Október 20,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Disztópia (17. rész)

2030. január 28., Maldív-szigetek, helyi idő szerint reggel 8:30

Lead a Malé-i hotelszobájában várta, hogy a megbízója megadja a hidroplánnal való találkozási pont koordinátáit. Nem szeretett kérdezősködni, hogy kinek és mit szállít, az egyedüli kitétele az volt, hogy droggal és embercsempészettel nem foglakozik. Pár éve magánzó volt, ez jobban fizetett, nem voltak felettesei, legfeljebb megbízói, akik közül ő választhatta ki, melyiknek akar dolgozni. Ezt a munkát is az a közvetítő ajánlotta, aki már szerzett neki megbízásokat. Annyit tudott, hogy a megrendelő magyar és politikus, de már visszavonult. Még a 20-as években rakta össze a vagyonát, amit most, hogy világszerte megszüntették a készpénzforgalmat, bitcoinban Magyarországra kell szállítania. Mintha kimondottan az ilyen nagypályásoknak akartak volna ezzel a rendelettel kedvezni. A bitcoin anonim volt, bárki adhatta-vehette, szinte lenyomozhatatlan volt az útja, ezzel ellentétben a bankjegyeket sorszámozták, hamísították, és ami a legrosszabb: hogy nagy volt a méretük is, ami szállításnál magas költséget és logisztikát vett igénybe.

Ezzel szemben bankjegyekben egy nagyobb összeg, mondjuk százezer dollár 1000 darab 100$-os címletet jelent, milliárdos nagyságrendnél raklap méretű helyet foglalt volna el, a mázsás súlyról nem is beszélve. A bitcoinokat – amely bitcoin árfolyama akkor 100.000.$ volt – egy tokenen tárolta a tulajdonosa, aminek a mérete akkora volt, mint egy pendrive. A tulaj még 10.000.$-os árfolyamon vette ezeket 2019 környékén, a lopott vagyont így megtízszerezte az évek alatt. Óriási vagyonra tett szert úgy, hogy minden egyes dollár az adófizetőktől és az Európai Uniótól ellopott pénzből, túlárazott közbeszerzésekből, kétes ingatlanüzletekből, drogokból, kurvákból származott.

Lead feladata: 10 ezer darab tokent kellett eljuttatnia a Bank of Maldives páncélterméből Budapestre. Egy jachtot bérelt, amivel a bank előtti kikötőben tudott lehorgonyozni. A személyzet helyi zsoldosokból állt, akiket előre kifizetett, akiknek ez nem az első ilyen megbízásuk volt, miután a világ oligarchiái már nem voltak rákényszerülve a vagyonuk őrzésére a bankoknál. Főleg azok nem, akik – mint Magyarország is – kiestek a világkereskedelmi rendszerből autokratikus államberendezkedésük miatt. Elsősorban orosz, kínai, afrikai, lengyel diktátorok, oligarchák és strómanok kezdték az új rendelet miatt hazaszállítani a lopott vagyont, a világ offshore paradicsomaiból. Jó pénzt fizettek, és nagy kockázat nem volt benne. A kalózok nem nagyon támadták a szállítmányokat, mert nem volt érdekük nagyobb ragadózókkal ujjat húzniuk. Inkább a biztonságos tervezés és a felügyelet volt a cél, meg az,  hogy a megbízónak ne legyen gondja a szállításra. Így azt profikra bízta.

Régi típusú telefont használt, amit az akció után egész egyszerűen az óceánba fog dobni. 8:30-kor megérkezett a számsor, amire várt, átküldte a GPS-re és betájolta az úticélt. A képernyőn egy pont kezdett villogni a Szigetektől 20 kilométerre. Onnan a hidroplán Srí Lankára viszi az árut, ahol átrakodják egy nagyobb gépre, ami egyenesen Budapesten fog landolni. Kinézett a teraszról a messzeségbe, az Indiai-óceán gyönyörű indigókék színe ámulatba ejtően szép volt. Biccentett, mint aki elköszön valakitől, elmosolyodott majd elindult a kikötő felé.

Végigsétált a parti sétányon, ahol a férfiak könnyű nyári ingben, a hölgyek lenge ruhában kávéztak, vagy beszélgettek. A kikötőben csak luxusjachtok horgonyoztak, a zömén a személyzet éppen a reggeli rutinfeladatokat végezte, a fedélzetet takarították a tegnap esti buli után, vagy éppen üzemanyagot tankoltak a hatalmas monstrumokba. Már amelyikbe kellett, mert az igazán gazdagok a Tesla jachtjait használták, amelyek napelemmel vagy akkumulátorral működtek. Körbenézett, pásztázta a terepet, nincs-e valami furcsa vagy nem oda illő részlet, de nem látott semmi gyanúsat. A bank bejárata előtt megállt, és intett a saját hajójának, hogy legyenek készenlétben.

Előző nap mindent végigbeszéltek és elpróbáltak. Lemérte a távolságokat és az időt is, hogy minden klappoljon. Ha minden igaz, 30 perc múlva a fedélzeten lesz a szállítmány, és újabb egy óra múlva már a hidroplánon. Tehát akkor akció indul. A szigeteken januárban 35 fok meleg volt, úgyhogy jólesett neki, amikor belépett a bank légkondicionált  hűvös aulájába.

Egy öltönyös indiai férfi lépett oda hozzá, és intett neki, hogy kövesse. Átsétáltak a termen, majd egy lifttel lementek a páncélterembe. A férfi egy igazoló számsort kért tőle, amit Lead beütött a kezében lévő azonosítóba. Pár másodperc múlva megerősítették a hitelesítést, kinyílt a nehéz fémajtó, és beléptek a páncélszobába. A terem közepén 1 milliárd dollár értékű bitcoin token volt 3 páncélkazettába beletéve. Lead odalépett, kinyitotta, majd saját ellenőrző gépében azonosította a BTC sorszámát. Rendben volt. Intett az öltönyös alkalmazottnak, hogy elkezdhetik a szállítást. Kilépett a teremből, majd tárcsázta a hajón lévő számot.

– A csomag elindult, készüljetek – jött a válasz.

Három hidraulikus emelővel átemelték a fémládákat a liftbe, és elindultak a kijárat felé. Az aulában az öltönyös férfi elköszönt Leadtől, és magára hagyta a ládákkal. Lead ismét jelezte a hajó személyzetének, hogy elindult. A nap a szemébe sütött, ahogy kilépett a bank épületéből, feltette a Ray-Ban napszemüvegét, és hanyag eleganciával átsétált a kikötőbe. Aki messziről nézte, azt látta, hogy egy jóképű magas férfi egy bevásárlókocsin 3 dobozt tol egy hajó felé. Ha tudták volna, hogy azokban a dobozokban 1 milliárd dollár értékű BTC van, biztos meglepődtek volna. De nem tudták, senki nem tudta, csak Lead, a bank és a megbízó.

Minden a terv szerint haladt, még 20 perc volt hátra a találkozóig. Lead a kormány mögött állt, és a messzi horizontot kémlelte. A hajó 100 km/h sebességgel szelte a habokat, mellettük delfinek ugráltak, próbálva lépést tartani a hatalmas sebességű hajóval.

– A távcsövet – szólt oda a mellette álló embernek.

Egyelőre nem látott semmit, de még messze vannak, gondolta magában, majd a következő pillanatban jobbról egy kisebb motorcsónakot látott nagy sebességgel feléjük közeledni. Próbálta kivenni, hogy milyen felségjelzésű lehet, de nem látta az azonosítóját. Intett a többi embernek, hogy figyeljék a csónakot. Ahogy közelebb ért hozzájuk, balról szinte a semmiből négy jet ski tűnt fel, és szemből is egy nagyobb hajó kezdett kirajzolódni előttük. Egyiken sem volt felségjelzés.

– Kalózok, a kurva életbe! – kiáltott oda a mellette ülő fegyveresnek, aki mintha nem is hallotta volna, amit mond neki. Ahogy levette a szeméről a távcsövet, és a férfira nézett volna, oldalról egy hatalmas ütés érte a fejét. Egy pillanatra elveszítette az eszméletét, és elsötétült előtte minden. Amikor magához tért, egy puska csöve volt az orra előtt, a mellkasán pedig egy bakancs taposott.

– Áruló rohadékok! – sziszegte, majd köpött egy véreset maga mellé a tatra.

– Te csak kussolj, és meg ne moccanj, mert a fejedbe eresztek egy sorozatot! – jött a válasz.

– Megöllek! – mondta jeges tekintettel Lead, majd elkezdte felmérni maga körül a terepet. A másik két fegyveres a ládák mellett állt, a negyedik a hajót vezette, szemmel láthatóan a szemből érkező nagyobb hajó felé. Balra semmi, jobbra tőle a földön hevert a távcső,  amivel a tengert kémlelte. Óvatosan magához húzta a zsinórjának segítségével, és erősen megmarkolta. Várta a megfelelő pillanatot, hogy támadásba lendüljön. Nála nem volt fegyver, úgy gondolta, sima akció lesz. Tévedett.

Pedig már az gyanús volt, hogy a zsoldosok állig felfegyverkezve érkeztek. Amikor pedig kérdezte tőlük, mi ez a felhajtás, csak annyit mondtak, ez a protokoll. A következő pillanatban a hajó egy kisebb hullámon irányt változtatott, és a mellkasán taposó férfi egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, és megbillent. Lead abban a pillanatban egy hatalmasat ütött a férfi halántékára a távcsővel, aki a fájdalomtól üvöltve leszállt a melléről. Lead a puska csövét a másodperc töredéke alatt félretolta, átfordította a tust a vállához, kibiztosította és közvetlen közelről ádámcsutkán lőtte az embert. A vér spriccelt minden irányba, a következő másodpercben már térdelő állásban volt, és egy-egy fejlövést adott le a ládák melletti emberekre. Mire a hajót vezető ember megfordult, mindenki halott volt. Lead a jobb lapockáját vette célba, és tüzelt. A kormányra zuhanó test miatt a hajó hirtelen irányt váltott. Lead odaugrott, félrelökte a haldoklót, majd előretolta a gázkart, és teljes sebességgel a szembejövő hajó felé vette az irányt. Ahogy lőtávolságba ért, egy célzott lövést adott le a kapitányra, majd elhúzott a hajó mellett. Erre nem számítottak az őt üldöző vízirobogósok, a manőver miatt a hullám megdobott kettőt közülük, akik mint a rovarok a gépkocsi szélvédőjén, úgy csapódtak bele a nagyobb hajóba. Azonnal felrobbant mindhárom vízi jármű. Ketten még üldözték Leadet, aki már 140km/h sebességgel száguldott. A GPS- jelezte, hogy lassan elérik a kijelölt pontot, így rádión elkezdett kapcsolatot teremteni a hidroplánnal.

– Itt Lead. 5 perc és a megadott helyen leszek, fegyveresek támadtak meg! Ismétlem: fegyveresek támadtak meg! Két hajó még mindig üldöz. Vége.

Lead észlelte, hogy baloldalon melléér az egyik üldözője, majd lövéseket hallott. Lehajolt, felvette a földön fekvő ember pisztolyát, és viszonozta a tüzet. Jobbról is lövések dördültek, a hajóból spriccelt az üzemanyag.

– A picsába! – majd újabb sorozatot adott le.

Ekkor feltűnt előtte a hidroplán, amin torkolat tüzet vélt felfedezni. A következő pillanatban a baloldali támadó eltűnt vízirobogójáról. Jobbra fordította a hajót, majd egy hirtelen kormánymozdulattal a jet ski elé hajtott, és keresztülugratott rajta. A hajómotor lapátja feldarabolta vízbe eső testet. Lead lassított, és körbenézett. A kis motorcsónak felszívódott, a hidroplán párszáz méterre volt tőle. Kikapcsolta a motort, és a haldokló kapitányhoz térdelt, felemelte és megrázta.

– Kinek dolgoztok? – kérdezte. Kinek? – üvöltötte.

– Egy ügyvéd fogadott fel minket – a szájából vér habzott, ahogy beszélni próbált -, állítólag a tag, akié a szajré, neki köszönheti azt. Az ő segítségével tudta lenyúlni ezt a sok pénzt. Csak összevesztek – vért köhögött fel, majd lassan folytatta -, és így akarta elvenni azt, ami az övé.a A  férfi haldoklott, nem tudott összefüggően beszélni.

– Hogy hívják? Mi a neve? – üvöltött Lead.

– Egy győri ügyvéd… valami Zoli… Dr. Rókus… Dr. Rók… – hirtelen nagyot hörgött, majd a szemei lassan fennakadtak a szemhéja alatt. Meghalt.

Leengedte a halott fejét, majd végignézte a saját testét, nem kapott-e találatot. A ládák sértetlenül feküdtek a hajó alján. Óvatosan gázt adott, majd lassan a hidroplán oldalához kormányozta a motorcsónakot.

A személyzet intett neki, majd átdobták a rögzítő kötelet, és a szállítmányt a repülőgépre helyezték. Lead átlépett a repülőgépre, elővette a telefont a zsebéből, és egy hanyag mozdulattal az óceánba dobta, majd bemászott a pilóta mellé.

– Induljunk Colombo-ba! – adta ki a parancsot.

A Tesla legújabb típusú repülőgépe nagy lendülettel felszállt, mint egy hatalmas madár emelkedett a levegőbe, a magasból lenyűgöző látványt nyújtott a korallzátonyok és a szigetek rajzolata. A szállítmány 16 óra alatt ért a budapesti Liszt Ferenc Repülőtérre, ahol egy páncélautó várta a szállítmányt. Mint utóbb kiderült, a megbízó az a polgármester volt, aki még a 20-as években egy szexbotrányba bukott bele. Leadnek ez volt az utolsó magánakciója , mert nem sokkal később állami megbízást kapott. És egy visszautasíthatatlan ajánlatot Magyarország miniszterelnökétől.

Folyt. köv.

Előzmények:

Utópia (1. rész)

Utópia – 2. rész (innentől disztópia)

Disztópia (3. rész)

Disztópia (4. rész)

Disztópia (5. rész)

Disztópia (6. rész)

Disztópia (7. rész)

Disztópia (8. rész)

Disztópia (9. rész)

Disztópia (10. rész)

Disztópia (11. rész)

Disztópia (12. rész)

Disztópia (13. rész)

Disztópia (14. rész)

Disztópia (15. rész)

Disztópia (16. rész)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!