NEHAZUGGY

Disztópia (12. rész)

Vogronics András | 2020. Augusztus 1, Szombat | 12:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

2019. 12. 24., karácsony napja, Szíria

Törökország próbálja megakadályozni, hogy a lázadók „utolsó bástyája” a többi feszültségcsökkentő övezet sorsára jusson: megfigyelő posztokat építettek ki a tartományban, és a frontvonal mentén egy nehézfegyverektől mentes „ütközőzóna” kialakításáról is megegyeztek Oroszországgal és Iránnal. A török óvintézkedések azonban úgy tűnik, nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket: a szír kormányerők az elmúlt időszakban offenzívák és újrakötött tűzszünetek során fokozatosan beljebb nyomultak. A legújabb ostromot nagyjából két hónapos fegyverszünet és másfél hónap intenzív bombázást követően indították meg. A hadsereg célja ezúttal az, hogy ellenőrzés alá vonja a stratégiai fontosságú, Damaszkuszt Aleppóval összekötő 5-ös autópálya teljes szakaszát.

Nem volt vallásos, de most imádkozott Istenhez, mert annyira félt, mint még soha. Tizenkilenc éves korára már szakaszvezető pozícióban volt a felderítőknél. A golyók úgy repkedetek el a feje mellett, mint a felajzott méhek, amikor megpiszkálja valaki a kaptárukat. Decemberhez képest viszonylag meleg volt, majdnem 20 fokot mutatott a hőmérő. A taktikai felszerelése közel húsz kilogrammot nyomott. Egy lebombázott út menti benzinkút tetején hanyatt feküdt, és várta a bázis válaszát. Két társa jobbról és balról szintén fedezékben várták a további utasításokat.

– Itt a Tango egység, a bázisnak! – üvöltötte a rádióba. Kimenekítést kérünk, erős zárótűz alá kerültünk! Nyugtázd, ha vetted, vége -majd kikapcsolta az adót, és várt.

– Negatív Tango egység! Tartsanak ki, hajtsák végre a küldetést, a raktárépületet meg kell tisztítani!! Vette? – jött recsegve a válasz.

– Vettem – válaszolta, és dühösen kinyomta a rádiót. Ezek ki akarnak nyírni minket – mormogta maga elé.

Jobbról, tőle 5 méterre egy olasz lövész, Paulo feküdt, és kétségbeesett pillantásokat vetett rá. Balról egy svéd zsoldos, Larsnak hívták, ő viszonylag nyugodtabbnak tűnt. Ki kell innen jutniuk, mert ha itt maradnak, az egyenlő a biztos halállal. Elszámolt ötig, majd oldalra fordult, és átgurult egy magasabb fedezék árnyékába. Várt egy kicsit, majd óvatosan felült, és intett a két társának, hogy tegyék ők is ugyanezt. Elővette AMSD OM 50 – Nemesis mesterlövész puskáját. A fegyver megalkotásánál alapvető cél volt a sokrétűség, egyebek mellett a városi viszonyok közötti alkalmazás biztosítása kis lőtávolságokban. A különleges töltények használatának köszönhetően a puska terepviszonyok között,ó 300 méteres távolságból leadott lövés esetén 0,5 MOA (0,5 szögperc), míg 1000 m-es távolságból kevesebb, mint egy 1 MOA (1 szögperc) pontosságot biztosított.

Ellenőrizte a távcsövet, majd óvatosan kinézett a falon lévő résen. Összesen négy fegyverest számolt az út túloldalán lévő raktárépületben. A puska csövét átdugta a résen, és a távcső optikáján keresztül végigpásztázta a helyszínt. Az egyik ablakrésben egy turbános alak éppen tárat cserélt a Kalasnyikovában. Tökéletes – gondolta, a célkeresztet a nyakára irányította, majd tüzelt. A test összeesett. Oldalra nézett, ahol Paulo feltartott hüvelykujjal nyugtázta a találatot. Szépen lassan jobbra fordította a fegyver csövét, és tovább fürkészte az épületet, kereste a torkolattüzet, ahonnan a lövések jönnek. Lars hangját hallotta a fülében: – Lead, a kirakatban! Hirtelen lefelé irányította a távcsövet és meglátta a vállról indítható rakétát tartó fegyverest, aki éppen rájuk célzott. Lélegzetét benntartva tűpontos lövést adott le a férfira, aki már nem tudta kilőni a rakétát. Orra bukott, és saját maga alatt robbantotta fel a lövedéket, ami összezavarta a másik kettőt, ezzel aláírva a halálos ítéletüket. Lars 4 golyót repített az egyikbe, Lead meg a maradék 3 lövedéket ürítette a negyedik terroristába.

Hirtelen csend lett, a fegyverropogás véget ért, mindhárman túlélték. Az adrenalin a tetőfokára kúszott a testében, és ott Szíriában, abban a pillanatban a szétbombázott benzinkút tetején legyőzhetetlennek érezte magát. Valahogy kicsúszott a száján, csak úgy maga elé, halkan, alig hallhatóan, hogy köszönöm Istenem! Ezen ő maga is meglepődött. Elővette a rádiót és beleszólt:

– Itt a Tangó egység, az út túloldala tiszta! Ismétlem: az út túloldala tiszta, indulhatnak!

– Itt a bázis! Szép volt, Lead! Boldog karácsonyt! Tartsák a pozíciójukat, küldöm a Hummereket! Vége!

2038. május 30. reggel nyolc óra körül

Mindazt, amit hallott, nehezen akarta elhinni és felfogni. Még érezte a miniszterelnök savanykás arcszeszének illatát, miután az elviharzott az irodájából, és kész tények elé állította őt. Tudta, hogy a diktátorok természetüknél fogva bizalmatlanok és nárcisztikusak, de az, hogy pont őt nem avatta bele ebbe az egészbe, az eléggé mellbe vágta. Nyilván az ő hatásköre a védelmi rendszer kiépítése, és a személyes biztonság legmagasabb szintű megszervezése, de akkor is: ilyen fokú bizalmatlanságot nem feltételezett volna a munkaadójáról. Főleg úgy, hogy most, amikor ebből igen komoly nemzetközi botrány lehet, neki kell elvarrnia a szálakat. Ráadásul holnap van a születésnapi ceremónia is, aminek szintén ő felel a zökkenőmentes lebonyolításáért. Nem beszélve arról, hogy a Libernyákok az elmúlt hónapok legnagyobb tüntetés sorozatát és lázadásait hajtják végre a pesti oldalon.

Leült az íróasztalához, és próbált racionálisan gondolkodni, mi legyen a prioritás. A laborból kiszivárgó információkat azonnal vissza kell szerezni, és felkutatni azt a csoportot, aki ennek az akciónak a hátterében állhat. Szinte vakon tapogatózott, semmi információja, de ötlete sem volt, amin el tudott volna indulni.

– Péter, jöjjön be, kérem!

Pár másodperc múlva megjelent az asszisztense, és kérdőn nézett rá.

– Nézze, közbejött egy elég kényes ügy, amit személyesen kell elintéznem. A ceremóniát távolról fogom felügyelni, de a maga hatásköre mostantól megegyezik az enyémmel, amit nemsokára tudatni fogok az érintettekkel. Mivel én fizikailag nem leszek jelen, minden információt kérek nekem továbbítani, live-stream hozzáférést, valamint kiemelt 5-ös szintű biztonsági protokollt várok el! Értette?

Péter bólintott, de közben fel sem nézett a virtuális naptárából, ahova jegyzetelt.

– Továbbá azonnal készítsék elő a Land Rover Deffenderemet, és egy 5 fős taktikai egységet, mert 5 perc múlva indulunk! Van kérdése?

– Egyelőre nincs, de azt tudnia kell, hogy a pesti oldal – már ha oda szándékozik menni – igen veszélyes lett az elmúlt 24 órában. Több halálos áldozata is van az incidenseknek, főleg a reggeli volt nagyon véres. Ez már nem csak tüntike, főnök! Legyen nagyon óvatos, bárhova is készül!

– Köszönöm, hogy aggódik, de ez most államérdek! – válaszolta katonásan.

– Végeztünk?

– Igen.

Péter elhagyta az irodát.

Nincs idő, minden másodperc számít, mondta magában, és azonnal cselekedni kezdett. A zakóját a székére fektette, majd egy 10 jegyű azonosító segítségével kinyitotta a fegyverszobáját.

Belépett és rövid gondolkodás után a szekrényből kivette a fegyvereit. Felvette a golyóálló mellényét, és két hangtompítós Remington 45-ös kaliberű pisztolyt csúsztatott a hónaljtokjába, aminek a markolatán egy halálfej és egy aranyozott „L” betű csillogott. Egyenesen a gyárból rendelte magának, sorszámozott volt, és a tenyere mintájából vett forma szerint készítették el neki. 10 tárat rögzített a mellényére, és egy kést az övére. Érezte, hogy ismét önmaga lehet, nem csak a fotelból nézi az eseményeket. Minden idegszála a feladatra fókuszált. Újra a csatatérre mehet.

A szája elmosolyodott, ahogy a tárakat forgatta a kezében. Gyors mozdulattal kilépett a helyiségből, és elindult a lift felé. A szenzoros ajtók automatikusan nyíltak meg előtte, amerre ment. A katonák tisztelegtek neki, amikor elment mellettük. Lead újra harcosnak érezte magát, újra azt csinálta amihez értett: vadászott.

Folyt. köv.

ELŐZMÉNYEK:

Utópia (1. rész)

Utópia – 2. rész (innentől disztópia)

Disztópia (3. rész)

Disztópia (4. rész)

Disztópia (5. rész)

Disztópia (6. rész)

Disztópia (7. rész)

Disztópia (8. rész)

Disztópia (9. rész)

Disztópia (10. rész)

Disztópia (11. rész)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!