Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VODKAJÉG


Szenteltvíz vodkával és jéggel (35. rész)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az eső úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna. A holló vérét, és az ablakon maradt tollazatát pillanatok alatt eltüntette az üvegről, amin úgy folyt le, mint a vízesés. A tárgyalóban Barta a telefonján bekapcsolta a zseblámpa funkciót, majd a kollegái arcába világítva próbálta megállapítani, hogy jól vannak-e. Dáviddal szemmel láthatóan minden rendben volt, ezzel szemben Lívia haja és arca tele volt szilánkokkal.

– Ne pislogj! – szólt rá határozottan, majd elővett egy zsebkendőt a zsebéből, és óvatosan elkezdte megtisztítani a nő arcát. – Nyugalom, mindjárt kész vagyok, nem fáj?

– Nem.

-Oké. Most óvatosan nyisd ki a szemedet! Látsz? Nem szúr?

Lívia óvatosan pislogni kezdett, majd körbenézett.

– Vidd a képemből a lámpát, megvakulok!

– Jól van, akkor a szemednek semmi baja!

Koltai közben a villanykapcsolóval babrált, majd hirtelen egy kattanást hallott, és újra visszajött a fény azokban a lámpatestekben, amik épen maradtak. Az épület tartalékenergiára kapcsolt, ez egy biztonsági funkció volt, amely pont az ilyen esetekben aktiválja magát. A számítógépes rendszer nem állt le, köszönhetően a szünetmenetes tápoknak, amelyek áramkimaradás esetén is folyamatos energiát adtak a gépeknek. A helyiségben egy darab neoncső élte túl a villámcsapást, az erőlködve és sűrűn villogva, de magához tért, és fényt adott a sötét teremben. 

– Ez durva volt, nem? – tette fel a költői kérdést Barta, miközben próbált nyugalmat erőltetni magára. 

– Ez inkább ijesztő volt és félelmetes! – válaszolt Lívia, aki még mindig a történtek hatása alatt volt, miközben óvatosan szedegette ki a hajából a szilánkokat.

– Csak egy durva vihar, nem parázzál már! Ebben a klímaváltozásos világban szerintem ezen ne csodálkozzunk. Télen tavasz van, tavasszal meg általában havazik.

– Igen, tudjuk, mi is itt élünk ebben az országban. De ekkor villámlást még soha nem éltem át. Azt hittem, valami felrobbant. Kimegyek a mosdóba, mindjárt jövök! – azzal felkapta a táskáját és elsietett. A két nyomozó ott maradt a tárgyalóban. Kínos csend telepedett a helyiségre.

– Ugye nem gondolod, hogy ez Iste….

– Elég! Nem gondolok semmit, csak próbálok ebben a káoszban rendszert találni. Ne gondolom, hogy Isten műve volt, de sok a megmagyarázhatatlan dolog, és erre próbáltam fókuszálni.  

– Kár. Mert én most tényleg azt hittem, hogy ez valami nem evilági jelzés volt arra, amit mondtál.

– Komolyan?

– De hülye vagy, csak ugratlak! Na, engedd el magad, teljesen be vagy feszülve!

– Nem vagyok vicces kedvemben. Nagyon nem. Kezdek ráparázni erre az egészre. Hülye álmaim vannak, ez a belügyminiszteres balhéd is, a sok misztikus jel…

– Nyugi, barátom. Ez a kurva Covid miatt van, mindenki feszült, mert felborult a megszokott életünk. Nyugi, nemsokára vége lesz.

– Remélem, mert kezdek becsavarodni.

– Mehetek fodrászhoz – viharzott be Lívia. – Tele van a hajam szilánkokkal!

– Na jó. Mindenki lenyugodott?

– Igen – jött válasz szinte egyszerre Líviától és Dávidtól.

– Akkor folytassuk! Mármint a logikai szálat. Dávid, parancsolj!

Dávid visszament a kis táblája elé és teátrálisan körbenézett. 

– Ennyi. 

– Mit ennyi? 

– Hát ennyi. Tovább nem jutottam a fantazmagóriámban. Most ti jöttök!

– Oké – vette át a szót Barta. – Mi lenne, ha ebből kiindulva végig vennénk az egyházi eseményeket? Mármint azokat, amikre te is utaltál. Nagyboldogasszony ünnepén történt a bíboros megerőszakolása. Ma milyen ünnep van?

– Nem tudom. Mindjárt húsvét. Április 4.-én. De az Jézus halála, és feltámadása. Ez így nem klappol. Mint mondtam, ez nem ennyire logikus. A zsámbéki eset szerintem nem kapcsolódik semmihez, egyszerűen csak nyilvánosságot akar magának. 

– De a fogantatást szimbolizálta a bíborossal, nem?

– De. Viszont mint mondtam, ez nem Jézusról szól, hanem a Sátánról. Tehát induljunk ki abból, hogy amit az egyház tanít, pontosabban alaptézisként vall, annak a párhuzamos megszületését szimbolizálja az elkövető. Ha van jó, akkor van rossz is. Lennie kell, hiszen a kereszténység a rossz ellen küzd. Ha Jézus és Isten a jó, akkor a Sátán vagy az Ördög a rossz. A bíborost nem a jó angyal látogatta meg, mint annak idején Szűz Máriát Gábriel, hanem a rossz, a „bukott angyalok egyike”. A fogantatás most nem Jézusra vonatkozik, hanem a Sátánra. Jézus lényegében 30 éves korától végez igazán komoly munkát, és 33 évesen meghal. Addig nem sokat tudni róla, pontosabban annyit, hogy mikor megszületik, már menekülnie kell Heródes haragja elől, aki minden 2 évnél fiatalabb csecsemőt legyilkoltatott. Tehát a bukott angyal, vagyis a Sátán gyermeke is meg kellett, hogy szülessen. Bár a sátánisták nem adnak emberi testet neki, mégis a hitvilágban létezik. Pedig nem. Amit olvastam, aszerint a gonosz már Ádám és Éva idejében elkezdett kavarni, kígyó formájában.

– Igen, ekkor esznek az almából.

– Így van. És szerintem az elkövető fejében valami ilyesmi fordult meg. Ez a valaki most beteljesíti a sátáni törvényeket, és számára ez a követendő példa, nem a Tízparancsolat. Mert a gonosz követőinek is van ám törvénye. Ami egyébként, ha szembe állítjuk a kereszténység felfogásával, nem is annyira rémisztő.

– Ezt hogy érted?

– Olvasd el, itt van! – mondta, majd megint a telefonját kezdte bújni, és gyors írásba kezdett a táblán:

„Sátán élvezetet képvisel az önmegtartóztatással szemben.

Sátán életet képvisel a szellemi vágyálmokkal szemben.

Sátán szeplőtlen bölcsességet képvisel az álszent önámítás helyett.

Sátán kedvességet képvisel az arra érdemesekkel szemben, a szeretet hálátlanokra való pazarlása helyett.

Sátán bosszúállást képvisel, ahelyett, hogy odafordítanánk a másik orcánkat.”

Barta nem hitt a szemének.

– Kezdem megkedvelni ezt a Sátánt!

– És akkor nézd meg az utolsó mondatot!

– Azt hiszem, kezdem érteni, mit akarsz mondani.

– Akkor érted miért kell kihallgatni a nővért, ugye? 

– Igen.

– Mikorra várható a halottkém jelentése a mai ügyről? Minél előbb be kell azonosítani az áldozatot, és megvizsgálni a kapcsolatot, már ha volt egyáltalán ilyen a két egyházi személy között.

– Utánanézek! – pattant fel a székéről Lívia. – Ahogy tudok valamit, jelentkezem!

– Dávid, te menj el a nővérhez! Ha nem beszél, hozd be. És kerítsük elő a papot is, aki a bejelentést tette a bíboros haláláról. Valami nem stimmel. Nagyon nem. Ha ki akarjuk deríteni, ki lesz a következő áldozat, ki kell deríteni, mit csináltak ezek a múltban. Mert itt nagyon nem kerek valami. Kell a kapcsolati háló, a bíboros minden egyes múltbéli dolga. Ezt honnan lehetne előbányászni? Szexuális zaklatás, pedofília, homoszexuális irányultság, bármi.

– Szerintem a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ebben tudna segíteni. Ez a szervezet nevez ki minden egyházmegyéhez papokat, biztos van nyilvántartásuk. 

– Oké, ezt intézem én. 

– Csak óvatosan, Attila! És próbálj meg nyugodt maradni, mert így is belenyúltunk a darázsfészekbe. 

– Tudom. Indulás!

Folyt. köv.

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

7. rész

8. rész

9. rész

10. rész

11. rész

12. rész

13. rész

14. rész

15. rész

16. rész

17. rész

18. rész

19. rész

20. rész

21. rész

22. rész

23. rész

24. rész

25. rész

26. rész

27. rész

28. rész

29. rész

30. rész

31. rész

32. rész

33. rész

34. rész

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.