Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Disztópia 2038, Magyarország (26. rész)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

2038. május 30., délelőtt, Budai oldal

Ahogy átértek az Alagúton, a sofőr félreállt a Clark Ádám téren a körforgalom kellős közepére, bele egyenesen a virágágyásba. A másik két Defender közvetlenül mellette parkolt le, szintén a frissen vágott gyönyörű gyepre. Lead kilépett az autóból és lezser eleganciával átsétált a még épen maradt virágokon. Intett az embereinek, hogy kövessék. Elindultak gyalogosan a híd irányába. Ahogy beleszagolt a levegőbe, érezte a füst, az égett gumi és a benzin szagát. Elmosolyodott, majd magában konstatálta: ez pont olyan, mint Irakban volt. Mint a vadászkutya, aki szagot fog, úgy nyílt ki minden érzékszerve. Mint az oroszlán, amikor vadászni indul, felméri a terepviszonyokat és lehetséges támadási stratégiákat. Mögötte a fegyveres falka, akik csak a parancsra várnak és bármit megtesznek, ha jelez nekik. Ez már döfi, ezt imádta, igazából ennek élt.

Ahogy odaért a híd budai feljárójához, a fegyveresek rögtön az útjába álltak.

– Nem mehet tovább, a hidat lezártuk!

– Nem mondja?! – és azzal a lendülettel a jobb csuklóján lévő digitális azonosítót a katona igazoltató scannere elé tartotta. A gép csippant és hatalmas zöld felirat jelent meg a kijelzőn: LEGMAGASABB SZINTŰ KATONAI VAZETŐ NÉV ÉS AZONOSÍTÁS NEM SZÜKSÉGES!!!

– …az urak velem vannak! – mondta, és intett a csapatának.

– Öööö, elnézést, ezredes úr, nem ismertem meg. Természetesen mehetnek – majd intett a hídfőnél lévő fegyvereseknek, hogy engedjék át őket. – A francba! Ez jól benéztem! – szidta magát a katona.

Gyors léptekkel haladtak át a hídon. Ahogy a közepére értek, Lead megállt és jelezte, onnan egyedül megy tovább.

– Alakzatba!- adta ki az utasítását a helyettese, így mindenki fedezékbe vonult és fegyverével a pesti oldal felé nézve várakozott.

A folyó túloldala felől már hallatszott a lövések és kiáltások zaja. A betonbarikád mögött homokzsákok és kevlár golyóálló mobil falak voltak felállítva. Lead – mintha egy hollywoodi filmhős lett volna forgatás közben – olyan semmitmondóan és a körülményekre fittyet hányva sétált tovább. Mintha az egész csak egy háborús forgatási díszlet lenne. Fütyörészve kémlelte a frontvonalat, és tekintete a rangidős tisztet kereste. A jobboldali kis elszeparált védett sarokban meg is találta. Lead szerint a helyzethez mérten, hideg fejjel parancsokat osztogatott.

– A sebesülteket vigyétek vissza Budára! Több figyelmet a bal oldalon emberek! – üvöltötte.

– Szép napot, százados!- mosolygott bele az arcába Lead.

– Maga meg ki a fene? – nézett rá értetlenül. – Mi ennyire vicces, jóember?

– Semmi! Milyen szép tavaszi időnk van, nem?

– De még mennyire! Ez megbolondult – gondolta magában.

– Adjon helyzetjelentést!

– Persze! Meg vigyem el városnézésre is, nem?

– Arra semmi szükség! – mondta, és a századosnak is megmutatta az azonosítóját.

– Elnézést, ezredes! Nem tudtam, hogy maga az. Még sosem láttam magát, csak hallottam önről! A pesti oldalon a Széchenyi téren rendezkedtek be a lázadó Libernyákok, a vinlanger aluljáróban védettek a drónok ellen is. Körülbelül kétezren lehetnek, de folyamatosan jönnek újabbak is. A mieinktől elzsákmányolt fegyverekkel lőnek vissza ránk, és a pesti hídfőt is elfoglalták. Ott meg igen komoly fegyverarzenált sikerült lefoglalniuk. A drónok tehetetlenek, mert ugye csak egy célpontra vannak beállítva. Ezért azt a taktikát választják, hogy elterelik a figyelmét, és akikre nem tüzel azok egész egyszerűen egy hálóval vagy pokróccal ledobják. Egyelőre ennyi emberrel nem sok esélyem van védeni a hidat. Amíg van utánpótlás, addig még egy darabig tudom tartani az állásomat, de ha megjelennek a radikális fegyvereseik, akkor vissza kell vonulnunk!

– Mennyi a halott?

– A mieinknél szerintem ötvenen lehetnek és vagy száz sebesült. A felkelőknél nem tudom megmondani.

– Mi van az oktogoni egységgel?

– Nincs információm, szerintem a hetven fős alakulat elesett, mert rádión és infra kamerán nem tudtunk kapcsolatba lépni velük, valószínűleg blokkolják a testjeleiket.

– Értem! Tartsa a pozícióját, perceken belül intézkedem a továbbiakról!

– Igenis, uram!

Lead óvatosan felemelte a fejét, és a kémlelőnyíláson keresztül próbálta felmérni a helyzetet.

– Optika be! Nagyítás! A rendszer követte az utasítást és amennyire csak tudott, ráfókuszált a távolabbi eseményekre. A földön lecsupaszított testek feküdtek, a Gresham Palace ablakaiban homokzsákok és torkolattüzeket vélt felfedezni. Vagy húsz ROGI-t látott, amit felgyújtottak és két vinlangert is amit barikádnak meg golyófogónak használtak. Viszonylag rendezetten tartották az állásaikat a lázadók, és jól „beásták” magukat.

– Hívd a Wass Albert hidat! – adta ki a parancsot a saját rendszerének. – Itt Lead! Hallanak?

– Igen, ezredes! Halljuk! – jött a válasz.

– Mi a helyzet maguknál? Tud képet küldeni?

– Azt nem! A kémdrónok, amik az élő streamet küldték, megsemmisültek. Erős zárótüzet kaptunk, és folyamatosak a Molotov-koktélos támadások is! Sok a sebesült és a halott is! Egyelőre tartjuk magunkat! Vége.

– Értem, majd jelentkezem! Kitartás!

Lead lehajolva visszahátrált a híd közepéig, majd intett a helyettesének, hogy jöjjön közelebb.

– Ezek itt komolyan bedurvultak, itt nem tudunk átmenni, de még a másik hídon sem. Menjenek vissza a terepjárokhoz, mindjárt jövök én is!

– Értettem! – majd jelzett a többieknek, hogy forduljanak vissza.

*

A miniszterelnöki irodában a jelenlévők néma csendben hallgatták a belügyminiszter beszámolóját, amely szerint egy drón robbantotta ki a poklot a pesti oldalon azzal, hogy likvidált egy kétgyermekes anyukát.

– Ez a sok harci kütyü! Ráadásul kínai! Egy rakás szar! – üvöltötte a miniszterelnök.

– A sok lélegeztetőgéppel is már egyszer átvágtak a COVID-19 idején, most meg ezekkel. Mondtam én, hogy csak baj lesz belőle, nem megmondtam? Nézzék meg, én is mindent kézzel írok, egy papírra, mint a középkorban. Ha nem tetszik, egyszerűen összetépem és kidobom, vagy elégetem! Volt, nincs! Elegem van ebből a sok röpködő technikai ócskavasból, értik?

– De hiszen ön mondta, hogy ezek legalább nem kérdőjelezik meg a parancsot! Meg Kína is ezt használja nagy sikerrel!

– Persze, hogy ezt mondtam! Most is ezt mondom, csak ideges vagyok! Mindent nekem kell megoldanom? Minek vannak maguk? Majd magamat köszöntsem fel holnap a saját születésnapomon is?

A levegő megfagyott a Karmelitában. Senki nem mert a miniszterelnökre nézni. A csendet egy bejövő virtuális hívás törte meg. Csak pár embernek volt közvetlen elérési lehetősége a miniszterelnökhöz.

– Most menjenek ki, szólok ha visszajöhetnek. Ez a hívás bizalmas.

Pár másodperc elteltével, ahogy kiürült a szoba, fogadta hívást.

– Hallgatom, ezredes!

– Személyesen tájékozódtam a pesti helyzettel kapcsolatban. Bár én a biztonsági főnök vagyok, de ha elfogad egy tanácsot, akkor azonnal melegében vérbe fojtja a lázadást, vagy itt komoly bajok lehetnek.

– Köszönöm a tanácsát! Megszívlelem. De magának más dolga van, nem? Hogy áll a mi kis ügyünkkel?

– Dolgozom rajta, de félek, hogy az egy huszadrangú dolog lesz, ha ezt a helyzetet nem kezelik megfelelően. Így nem tudom szavatolni a biztonságát. Ez nem volt benne az alkuban. Péter nem annyira harcedzett és nem egy stratéga, mint én. Nem fogja tudni levezényelni nélkülem a holnapi ceremóniát. A másik: a külföldi sajtó már biztosan tud a dologról, ha máshogy nem, hát műholdakon keresztül. Ezt a zavargást nem lehet titokban tartani.

– Nézze, ez belügy! Beavatkozni senki nem fog, higgye el nekem! Nem érdekel a sajtó meg az Unió. Engem két dolog érdekel: a kiszivárgott információ és a holnapi ceremónia. Ha a szövetségeseink azt látják, hogy nem tudok megbirkózni egy fegyveres csürhe lázadóival, akkor mit fognak gondolni rólam? Azt, hogy egy gyenge vezető vagyok! Akik hozzám jönnek vendégségbe, ilyet, ami most Pesten zajlik, napi szinten tapasztalnak a hazájukban. Lehet, hogy még tetszik is nekik? – kérdezte és harsányan felnevetett. – Mint a rómaiaknál, a Karmelitából nézzük a csetepatét és közben libamájat eszünk és pezsgőt iszunk hozzá! Fantasztikus lesz! Mit szól hozzá?

– Én nem lennék ennyire optimista! Ha elesik a két híd, könnyen átjáróház lesz a budai oldal, és akkor már a Nemzetiek is veszélyben lesznek. Ha ez bekövetkezik, akkor vagy felrobbantja a hidakat, vagy Budán is vér fog folyni! Ezt gondolja át!

– Rendben, Lead! Ez legyen az én dolgom. És most menjen, mert magának is van dolga, és vészesen fogy az idő!

– Majd jelentkezem!

– Kérem, uraim, fáradjanak vissza! Akkor azt javaslom, itt az ideje a BX 5000-es harci drónok bevetésének. A humán harcegységeket vonják vissza, és kezdjenek szisztematikus ellentámadást a Libernyákok ellen. Éles lőszert ne használjanak, csak idegbénítót, ami 2-3 napra kivonja az áldozatot a harcokból. Videóüzenetet küldünk, amit minden eszközön bemutatunk, hadd lássa a külföld, hogy mi próbálunk békésen fellépni, és mielőtt ütünk, azelőtt tárgyalunk. Megkérjük a lázadókat, hagyják abba a vérengzést, mert nem akarunk több áldozatot. Úgy adjuk elő, mintha mi nem tehetnénk a dologról , hanem a csordaszellem hatalmasodott el a tömegen. Minden a kommunikáción múlik, értették? Ha stabilizálni tudjuk a két hídfőt, akkor lassan lenyugszanak. Ha nem, akkor kikapcsoljuk az internetet és az áramot. Higgyék el, az hatásos lesz.

A szobában mindenki egyetértően bólintott.

– Akkor menjenek, mert rengeteg a dolgom! Óránként jelentést kérek mindannyiuktól!

*

Lead a Defender oldalának támaszkodva nézett maga elé. Ez az ember gonoszabb és ravaszabb, mint gondolná, nem egy ijedős fajta, valószínűleg ezért vitte ilyen sokra. Majd Péterrel tartja a kapcsolatot, most Fehér Bálintra kell koncentrálnia. Az autókkal nem mehetnek át, csak földalatti alagutakon, de ha ezeket a járműveket odaát kiszúrják, nem sokáig jutnak a pesti oldalon. Civil autókra lesz szükség, ha be akarnak olvadni a tömegbe, és a katonaruhákat is le kell vetniük.

A szenzora bejövő hívást érzékelt.

– Itt Lead!

– Behoztuk a célszemély testvérét és a férjét. Semmit nem tudnak, állítólag a nő már tíz éve eltűnt, mindenki azt hitte, meghalt. A nő sokkos állapotba került mikor meglátta a húgát, a férje meg még annyit sem tud, mint a felesége. Mi legyen velük?

– Mi van a lánnyal?

– Még mindig kómában van, az életfunkciói jók, próbáljuk ébreszteni, de nem reagál. Egyelőre fájdalomcsillapítót kap.

– Rendben, átgondolom mi legyen, és visszahívom! – azzal bontotta a vonalat.

Megölni ezeket felesleges lenne, inkább kidobja a felbőszült sakáloknak Pestre, azok majd széttépik őket, most úgyis fel vannak hergelve, legalább nem tapad vér a kezéhez. Úgysem tudnak semmit, de ha futni hagyja őket, mindenkinek elmondják az incidenst, és a nő nekiáll keresni a húgát. Na még mit nem. Van éppen elég baja enélkül is. A nő kómában, a testvére semmit nem tud róla, ez így zsákutca. Legalább megvan a személyazonossága, de hogy ki is valójában, és milyen szerepet tölt be az ellenállásban, arról fogalmuk sincs. A hírszerzés szerint Fehér Bálintnak nincs senkije, magányos farkas, és ritkán mutatkozik az emberek előtt. Sokan azt hiszik, hogy csak egy kitalált mendemonda, egy Batman. De ha az, akkor most elő kell bújnia, mert így könnyen negatív hős válhat belőle. Ha most nem áll az élére ennek a felkelésnek, nem lesz tekintélye. Lehet nem kéne elkapkodni az akciót. Ha igaz, hogy spontán módon alakult ki a felkelés, akkor erre Bálintka sem számított. És mi van ha a nő fontos neki? Mi lenne, ha alkut kötnének vele? Az idő fogytán. Ha megsemmisíti magát a felhő, akkor minden elveszett. Ma este tízkor köddé válik a lopott fájl. Bálint kénytelen lépni, mert ha nem tölti le a fájlt, akkor hiába volt minden. Lead akkor nyerne. Ezt Bálint is tudja. Valahogy ki kell ugrasztani a nyulat a bokorból. De hogy?

Patthelyzet. Ha a lány nem csak egy katona, hanem a szeretője is, akkor nem fogja beáldozni, bár amit eddig Bálintról tudott, az az, hogy elég vakmerő figura. Akkor tudnak előnyhöz jutni, ha a lány felébred, és elmeséli nekik, hogy ki is ő valójában, és mit tud erről a lopási akcióról. De ez bizonytalan. Erre nem lehet építeni. Blöfföljenek? Hogy magához tért a lány, és mindent elmondott, ha visszaadja a lopott szajrét, akkor megkapja a lányt cserébe, és nem ítélik halálra kémkedésért? Nem is rossz. Beválhat, egy próbát megérhet. De hogy lépjenek kapcsolatba Bálinttal?

Vagy nem várnak, hanem lépnek. Méghozzá elsőnek. Bálint valószínűleg semmit nem tud a lányról, mert hírzárlat van az ügyben, ráadásul zajlik a csetepaté is. Ha letölti a fájlt, akkor bemérik, és 5 percen belül meglesznek a koordinátái is. De ennyire nem amatőr, hogy kockáztassa az információt és saját magát is. Nem, ennyire biztosan nem felelőtlen. Ráadásul ehhez szakember kell, aki dekódolja az üzenetet.

Kicsit elkalandozott, majdnem kiment fejéből a Koller házaspár.

– Hívd a központot! – utasította a rendszerét.

– Itt Lead!

– Hallgatom, parancsnok!

– Tudja, mi a protokoll, ugye?….

Folyt. köv.

Előzmények: 

Utópia (1. rész)

Utópia – 2. rész (innentől disztópia)

Disztópia (3. rész)

Disztópia (4. rész)

Disztópia (5. rész)

Disztópia (6. rész)

Disztópia (7. rész)

Disztópia (8. rész)

Disztópia (9. rész)

Disztópia (10. rész)

Disztópia (11. rész)

Disztópia (12. rész)

Disztópia (13. rész)

Disztópia (14. rész)

Disztópia (15. rész)

Disztópia (16. rész)

Disztópia (17. rész)

Disztópia (18. rész)

Disztópia (19. rész)

Disztópia (20. rész)

Disztópia (21. rész)

Disztópia 2038, Magyarország (22-23. rész)

Disztópia 2038, Magyarország (24. rész)

Disztópia 2038, Magyarország (25. rész)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.