Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Disztópia 2038, Magyarország (29. rész)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

2038. május 30. délelőtt, az Erőd

– Sorakozó!

Az ezredes végignézett az emberein, lent voltak az átjáróban. A tíz férfi mintha egy videojátékból lépett volna elő. Egyik sem volt 190 cm-nél alacsonyabb és 100 kg-nál könnyebb, ránézésre olyanok voltak, mint egy elefántcsorda, a szemükben nyoma sem volt a félelemnek, sőt. Látszott a harci tapasztalat, az érzelemmentes, rideg tekintet, igazi terminátorok voltak. Bár a fegyverzetük könnyített volt, így is mintha rajtuk sem lett volna, súlytalannak tűnt rajtuk minden. Ezek a harci kutyák válogatott gyilkológépek voltak a miniszterelnök közvetlen személyi hadseregéből. Egytől egyig zsoldosok, akik pénzért bármit megtesznek a megbízójuknak. Végigsétált a sorfal előtt, és egyesével végigmérte a hústornyokat. Rámutatott egy szakállas, 40 év körüli katonára:

– Maga lépjen ki!

Továbbsétált, mint aki a lóvásáron méregeti a csődöröket, hogy melyik a legéletrevalóbb a ménesben. Majd megállt egy kopasz, szintén szakállas, szikár, baseball sapkás katona előtt:

– És maga! Maga lesz az „kettes”, maga a „hármas”! Maguk lesznek a hátvédeim. Most átmegyünk együtt az Erődbe, ott rendezkedünk be, és az egység többi tagja pedig készenlétben várja a parancsomat. A nagy frekvenciás műholdat használjuk, csak a mi adásunkat szórja, nem lehet meghackelni; koordináták, streamek, mindent ott csinálunk. Ha bármiről tudomást szereznek az ellenállók, akkor a tégla csak itt lehet köztük, úgyhogy ajánlom, hogy mindenki tartsa magát szabályokhoz.

– Kettes! Hol szolgált?

-Igenis, ezredes! Az orosz Föderális Drogellenőrzési Szervezet katonája voltam a Szpecnaznál tíz évig. (A Szpecnaz elsődleges feladata, hogy a frontvonal mögé, ellenséges területre jutva fontos logisztikai eszközöket szabotáljanak, vezetőket öljenek meg, célzott támadással bénítsák az ellenség harci képességeit.)

– Ez igen! Rangja?

– Szakaszvezető, uram!

– Szép pályafutás, gratulálok! És maga, hármas?

Jednostka Wojskowa GROM, Lengyelország, uram! (A GROM magas prioritású felderítő és diverziós műveletek végrehajtása, de tagjait kiképzik a szakszolgálatok tevékenységének harci támogatására, különleges helyzetekben végrehajtott mentési akciókra :így például terroristák által fogva tartott túszok és foglyok kiszabadításra, objektumok védelmére-elfoglalásra, VIP személyek védelmére, különösen veszélyes személyek elfogására Lengyelországon belül és annak határai kívül is.) Két éve az NVH-nál személyi védelem, legfőképpen a miniszterelnök 3-as számú személyi testőre.

– Strigula?

– 42.

– Waczlav ott volt még, amikor leszerelt?

– Igen, uram. De Waczlav mindig ott lesz, ameddig a lengyelek léteznek a földkerekségen. 

– Helyes, ezt a lojalitást várom el itt is! Kocsikra és indulás!

 A Defenderek átgurultak a Duna alatt, és a régi Parlament – amit mostanság Erődnek hívtak – irányába haladtak. Az egykori mélygarázsban parkoltak le, ahol most harci terepjárók, csapatszállító páncélozott járművek és tankok parkoltak. Lifttel a második emeleti parancsnokságra mentek. Az egykori patinás épület mára egy katonai objektum szerepét töltötte be. Az egykori aulában, ahol régen az Országház és a Kormány ülésezett, mára egy központi irányító terem lett, tele monitorokkal és egy központi kivetítővel, amelyen most éppen a pesti helyzetet analizálták. Az egykori képviselők székein hírszerzők és informatikusok dolgoztak, a pulpitus eltűnt, és a parlamenti patkó úgy nézett ki, mint a NASA irányítóterme. Innen irányították a drónokat és az NVH taktikai egységeit. Mivel a pesti oldalon csak felügyeleti feladatokat láttak el humán hadsereg katonái, inkább a repkedő drónok felügyelték a rendet, ezért nem voltak jelen nagy számban. Ezért is volt lehetséges a Libernyákok sikeres ellenállása, mert a kevés számú rendfenntartót hamar ki tudták iktatni a „sok lúd disznót győz” taktikával. Arra nemigen számítottak a nemzeti hadseregben, hogy az ellenállók ilyen szervezetten, ugyan  kőkorszaki módszerekkel, de egész egyszerűen ledobálják a drónjaikat.

A feladat adott volt: alkalmazkodni a kialakult helyzethez, és minél előbb helyreállítani a rendet a pesti oldalon. Az ellenállók hamar rájöttek, hogy ha a „szemeiket”, vagyis az utcai kamerákat és a figyelő drónokat kiiktatják, akkor az NVH vakon tapogatózik a másik oldalon. Alábecsülték az ellenfelet, pontosabban a csordát. Lead így hívta ezeket: a buta marhák. De most megvadultak. Ebben a helyzetben ez olyan volt, mintha a rezervátumban békésen legelésző bölényeket villanypásztorral akarná megállítani egy maréknyi cowboy, miután feldühítették őket. Tudta ezt, és már többször jelezte is a miniszterelnöknek az aggályait ezzel kapcsolatban, de az nem nagyon vett tudomást a dologról. Szentül hitte, hogy a drónokkal kordában tudja tartani az embereket. Úgy látszik, nem jött be a Kínai terv. Mondjuk Kínában évszázados múltja van a birkaszellemnek, ezzel szemben a magyarok sokkal önérzetesebbek, mind jó, mind rossz értelemben. Sokszor évtizedekig hagyják, hogy fát vágjon valaki a hátukon, aztán hirtelen elegük lesz, és kitörnek mint egy szunnyadó vulkán. Ez történt most is, elszakadt a cérna, mert annyira kilátástalan helyzetben éltek, hogy elég volt egy szikra és azonnal felrobbant a puskaporos hordó.

– Ezredes! Miben segíthetek?

– Á, hadnagy! Maga még itt? Nem ment fel a Várba?

– Pótolhatatlan vagyok, Lead! – mondta és majd nagyot nevetett.

– Senki sem az! – válaszolta, és kezet fogott a hadnaggyal.

– Minek köszönhetjük a látogatást?

– Csak átmennék egy pár emberemmel Pestre, egy kis városnézésre. Meg lehet, hogy shoppingolnánk is, azt mondják, olcsón lehet kapni rágógumit a Puskás piacon.

– Felőlem… Csak óvatosan, mert tüsszentett a bolha, aztán most ki kell fújjuk az orrát.

– Az a ti dolgotok, viszont szükségem lenne egy civil autóra és egy információs szobára, lehetőleg az északi szárnyban. 

– Természetesen. Mennyire legyen civil az autó?

– Hát ne egy Rogit adjatok, inkább egy furgon kellene, zárt platóval.

– Intézkedem! Addig is egy kávé?

– Nem, köszönöm, minél előbb munkához akarok látni.

– Akkor nem tartalak fel!

*

Lead és az emberi elfoglalták a bázisukat, a hírszerző összehangolta a kommunikációs egységeket. Mindenki harci készültségben volt, két sofőr a terepjáróknál, hatan meg a központi szobában. 

– Emberek! Mostantól nincsenek nevek, rangok, helyek. Csak koordináták, számok, és „vettem, vagy negatív”. Ennyi. Én vagyok az „egyes”, a két emberem „kettes” és „hármas”, ha bárki kérdezősködik, hogy mit csinálunk, egy szót se. Szigorúan titkos az akció. Többnyire improvizálunk, mert sokat nem tudunk az ellenállás bázisáról. Rajtam nem lesz élő kamera, pontosabban csak akkor látnak, ha én akarom. A másik két emberen is csak végszükség esetén, de azt én döntöm el, hogy maguk itt láthatják-e az adást. Az órájukban azonnal ölő méreg van, ha rácsapnak, azonnal befecskendezi a szérumot. Ha leveszik magukról, akkor is befecskendezi a mérget. Olyan ez, mint egy Fekete Mamba. Ha bármelyikünk fogságba esik, akkor likvidálja magát. Ha nem tudja megtenni, mert eszméletlen, akkor megteszem én. Ha engem is kiiktatnak, innen kapcsoljanak le engem is. Ha valaki meghal, hátrahagyjuk. Ha valaki 1 percen belül nem veszi az adást, halottnak tekintem. Értve vagyok?

– Igen, ezredes!

– Akkor mondom a küldetés forgatókönyvét! A célszemély Fehér Bálint, az ellenállás vezetője. Az akció szigorúan bizalmas, csak maguk tudnak róla rajtam kívül. A célszemélynél van, vagy előreláthatólag lesz egy információ, amely semmi esetre sem kerülhet ki az országból. Ezt kell megakadályoznunk. Mivel a tartózkodási helyét nem sikerült bemérni, „medúzákat” küldtünk a kommunikációs tornyokra. Itt kiszűrjük a hang analizátor alapján Fehért és bemérjük. Ha ez megvan, azonnal lecsapunk rá. Egy furgonnal megyünk civilben. Fegyver: egy pisztoly és kés, lehetőleg úgy, hogy ne lássa senki. Én vezetek, ketten hátul a furgonban lesznek. Én beszélek, maguk nem szólalnak meg. Értve vagyok?

– Igen, ezredes!

– Akkor jó! Mindenki a helyére, akció indul!

Folyt. köv.

Előzmények: 

Utópia (1. rész)

Utópia – 2. rész (innentől disztópia)

Disztópia (3. rész)

Disztópia (4. rész)

Disztópia (5. rész)

Disztópia (6. rész)

Disztópia (7. rész)

Disztópia (8. rész)

Disztópia (9. rész)

Disztópia (10. rész)

Disztópia (11. rész)

Disztópia (12. rész)

Disztópia (13. rész)

Disztópia (14. rész)

Disztópia (15. rész)

Disztópia (16. rész)

Disztópia (17. rész)

Disztópia (18. rész)

Disztópia (19. rész)

Disztópia (20. rész)

Disztópia (21. rész)

Disztópia 2038, Magyarország (22-23. rész)

Disztópia 2038, Magyarország (24. rész)

Disztópia 2038, Magyarország (25. rész)

Disztópia 2038, Magyarország (26. rész)

Disztópia 2038, Magyarország (27. rész)

Disztópia 2038, Magyarország (28. rész)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.