg Lívia is elkészül az ízesítéssel, nem akarta elsőnek lehúzni a sajátját, de a nő inkább agyonízesítette és szemmel láthatóan nem a hatásáért, hanem az ízéért fogyasztotta. A jó erős fekete feldob, felpörget és energiát ad, a tejeskávé meg gyerekeknek való. Lívia 3 cukrot és mintegy fél deci hideg tejet zúdított a forró kávéra, ami így teljesen elvesztette kávé jellegét. Még nézni is rossz volt. Mint aki a vörösbort kólával issza, de ugyanez igaz a whisky-gyilkosokra is. Igen, akik ezeket a szent italokat meggyalázzák, nem is érdemlik meg azokat. Mindennek meg kell adni a tiszteletet, és akkor a hatás sem marad el.

A szobában csak a szellőztető halk zümmögését lehetett hallani, valamint a projektor ventillátorának tompa zaját. Akár A Jó, a Rossz és a Csúf című westernfilmben, amikor a végén párbajoznak a főszereplők. Egymást méricskélik, és mindegyik azon gondolkodik, a másiknak mi lesz a következő lépése. Annyi különbséggel, hogy itt nem egymást akarták kiiktatni, hanem éppen ellenkezőleg: egymást akarták segíteni. Mivel az egész ügy nagyon szürreális és misztikus volt, a gondolataik is azzá válták ezzel kapcsolatban, pont ezért nem nagyon mert egyik sem előhozakodni az extrém gondolataival. Barta törte meg a csendet.

– Dávid, azt mondtad neked valami itt nem stimmel. Elárulnád mire céloztál ezzel?

– Igen. A következő, amin el kéne indulnunk szerintem, azok a bizonyítékok. A Biblia lapja, a vibrátor, és…

– És? – emelte fel a szemöldökét Lívia, aki nem emlékezett több kirívó dologra.

– És a csiganyál.

– A csiganyál? 

– Igen. Amíg te kávét hoztál, és Attila kiment telefonálni, kicsit kutakodtam a neten.

– Hallgatunk.

– Rendben. Először is az én elméletem az, hogy ezeket a tárgyakat üzenetnek szánta az elkövető.

– Na ne már, ez nem egy amerikai krimi! 

– Hallgass végig!

– Jó, de ne éld bele magad túlságosan, ha megkérhetlek!

– Nem fogom. Kezdjük a dátummal. A bűncselekmény március 25-én történt, ami – ha megnézzük – egy egyházi ünnep. 

– Milyen ünnep?

– A keresztényeknél ez egy fontos ünnep, mert ezen a napon termékenyítette meg Isten Máriát, egy angyal segítségével… pontosabban, azt írja,  hogy a katolikus egyház ezen a napon emlékezik az angyali üdvözletre, vagyis arra a bibliai történetre, amikor Gábriel arkangyal megvitte Názáretbe Szűz Máriának a megtestesülés örömhírét. „Az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: – Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.”

– Vagyis?

– Vagyis szerintem ez egy szimbolik. Egy üzenet. A műpénisz, ami átvitt értelemben a megtermékenyítés jele, de mivel ezzel nem lehet valakit megtermékenyíteni, legfeljebb szimbolizálni a megtermékenyítést, szerintem így akarta ezt a tudtunkra adni. Méghozzá azt sugallva, hogy valami most kezdődik el. Bibliai utalás.

– Oké, folytasd!

– Szóval ott az idézet a Bibliából, aminek szintén üzenetértéke van: „Aki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: aki pedig gonoszt keres, ő magára jő az.” Úgy gondolom, ezzel a pap bűnére akar utalni, méghozzá arra, hogy aki jót tesz, az jóakaratú lesz, aki pedig gonoszkodik, ő maga kapja vissza azt. Valami ilyesmi. Ez a büntetés, amit kapott, pont erre utal. 

– És a csiga? Ha ezt is megmagyarázod, akkor ha vége van a járványnak, meghívlak a Hiltonba egy ebédre – mondta, majd nagyot tapsolt ámulatában, és kikerekedett szemmel figyelte Dávid előadását.

– Akkor ezt hallgasd: „A földön csúszó és mászó állatok közül ezek a tisztátalanok: a menyét, az egér és a gyíkfélék; a gekkó, a kaméleon, a tarkagyík, a csiga és a vakondok. Ezek tisztátalanok a csúszómászó állatok közül. Tisztátalan lesz estig, aki a hullájukat érinti. Tisztátalan lesz minden, amire ezek közül bármelyik döglötten ráesik: bármilyen faeszköz vagy ruha, bőr vagy zsák, bármilyen eszköz, amellyel dolgozni szoktak. Vízbe kell tenni, és legyen tisztátalan estig, azután már tiszta.” Ezt az Úr mondta Mózesnek.

– Hogy oda ne rohanjak. Dávid, ez már durvább, mint az Indiana Jones.

– Nekem ez jutott eszembe. Te mondtad, hogy mondjam el, amit gondolok, tessék.

– És mi a logikai következetés, amit ebből levontál?

– Nagyon egyszerű, Attila. Még csak most kezdődik a tánc.

– Vagyis?

– Ez egy kirakós első darabja. Szerintem emberünk üzenetet küldött ezzel a cselekménnyel. Az első: megfogant valami, ez a bíboros szimbolikus megtermékenyítése” volt Nagyboldogasszony napján. A második: amellett, hogy férfi az áldozat, és nyilvánvalóan nem hordhat ki egy magzatot, ez jelenthet mást is, amire még rá kell jönnöm. A harmadik: a bibliai idézet és a csiga egyértelműen a bíboros bűnösségére utal valamiben. Valamiben vétkezett az öreg, az tuti, mert a nővérnek is azt hajtogatta: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Összeségében az a véleményem, hogy ez nem véletlen, hanem egy előre kitervelt és tökéletesen megkomponált bűntény. Vagy ha úgy jobban hangzik, adósságtörlesztés valamiért, amit a bíboros követett el valamikor valaki ellen. A kérdés az, hogy aki ezt tette, az elszenvedője volt a bíboros vétkének”, vagy mondjuk csak szemtanúja. Meg még az is lehet, hogy ő a titok őrzője.

– Ezek szerint ez egy bosszú? Valaki most vett revansot a bíboroson valamiért, amit az a múltban elkövetett?

– Igen. 

– Azt a kurva mindenit!

Lívia úgy figyelte Dávid előadását, mint aki egy régészt hallgat, amikor az feltár egy ismeretlen leletet. Barta számára az egész egy élénk fantáziájú összeesküvés-elmélet hatását keltette, főleg úgy, hogy azt az egyik legjobb embere adta elő pókerarccal.

– Ez most komoly? – kérdezte, és közben a halálnyugodt Dávid arcát fürkészte.

– Halálosan komoly, főnök.

– Ezt leírnád nekem egy jelentésben?

– Nem lesz egyszerű, de természetesen igen.

– És szerinted mi lesz a folytatás? Legközelebb a Gellért-hegyen megtaláljuk Noé bárkáját, vagy egy égő csipkeborhoz riasztják a tűzoltókat a Hortobágyon? Vagy Mózes kettéválasztja a Balatont, és átsétál egy lángosért Tihanyból Szántódra, ráadásul kurvára megfokhagymázza, nehogy útközben ellopja tőle a patás ördög?

– Nem tudom, Attila. Egy biztos: még lesz folytatás.

– Oké! De én azt nem várom meg! Vagy előállsz valami huszonegyedik századi sztorival, vagy lezárom az ügyet egy sima infarktussal, amire még a Covid is rájátszott. Barta szó szerint őrjöngött.

– Te tudod, főnök! – miközben ezt mondta, mélyen Barta szemébe nézett.

– Nem mondod, hogy ezt találtad ki? – és viszonozta Koltay szúrós tekintetét.

– De. Viszont mondtam, hogy szabin vagyok! Te hívtál be, és te rángattál ebbe bele. Gondolom, te is érezted, hogy itt valami nagyon nem kerek. 

– Vagyis?

-Vagyis velem mondattad ki azt, ami szerintem a te fejedben is megfordult, csak annyira abszurdnak tűnik az egész, hogy magad sem akarod elhinni.

Ismét csend borult a helyiségre. A három nyomozó már nem méregette egymást, csak ültek, és a vállukon érezték a kimondott szavak súlyát. Mindketten tudták – Barta és Lívia is -, hogy Dávidnak igaza van. És ha ez így van – márpedig nagyon úgy tűnt, hogy így van -, akkor a  magyar kriminalisztika történetében először egy rejtélyes sorozat bűncselekménynek az első epizódját vizsgálják.

– Mit javasolsz, hogyan tovább?

– Tudod azt te is! 

Dávidnak igaza volt: tudott mindent, de amennyire izgalmasnak tűnt az egész, annyira veszélyes is volt. Főleg úgy, hogy a fejesek teljes diszkréciót kértek. Márpedig ebben az ügyben kurva nehéz lesz diszkrétnek maradni.

Folyt. köv. 

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

7. rész

8. rész

9. rész

10. rész

11. rész

12. rész

13. rész

14. rész

15. rész

16. rész

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.