EZERÉV

Itt az ideje az obligát kérdésnek: mit tudhatott ebből István, a király?

Én azt nagyon élvezem, amikor azt hallom vagy olvasom, hogy van a keresztény biblia meg a zsidó biblia (utóbbinak neve is van, a Tanakh külalakú betűszó), de ugye ezt az erőltetett különbségtételt nem kell komolyan venni? Azt a szemforgató hazudozást, az amúgy is butaságban tartott köznép félrevezetését, az áltudományos, link dumákat kanonizációról és szent iratokról, amik végül a keresztény Bibliát alkotnák – még egyszer, nincs ilyen. Ha valaki nagyon szeretné, éppen végig olvashatja a Bibliát, abból baj nem lehet, csak a keresztény szót ne tessék keresni benne. Nincs ilyen. Ez a könyv itt nem a Bibliáról szól, úgyhogy ebbe most nem bonyolódnék bele, inkább megmutatnám, mije van viszont a kereszténységnek, az izzadtságszagot szerencsére nem lehet érezni, ami a Tízparancsolatából árad, amit – akárhogyan igyekeznek – nem lehet belőle kiszellőztetni. Megmutatom. Ideteszek egy pontos másolatot a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által hitelesített tízparancsolatból:

Isten tízparancsolata

A Sínai-hegyen Istentől adott parancsok a valláserkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei (Kiv 20). Az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi. érvényessége minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: „Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni” (Mt 5,17). 

I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! 

Istent felismerve első kötelességünk a benne való hit, a neki kijáró imádás; hódolat és dicsőítés, uralma kizárólagosságának elismerése. 

II. Isten nevét hiába ne vedd! 

Minthogy az ember gondolkodása és kimondott szava között szoros kapcsolat van, e hódolathoz hozzá tartozik Isten nevének (és általában az isteni dolgoknak) tisztelete. 

III. Az Úr napját szenteld meg!  

Istentől való függőségünket fejezzük ki azzal, hogy megtartjuk az Úr napját, ezt az időt (egész életünkkel együtt) Neki szenteljük, ugyanakkor a földi munkálkodás múlandóságát jelezve és a végső nyugalmat előlegezve munkaszünetet tartunk! 

Az első három parancs Isten uralmának elismeréséhez vezetett minket. Csak ez biztosítja az ember tökéletes szabadságát. A Tízparancsolat második része (táblája) az embertársak iránti kötelességeket tartalmazza, összhangban a természeti törvényekkel: 

IV. Atyádat és anyádat tiszteld! 

Kapcsolataink közül első az, mely szüleinkhez fűz, hiszen életünket és felnövekedésünket nekik köszönhetjük. A szülői felelősség és a gyermeki tisztelet egymástól elválaszthatatlan. 

V. Ne ölj! 

Minden ember élete szent. Az egészség is Isten ajándéka. így kell őriznünk magunk és mások életét. 

VI. Ne paráználkodj! 

Az új élet nemzése éppúgy tiszteletet és védelmet kíván, mint az ember teste, s a szerelemben a másik felé megnyíló legbensőbb rejtett valósága. 

VII. Ne lopj! 

Az embernek a munkával szerzett tulajdonhoz, az életét biztosító anyagi javakhoz való jogát szavatolja ez a parancs. 

VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy! 

Az emberek közti kapcsolatok legfőbb munkálója az emberi beszéd. E nagy adománnyal nem élhetünk vissza, nem használhatjuk mások kárára. A parancs a nyelvvel elkövethető legnagyobb bűnt is jelzi, s általánosságban is elénk állítja az igaz beszédet, mint Istentől szabott kötelességet. 

IX. Felebarátod házastársát ne kívánd! 

X. Mások tulajdonát ne kívánd! 

Az igaz cselekedetek mellett az igaz érzések, gondolatok, vágyak is az isteni akarat teljesítéséhez tartoznak. 

Nem tudom, mit jelent az, hogy a „Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által hitelesített”, de nem is szeretnék gondolkodni rajta, mert mostanában minden apróságon felhúzom magam, ez meg itt egy akkora hőbörgő szélhámosság, hogy esetleg megtépném miatta a köntösömet.

Akkor most olvassák el Mózes II. könyvének 20. részéből azt a szöveget, amit különben Tízparancsolat néven tisztelünk, és máshol is megtalálható a Tórában. Én most szándékosan ilyen részletezésben tárom az olvasó elé, hogy legyen mit összehasonlítani. (Amint már jeleztem, a Tórát tartalmazó Ószövetség az időszámítás előtti 150-120 év között íródott, bizonyos kutatások szerint a szöveg törzse részint rögzített formában, részint szájhagyomány alapján a VIII. századtól élt és formálódott a ma ismert, írott mondatokká – Mózesnek természetesen nincs hozzá köze.)

1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
7. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
8. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
11. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
13. Ne ölj.
14. Ne paráználkodjál.
15. Ne lopj.
16. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
17. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

Az olvasó lenézése volna, ha bármit ideírnék a két szöveg összevetéséről.

Egy remek amerikai történész, David Nirenberg írt egy könyvet, 2013-ban jelent meg, Anti-Judaism: The Western Tradition a címe (Anti-judaizmus: a nyugati hagyomány). Bődületes mű, hihetetlen dolgokat mer kimondani, úgy tudom, Nirenberg ennek ellenére még életben van. Többek között Luther Mártont idézi: „Martin Luther in his polemic ‘That Jesus Christ was born a Jew’ (1523) inferred that the Catholic brand of Christianity was worse even than Judaism in its focus on the flesh and hypocrisy…” /„Luther Márton a „Jézus zsidónak született” c. vitairatában arra következtetett, hogy a kereszténység katolikus ága még a zsidó vallást is alulmúlta abban, ahogyan a testre és a képmutatásra helyezte a hangsúlyt…”, ennél szebben nehéz összefoglalni Luther mondanivalójának lényegét.

Ideteszek még két mondatot:

Egy kereszténynek legnagyobbrészt zsidónak kell lennie.

Ha jól emlékszem, ezt a búcsúcédulák kapcsán írta, nem éppen az elismerés hangján, ami szerinte (és az emberiség túlnyomó többsége szerint) a zsidó mentalitást illeti – bár a megvetés a katolikus püspököknek szólt, akik pénzért árulták a bűnbocsánatot.

Ha a zsidók elutasítják a kereszténységet, az azért lehet, mert a kereszténység a judaizmusnak egy rosszabb fajtája, mint amilyen az övék.

Ez a mondat nem igényel magyarázatot.

Amikor Luthert olvastam (ez nagyon régen volt, ugyanaz vonatkozik rá, mint például Hegelre: ha 16-17 éves korodig nem olvasod el, az nagy valószínűséggel kimarad), valami gyanús lett, de akkor nemrég köszöntem el a vallástól, ahogy a bokszolók mondják, még bennem volt a pofon, aztán évtizedekig nem érdekelt a dolog, most azt vártam, Nirenberg majd kimondja helyettem, de nem mondta. Talán azért, mert erősnek találná a mondatot. Én nem találom annak, sőt sokmindent megmagyarázó alaptételnek vélem: a világméretű antiszemitizmus a katolikusok bosszúja a zsidókon, amiért a nyakukba varrták a kereszténységet, a judaizmusnak ezt a torz mutációját. Amennyi különbség van a két Tízparancsolat között, nagyjából annyi a két vallás között.

Itt az ideje az obligát kérdésnek: mit tudhatott ebből István, a király? De még ennél is fontosabb, mielőtt próbálnánk válaszolni a fejezet elején föltett kérdésekre: mit tudhatott ebből István, a fejedelem? Mert ugye döntenie kellett a kereszténység felvételéről. Csakhogy nekem az a meggyőződésem, ez a kereszténység-ügy mindössze melléktéma volt, esetleges érv egy sokkal fontosabb döntésben.

Könnyebb lesz a dolgunk, ha látszólag bonyolítjuk a helyzetet egy állítással, ami az eddig leírtakkal alaposan megérett arra, hogy kimondjam – Istvánnak mindenekelőtt azt kellett eldöntenie, marad-e ott, ahol van. A honban, amit Árpád nevű felmenője 100 évvel korábban elfoglalt.

Előszó az Ezerévhez

A nemzeti önámítás gyökereit keressük

Mennyiben más a kínált kereszténység, mint egy másik bálvány imádása?

A magyar nem európai nép 

Egy hangot sem érthetünk meg a történelmünkből, ha a mindenkori jelenünk magasából nézünk le a múltra, és onnan ítélkezünk 

A jelenkor emberét a villamos különbözteti meg a hettita harcostól

A névtelen ember

Csak már nem lesz mit rombolni

Rengeteg sok hókuszpókusz, a halottak feltámasztása, a vízből bor és egyéb marhaságok

Mit tudhatott ebből István, a magyarok királya, midőn a kereszténység felvétele mellett döntött? 

Ezt nem én mondom innen a XXI. századból, ez egy valódi, értelmezett distinkció volt a X. században

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább