Szilágyi fejében a kirakós lassan összeállt. Már csak egy darabja hiányzott, és az nem más volt, mint a titokzatos nő: Laci anyja. Miféle képességei lehetnek ennek a jégcsaphideg és gonosz anyának. Az érthető, hogy elveszítette egy szem fiát, és nem tudja feldolgozni a veszteséget. De hogy ezért bosszút akarjon állni, és semmitől ne riadjon vissza… Képes volt bejönni a börtönbe, és olyat mondani ennek a szerencsétlen lánynak, hogy az eldobja az életét, és vele együtt a gyerekét is? Még jó, hogy a baba túlélte, de ha felnő, mit fognak neki mondani? Próbált a nő fejével gondolkozni, mindig ezt csinálta. Beleképzelte magát az elkövetők bőrébe. Bár itt átvitt értelemben a nő nem elkövető volt, hanem valamilyen szinten áldozat. De mégis. Sokszor nem tudják a hozzátartozók feldolgozni a veszteséget, és hónapokig, évekig, de gyakran akár egy életen át gyászolnak. Sokszor autóbalesetek áldozatainak a szerencsétlenség helyszínén emlékhelyeket építenek, és oda járnak minden évben megemlékezni. Az utak mentén rengeteg ilyet látni. Mintha ezzel a gesztussal bármi is visszahozná a hozzátartozójukat. Lelki megnyugvás? Egy szimbolikus hely, ahol az a valaki elhagyta a földi életét, és távozott a holtak világába? Kapaszkodók.
A gyász megváltoztatja az embereket, és mintha alkoholt innának, sokszor nincsenek tisztában az adott állapotban hozott döntéseikkel vagy a tetteikkel. Poszttraumás stressz szindróma, így hívja ezt a szakirodalom, és ha ezt nem kezelteti valaki, akkor könnyen belebolondulhat a szituációba. Krisztina is belesodródott nagyon fiatalon egy olyan rémálomba, amire addig az ő életében valószínűleg nem volt példa. Egyik nap még azon gondolkozol, hogy mit vegyél fel másnap, vagy milyen filmet fogsz megnézni hétvégén a moziban, aztán hirtelen azon kapod magad, hogy egy koszos és büdös börtönben ébredsz, körülötted csupa kétes alakkal, tolvajjal, gyilkossal, kurvával és kábszeressel. És nem az lesz a fontos, hogy milyen rúzst kenjél az ajkaidra, hanem az, hogyan éld túl. Ez a szerencsétlen csak védekezett és előjöttek a túlélési ösztönei. Miután megerőszakolta ez a Laci gyerek, meg majdnem meg is fojtotta, vagy én, vagy ő. Aztán jön a bosszúszomjas anyuka, akinek pénze van és hatalma. Kriszta nem csak a szüzességét veszítette el azon a partra vontatott bárkán, hanem az addigi életét is, és persze az édesanyját. Valamibe kellet kapaszkodnia, és sikerült is neki. Isten kegyes volt hozzá, mert befogadta és védelmezte. Ez adott neki erőt, ettől lett legyőzhetetlen, akárcsak Jeanne d’Arc, az Orléans-i szűz. De ahhoz, hogy valakit ebből a sziklaszilárd hitéből ki lehessen billenteni, ahhoz valami sokkal nagyobb erőre van szüksége, mint az isteni erő. Szilágyinak eszébe jutott, amit a fegyőrnő mondott neki Krisztáról, miután Laci anyja elment tőle a beszélőről: Mintha az ördög szállta volna meg. Ahogy ezt felidézte, azon kapta magát, hogy a börtön futkosóján áll, az igazgató meg ott áll előtte.
– Na! Sikerült kinyomoznia valamit?
– Azt hiszem, igen, de maga ezt úgysem értené.
– Végeztünk?
– Itt szerintem végeztünk, de az üggyel még közel sem.
– Akkor nem zárja le a nyomozást?
– Még nem. Köszönöm, hogy segített, majd értesítem.
Az igazgató értetlenül nézte Szilágyit, aki nem volt túl boldog, hogy a hétvégéjét is a munkahelyén kellett töltenie, emiatt az akadékoskodó Colombo miatt.
– Akkor ennyi?
– Ennyi – válaszolt kurtán Szilágyi és elindult a kijárat felé.
Az rádióban egy régi sláger szólt halkan, az ablakot résnyire leengedte, olyan volt, mintha a cigaretta füstjét egy elszívóba fújta volna, ami gyorsan elhagyta az utasteret. A hatalmas ködben alig látott valamit, a gondolatai Kriszta körül forogtak. Mennyire bonyolult és mégis mennyire egyszerű ez az egész. Bár azt hitte, megértette az esetet, mégsem tudta megemészteni. Ha sikerül meggyanúsítani Laci anyját azzal, hogy a nő felbujtóként kényszerítette erre az embertelen dologra, és zsarolta is, az kimeríti a bűncselekményt. Csak az baj, hogy ezt nagyon nehéz bizonyítani. Főleg úgy, hogy az áldozat halott. Mindenképpen kihallgatja ezt a nőt. Nem vár hétfőig, most azonnal odamegy. Ha idézést küld neki, akkor lesz ideje felkészülni, de egy váratlan látogatás mindig tartogat meglepetéseket. Nincs ügyvéd, nincsenek hazugságok, és ferdítések. Egyből fogja tudni, hogy amit kérdez, arra a válasz hamis vagy igaz. A térdével kitámasztotta a kormányt, és az anyósülésen lévő aktában keresni kezdte a nő címét.
*
A telefon az étkezőben szólalt meg. Hosszasan csengett, mire egy fekete szatén fürdőköpenyes nő lépett oda hozzá, és felvette.
– Tessék! Konrád Éva.
– Én vagyok az, Évike.
– Hallgatom.
– Most ment el.
– És?
– Eléggé körültekintően vizsgálódott, és mindenkit kihallgatott.
– És mit mondtak neki?
– Nem tudom, mert elküldött.
– Mondtam, hogy legyen jelen minden kihallgatásnál, nem?
– Mondta, de ez nem így működik, kérem!
– Akkor, hogy? Maga az igazgató, nem?
– Én vagyok, de ez egy nyomozó, és nagyobb jogkörrel rendelkezik, mint én. De semmi olyan nem történt, ami miatt aggódnia kellene.
– Remélem is. Nem azért támogatom a kis vadászatait és fizetem a dorbézolásait, hogy egy jöttment nyomozócska keresztbe tegyen nekünk. Igazam van?
– Tökéletesen Évike, tökéletesen – Galambos szinte vigyázzba vágta magát, miközben a nővel beszélt. A homlokán izzadságcseppek jelentek meg, amik komótosan folydogáltak le a halántékán keresztül az állkapcsáig. Egy papírzsebgendővel idegesen megtörölte magát, és próbált nyugodt maradni.
– És lezárta a nyomozást?
– Egyelőre nem, de hamarosan le fogja, hiszen nincsen semmi bizonyítéka.
– Miféle bizonyítéka?
– Ez csak afféle nyomozói mondás, tudja.
– Az a cafka öngyilkos lett, és majdnem megölte az unokámat is, és még ezek akarnak nyomozni? Felháborító!
– Igen, az, de nyugodjon meg, már nemsokára vége lesz.
– Úgy legyen! Tegnap elkészült a kicsi szobája, már csak a gyerek hiányzik belőle, semmi más.
– Pár napon belül hazaviheti, ebben biztos vagyok!
– Ha megtud valamit, hívjon! – adta ki az utasítás, majd a mutatójújával megszakította a hívást, és visszahelyezte a kagylót a helyére. A bárszekrényhez lépett, egy ujjnyi konyakot töltött magának, és belehuppant a bőrfotelébe. Ez az akadékos rendőr… Utálta a rendőröket, annyira ostobák és kicsinyesek. Puhapöcsnek nevezte őket, akik csak az állam csecsén lógnak, és arra várnak, mikor nyugdíjazzák őket. Nem beszélve arról, hogy korruptak és befolyásolhatóak. Ha meg nagy néha megoldanak egy ügyet, akkor teletrombitálják vele a sajtót, és úgy tetszelegnek a reflektorfényben, mint a hollywoodi színészek. Kideríti, ki ez a nyomozó, aztán kezébe veszi az ügyet. Megszállottan vágyott Laci gyermeke után. Az a kis bestia majdnem elvette tőle azt az ártatlan csöppséget is, mint szegény kisfiát. Könnybe lábadt a szeme. Érezte, hogy elönti a tehetetlen düh, a poharat az asztalra tette, a komód fiókjából elővette a gyógyszeres fioláját, és bekapott egy Andaxint. A poharában maradt konyakkal bevette, majd a vele szemben lévő tükörbe végigmérte magát. Még mindig csinos és formás teste elégedettséggel töltötte el. Valószínűleg keresni fogja ez nyomozó, úgyhogy ideje felkészülni minden eshetőségre.
Folyt. köv.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.