December 5,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Disztópia (8. rész)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 621,676 forint, még hiányzik 2,378,324 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

2038. május 29., este 21.00 óra, Hűvösvölgyi út

Fájt a háta és a válla. Hatalmasat esett a motorjával, ez volt a veszte. Nem figyelt, pedig legalább húszszor végigment ezen az útvonalon. De elvétette… azok a kurva drónok. Nem gondolta, hogy a Rózsadomb szerpentinjein is be tudják fogni. Úgy tervezte, ha 100 km/h fölé tud menni, akkor lerázhatja őket. De kilépett elé egy babakocsis anyuka, és el kellett rántania a kormányt. Ez nem volt benne a tervében. Esélye sem volt, legalább 70 métert csúszott az aszfalton, majd a járdapadkának csapódott, pont a hátával. A legújabb fejlesztésű légzsákvédelmes ruha volt rajta, így viszonylag olcsón megúszta. Ha ez egy sima dzsekiben történik, kettétörik a gerince. Mire felállt volna, a három elfogó drón már úgy körözött felette, mint a keselyűk a dög felett. Kicsit szédült, hallotta a géphangot, de nem törődött velük, megpróbált felülni, és lehámozni magáról a kabátot. Úgy nézett ki, mint egy Michelin-baba. Kereste a motort de nem látta, biztos becsúszott a fák közé, gondolta, de ezzel már úgy sem tudna továbbmenni. Felült és szédelegve elindult. A következő pillanatban két tompa szúrást érzett a lábában és a jobb alkarjában. Rohadjatok meg, kiabálta, majd két lépés után elsötétült előtte minden és összeesett. 

Az elfogó drónokat mesterséges intelligenciával látták el, tehát önálló döntéseket tudtak hozni adott helyzetben. Főleg az elfogó vadászok voltak nagyon precízek, nem sokat teketóriáztak, két figyelmeztetés után azonnal ártalmatlanították a célszemélyt. Az állam több mint tízezer darabot vásárolt belőlük, a legújabb kínai fegyvernek számított, hatékonyabb volt és olcsóbb, mint egy humán rendfenntartó. Bármikor bevethetőek voltak, nem vonták kétségbe a parancsot, kis helyen elfértek, nem ettek, nem ittak, nem volt családjuk, és ami a legfontosabb: nem gondolkodtak. Ez volt a lényeg. A 2020-as években világszerte nagy felháborodást váltottak ki a rendőri túlkapások. Óriási tüntetéseket és szinte polgárháborúig fajuló összecsapásokat eredményezett, ha egy rendőr lelőtt, vagy megsebesített egy embert. Főleg ha a bőrszínük is eltérő volt, akkor egyből rasszista bélyeggel illeték az elkövetőt. A másik legfontosabb dolog az volt, hogy egy drónt nem lehetett perelni. Ez volt a lényeg. Az oroszok olyan törvényt alkottak, amit később a magyar állam is átvett: a dróntámadás nem minősül rendőri intézkedésnek, így jobb, ha a delikvens végrehajtja a parancsot, mert mindenképpen ő húzza a rövidebbet. 

A három drón live stream-et küldött a NVH központjába, ahol szintén magas intelligenciájú számítógépek elemezték a cselekményeket. Ebben a szobában ültek a hírszerzők, akik azonnal tudták mozgósítani a taktikai egységeket. Az üldözés megkezdésekor már úton volt egy 6 fős eltakarító brigád állig felfegyverkezve, hogy miután ártalmatlanná tették a célszemélyt, begyűjtsék, és minél előbb beszállítsák a bázisra. Kiugráltak az autóból és a földön fekvő emberhez futottak: az egyik katona orvos volt, aki azonnal megvizsgálta, nem történt-e végzetes beavatkozás. Levette a bukósisakot a földön fekvő emberről, majd hirtelen megállt egy pillanatra.

A földön egy gyönyörű, barna hajú huszonéves fiatal lány pihent, úgy nézett ki, mint aki valami szépet álmodik. Az orvos megnézte a pulzusát, majd levette róla a kabátot, hogy lássa, nem tört-e el valamije. Az látszott, hogy nagyot esett, csoda, hogy túlélte, gondolta magában. Megtapogatta a gerincoszlopot,a kezeit és a lábát. Úgy érezte, nincs törés, a légzése is rendben volt. Talán még jól is jött, hogy a drónok elkábították, mert ha volt is fájdalma, azt így most nem érzi. Nézte a gyönyörű arcot, a tökéletes testet, hirtelen még meg is sajnálta egy pillanatra, de ekkor a parancsnok rákiabált:

– Mi van, doki? Nincs sok időnk, él az emberünk? – kérdezte türelmetlenül.

– Persze, nincs nagy gond, de majd bent megvizsgáljuk – válaszolta, és intett a másik kettőnek, hogy hozzanak hordágyat. Rögzítette a gerincet egy felfújható gerincággyal, a nyaki csigolyákat is, és egy sóoldatos fájdalomcsillapítót kötött be a lánynak. Ezzel rendben lesz egy darabig -gondolta, majd feltették a légpárnás hordágyra, és betették a szállító járműbe.

A másik két katona a motort kereste, a fák közé volt becsúszva. Az első villa valószínűleg a padkának ütközés következtében tört ketté, a benzin szivárgott belőle. Egy 20-as években gyártott Agusta Brutale 1000 RR volt, aminek közel 300km/h volt a végsebessége, és majdnem kétszáz kilót nyomott. Egy ilyen vékony lány egy ekkora motorral elég durva, gondolta magában a katona, csoda, hogy ennyivel megúszta. Áramtalanította járművet, és intett a társának:

– Hívjatok egy szállító drónt, ezt vigyék be a műhelybe át kell vizsgálni – mondta, majd gyors léptekkel elindult a szállító jármű felé. – Indulás – adta ki a parancsot, majd élesen megfordultak, és kék-piros színű ledes villogóval elindultak a Széna téri bázisra.

A lány nyugodtan feküdt  a felfújt gerincstabilizátorban, légzése egyenletes volt, pont úgy nézett ki, mint aki éppen egy jót alszik. A fémkapuhoz értek, ahol a kétzsilipes ellenőrzés után beengedték őket.

– Az ellátóba azonnal! – adta ki a parancsot. – Kérek egy teljes MR-t. Eszméletlen, de nézzük meg, nincs-e belső vagy fejsérülése, nagyon durvát esett – mondta az orvos, miközben elkezdte levenni magáról a golyóálló felsőt. A bejáratnál 4 fős csapat várta őket, a lányt azonnal az MRI-be vitték. – Továbbítsanak minden eredményt a gépemre -mondta az orvos, és elindult az irodájába.

Ahogy belépett, egyből hívta a felettesét.

– Én vagyok, megvan az emberünk. Csak van egy kis gond.

– Mi lenne az? Meghalt? – kérdezett vissza az ember a vonal túlsó végén.

– Nem. A célszemély egy fiatal lány. Most futtatunk egy DNS-tesztet, nincs benne az arcfelismerő nyilvántartásunkban. A drónok a bukósisak miatt nem tudták beazonosítani, úgyhogy itt elvégzünk minden tesztet. 

– Nagyon helyes, ahogy megvannak az eredmények, értesítsen. Nem találtak nála semmit?

– Egyelőre ellátjuk, majd átvizsgáljuk. A motorja a műhelybe lesz beszállítva, ott a fiúk szétszedik darabokra. Ne aggódjon, ha volt nála valami, megtaláljuk.

– Köszönöm, várom a hívását – mondta a felettes, majd bontotta a kapcsolatot.

Az orvos megmosta a kezét és leült az íróasztalához. Mit keres egy ilyen gyönyörű lány az ellenállásban? Töprengett, de gyorsan elengedte a gondolatait. A virtuális monitoron megjelentek az első vizsgálat eredményei. A gerincoszlop sértetlen, az agyban sem látott bevérzést. Oké, nincs nagy gond, túl fogja élni, mondta hangosan maga elé, majd hangutasításban teljes DNS-vizsgálatot kért a kollégáitól.

Elővett a fiókjából egy Jack Daniels whisky-t, és belehúzott az üvegbe. A szesz végigmarta a nyelőcsövét, és kellemesen ellazította. Így egy fokkal jobb volt, még egyet kortyolt,  és hátradőlt a székében.

– Ki ez a lány? – tette fel a kérdést hangosan magának. Ki ez a lány?

Folyt. köv.

Előzmények: 

Utópia (1. rész)

Utópia – 2. rész (innentől disztópia)

Disztópia (3. rész)

Disztópia (4. rész)

Disztópia (5. rész)

Disztópia (6. rész)

Disztópia (7. rész)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!