Ugyanaznap délután
Dávid a konyhában ült és várta, hogy a mikróban megmelegedjen a kínainál vásárolt édes-savanyú csirkéje. A járványügyi intézkedések miatt nem lehetett helyben az éttermekben étkezni, így inkább hazament, ott legalább nem kell állandóan maszkot hordania, és közben szusszan is egyet. Érezte a nadrágzsebében, hogy rezegni kezd a telefonja, erre a hívásra várt egész délután.
– Szia! Mi a helyzet?
– Megvagyunk.
– Oké! Akkor fél óra múlva az eligazítóban!
Ahogy ezt kimondta, a mikro csengője hangosan jelezte, hogy megmelegedett az étel.
– Atyaég, Dávid! Hányszor mondtam neked, hogy a mikrózott kaja gyorsabban öl, mint a golyó?
– Sokszor, de hidd el, ez engem nem érdekel, mint ahogy az 5G hülyeséged sem.
– Majd meglátod, hogy nekem lesz igazam, figyeld meg! Ez a kurva vírus sem a kínai őserdőkből terjedt el, az holtbiztos! A Bill Gates laborjából szabadult ki, erre mindenemet fel merném tenni!
– Nincs semmid, barátom, úgyhogy sokat nem kockáztatnál vele – mondta, majd hangosan belenevetett a kagylóba.
– Na jó, de ha lenne, de akkor nagy tétben fogadnék rá.
– Tudom. Na, igyekszem!
Bontotta a hívást, elővett egy villát a szárítóból és gyors tempóban nekiállt az ebédjének.
Az eligazítóban Barta és Dávid ültek, Lívia pedig a laptopja előtt görnyedt, valamit szöszmötölt, hogy létrejöjjön a kapcsolat a központi számítógéppel.
– Megvan! Kezdhetjük? – nézett diadalmasan a két nyomózóra.
– Remek! Hallgatunk!
Lívia leoltotta a lámpákat, és kivetítette a képet a központi monitorra.
– Az áldozat egy 82 éves fehér férfi. A halál oka: akut miokardiális infarktus. A halál beállta: reggel 6 óra. A halottkém szerint nincs összefüggés a nemi erőszak és az infarktus között. Ha lett volna, a sokk következtében azonnal vagy legalábbis egy órán belül beállt volna az exitus. Az idegen tárgy, vagyis a vibrátor, amit a végbélben találtak, egy bárhol beszerezhető szexuális segédeszköz.
– Oké, ezen egyszer el tudunk indulni! – vágott közbe Barta.
– Rendben, bár nem tudom, hány szexshop üzemel az országban, de vedd figyelembe azt is, hogy ezeket a tárgyakat nem úgy vásárolják az emberek, mint mondjuk egy alkalmi cipőt.
– Ez igaz!
– Meg vegyük figyelembe azt is, hogy ilyen kütyüket teljes anonimitásban rendelnek az emberek.
– Ez is igaz! De minden nyom, amin el tudunk indulni, fontos lehet.
– Oké. Folytassuk!
– Tehát ujjlenyomat vagy DNS-származék nem volt rajta, kivéve a bíborosét. A szájüregben talált papír, az éjjeliszekrényen lévő Bibliából származik, ami az áldozat tulajdona volt. Ujjlenyomat az áldozatén kívül nem volt rajta. Figyelem! Az alhason lévő, illetve a Biblia lapján lévő megszáradt nedv azonos.
– Mondd, hogy az elkövetőé, könyörgöm!
– Mondhatnám, de akkor jó erőben lehetett a tettesünk.
– Hogy érted ezt?
– Úgy, ahogy mondom: a nedv, amit találtunk, nem más, mint egy Helix pomatia váladéka.
– Azaz?!
– Közönséges éticsiga nyála, nedve, ahogy szimpatikusabb nektek.
– Mi van?
– Jól hallottad.
– Egy éticsigát mászatott át a bíboros hasán, miközben betömte a száját a Biblia lapjával, ráadásul vibrátort dugott a végbelébe? Ez mennyire beteg már?
– Nyugi van. Mit tudunk még?
– Nem sokat. A helyszín teljesen steril, se ujjlenyomat, se DNS. Tudtommal volt kiömlő vizelet, amit a nővér feltakarított, azon kívül más testnedvvel nem találkoztunk. A korboncnok megállapította, hogy a kötegelő kábellel összeszorított comb és sípcsont nem sérült, viszont a feszítés miatt a térdszalagok megnyúltak, a bal térden elszakadtak. Ez egy igen fájdalmas, és ebben a korban nehezen gyógyítható sérülés. Ha életben marad, valószínűleg soha nem tudott volna lábra állni.
– De kerekesszékhez volt kötve, nem?
– De. De azért még lábra tudott állni, nem mozgásszervi problémája volt, hanem koordinációs.
– Mindegy, szerintem ez nem lehetett a célja a támadónak.
– Szerintem sem. Ez egész egyszerűen azért történt, hogy könnyebben hozzáférjen az áldozathoz. Ami még fontos, hogy a jobb lábán erősebben meg volt húzva a zsinór.
– Ez fontos lehet?
– Talán. Mindenesetre feljegyeztük.
– Oké, tovább!
– Az ablak tiszta, semmi nyom. A folyosó ablakán találtunk egy szövetszál darabot, de annyira általános, hogy ez is csak tű a szénakazalban. A lábnyom, amit kiszúrtál viszont használható. 45-ös méretű bakancs, Caterpillar márkájú, nem ritka, de nem is gyakori. A folyóson lévő sár a cipőről származik. Nos, nagyjából ennyi.
– Tehát akkor ha jól értem, az emberünk a villámhárítón át mászott fel az emeletre, bement a bíboroshoz, betömte a száját a Biblia lapjával, összekötözte mint egy húsvéti sonkát, majd egy műpénisszel megerőszakolta, miközben egy csigát legeltetett az alhasán. Majd mint aki jól végezte a dolgát, elmenekült.
– Azt hiszem, ez minden, amink jelen pillanatban van, főnök.
– Hát ez kurvára nem sok, mondhatnám, semmi. Hogy a faszba találjunk meg valakit úgy, hogy 45-ös lába van? Egymillió az egyhez, feltéve, hogy nem valami őrült külföldi szektatag volt.
– Attila! Ez nem ennyire egyszerű, nyugodjunk meg, és gondolkodjunk. Adjatok egy pár percet, mert nekem itt valami nagyon nem stimmel.
– Oké! Hozatok kávét, addig szedjétek össze a gondolataitokat, még ha annyira extrémek is, mint ez az egész ügy. Hallani akarom!
Folyt. köv.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.