Szeptember 18,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az teljesen elképzelhetetlen, hogy ne mások gyalázásából építsen magának ünnepi színpadot

Jó estét, boldog hosszú hétvégét kívánok! Reggel elmulasztottam ünnepi göncökbe öltöztetni a mondanivalómat, de nem kérek elnézést, mert semmi ünneplésre érdemeset nem találok abban, ami van. Groteszk is lett volna az erkölcsi dögrovást felcicomázni. Ami elég szomorú, főleg mert egyáltalán nem eleink tehetnek erről. Ezzel szemben mi tehetünk róla, és azok, akik eleink vélt és valós dicsőségére felcsimpaszkodva ma is a harsány, agresszív melldöngetést választották az önmérséklet és a méltóság helyett.

Az csak részletkérdés, hogy annyi erővel, amennyivel összezsúfolódtak zászlót felvonni és tiszteket avatni, a nevükben és az egész ország nevében okoskodni és vállalhatatlan, riasztó baromságokat összehordani, nem utolsó sorban torz és kifogásolható Trianon-emlékművet avatni, akár tűzijátékot és nagykoncertet is tarthattak volna. Ezeket az eliteket nem támadja a vírus, ezeknek nem kell maszk, nem kell távolságot tartani egymástól, cserébe majd szeptembertől büszkemimagyarok a seggünkön ülünk, és nem szervezünk külföldi nyaralást, mert miattunk terjed a vírus, miattuk sose. Rájuk eddig sem vonatkozott a több Balaton, kevesebb hazugság Adria, úgyhogy ahol Raffay Ernő antiszemita nézeteket büszkén terjesztő, bő nyállal migránsozó történésznek jár az ünnepi-állami tisztikereszt – és ha nem tetszik, lehet oszlásnak indulni -, ott nehogy már a járványügyi óvatosságból pont nekik kelljen példát mutatniuk. Nehogy már.

Szóval egyáltalán nem érzem azt a büszke ünnepelnivalót, amit a NER elitje ma is ugyanolyan könyörtelenül meglovagolt, mint tíz éve mindig. Ma is nyomták, ahogy a csövön kifért. Nem a legfaszább életérzés, de engem egyenesen megrémít az, amit sikerült megint hűvös halomba összehordaniuk az elvtársaknak Orbántól Áderen keresztül Semjénig. Mert ahonnan én nézem a jelent, onnan például egyáltalán nem látszik „a kishitűség és megalázkodás nyomorúságos gúnyáját éppen ledobó Magyarország”. Nem látszik, hogy a patetikus, ragacsos maszlagok, amelyek ilyenkor az összes közjogi méltóság és méltatlanság száját elhagyják, legalább köszönőviszonyban lennének a valósággal.

Riasztónak tartom, amit Felcsút szülötte, tíz éves, penészes és fokhagymaszagú igehirdetéseiből ünnepi masszává összegyúrt, még mindig úgy érzem, nem lenne túl késő szakemberekkel konzultálnia. A nemzeti politika általa önkényesen meghirdetett hét törvényét (például 5. törvény: Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük ??!!???) inkább nem tenném a mikroszkóp alá, mert azonnal összetörne a mikroszkóp. De azért van itt pár ínyencfalat, ami kommentárra szorul.

• Egy népnek, amely saját hazára vágyik és saját törvényei, szokásai szerint akarja berendezni életét – és a magyar ilyen nép -, a szuverenitásért, szabadságáért minden percben meg kell küzdenie.

• A kényelem, szűklátókörűség, politikai könnyelműség, az élj a mának, a neked minden jár és azonnal történelmünk rendre visszetérő veszedelmei.

Az önzés behálózta az európai életet.

• Azt kell szétkürtölni, hogy Magyarország nemcsak túlélt, nemcsak megmaradt, de zászlóit ismét magasba emelve, önbecsülését visszanyerve, nagy idők kapujában és győzelemre áll. 

• Tágabb hazánk, Európa hajója éppen megfeneklett, az évszázadok során megszerzett világpolitikai és világkereskedelmi pozíciója megbicsaklott. Véget ért az európai népek, az európai szellem és technológia megkérdőjelezhetetlen fölénye. Kérdés, hogy az európai vezetők meg tudják-e újítani a földrész politikáját és gazdaságát, Európa népei visszatalálnak-e a kemény munka, az ésszerű gazdálkodás és a felelős életvezetés világába.

• Nyugat-Európa lemondott az évezredes nagyság és sikerek mögötti felhajtóerőkről, az élet spirituális mélységeiről, a házasság és az utódok nyújtotta boldogságról és a nemzeti kultúrák szellemi energiájáról, vagyis lemondott a keresztény Európáról. Helyette istentelen kozmosszal, a családok szivárványosításával, migrációval és nyitott társadalmakkal kísérletezik. A Nyugat elvesztette vonzerejét a mi szemünkben. 

• Eközben Közép-Európa népei visszahelyezik jogaikba az ősi életösztönöket, a kereszténység felszabadító erejét, a munka becsületét, a nemzeti büszkeséget, a gyerekeik és szüleik iránti kötelességet, ezért mi megvédjük a határainkat, és migránsok helyett a saját gyermekeinkre hagyjuk a hazánkat.

Kemény. Itt rázzák bele a közösből legálisan ellopott rongyaikat a szemünkbe tíz éve, egyik luxusrepülőről ülnek át a másik luxusjachtra, egyik korrupciós ügyből szédelegnek a másikba, a hivatalos vagyonnyilatkozatuk a végtelenben nem találkozik a fényűző életmódjukkal, nem győzik a milliárdos strómanjaik felhalmozott vagyonától becsukni a NER ajtaját, egyik csilliárdos közbeszerzéssel agyonütik a másikat, talán már törvény sincs, amit ne erőszakoltak volna meg, a Tízparancsolatot naponta vizelik le teli pofával röhögve, nincs lassan mozdítható köve a magántulajdonukká züllesztett ezeréves büszke országnak, amire ne tették volna rá az enyves kezüket, a gazdagjaikat még gazdagabbá, a szegényeket még szegényebbé tették. És igen, ezzel a teljesítménnyel az államalapítás ünnepén a kemény munkával, az élet spirituális mélységeivel és a kereszténység felszabadító erejével van pofájuk zsibbasztani a lenézett, megvetett, kizsigerelt alattvalókat.

Tíz éve nincs egyetlen olyan ünnep, amikor minden idők egyik legkisebb magyarja ne mások gyalázásából építene magának nyomorúságos színpadot. Már nem csak a Nyugat politikai elitjét, hanem az európai népeket is, már nem csak a migránsokat cseszegeti, de a melegeknek is jól beszól. Istentelen kozmosz? Hát milyen istene van annak, aki életvitelszerűen törvényt szeg és hazudik? Aki kussol, amikor az állampolgárait megfélemlítik, kigúnyolják, céltáblává teszik? Vagy sőt: ha éppen nem kussol, akkor bátorítja az üldöztetésüket. Milyen büszkesége van annak, aki állandóan másoktól retteg, mindenkiben ellenséget lát és ha nem háborúzhat, ha nem temethet éppen valakit, akkor egy értelmes, építő gondolata nincs?

De a legsúlyosabb megválaszolatlan kérdés ma is ez: milyen önbecsülése van annak a népnek, amelyik ezeket az erkölcstelen alakokat bálványként imádja? Semmilyen. A kishitűség és megalázkodás nyomorúságos gúnyájához ragaszkodik, és tátott szájjal hallgatja, ahogy a tolvaj azon moralizál neki, hogy lopni nem szép dolog.

Mai műsorunk:

Az újságíró, a mezei állampolgár, az adófizető szégyellje magát, mert kérdései vannak, és mert szerinte ez így nincs rendben

Az érdekek ezúttal ezt diktálták

Egyetlen politikus sem rocksztár, nem Isten, de még csak nem is félisten

Mi meg örüljünk annak, hogy ők boldogok és jól érzik magukat, hiszen megérdemlik

Soltész Miklós mégis miről beszél?

Ez talán már az új normalitás

De ez nem menti fel a jelenlegi tevékenysége alól

Gyönyörű, gyönyörű

Az urizáló hűbéresek suttyó ivadékainak már a börtönszleng a magaskultúra

Ütésállók országa

Néhány olvasói komment:

• Orbán Viktor minden esetben oda áll, ahova a személyes érdekei diktálják (tehát mindig a saját oldalán áll) (Sándor)

• Erre kaptak nagyon erős felhatalmazást. Igaz, hogy a nagy részét krumpliért vették, de akkor is. Amilyen az ország népe, olyanok a vezetői is. (Ettore)

• Szép fokozatosan addig tágították Átlaggéza ingerküszöbét, hogy a milliárdokban mért gazdagság (azaz 400 évnyi átlagkereset, mint mértékegység) már fel sem tűnik senkinek.

Ha Átlaggéza a honfoglalástól napjainkig minden fillért félretesz és semmire sem költ, akkor már csak 4-500 év, és vehet egy hasonló ladikot az adriára, de fenntartani már nem tudná, mert az újabb 80 évnyi átlagkereset évente! (a személyzetet, a kikötőt és a karbantartást folyamatosan fizetni kell)

DE ez mit sem számít, egy jó kis gyurcsányozás meg nemzetizés, és minden megy tovább.

Szégyellem, hogy ennyi primitív, kizsigerelhető barom vesz körül. Egyszer volt egy bamba kutyám, minden további nélkül engedte,
hogy evés közben kivegyem a szájából a falatot, csak nézett bánatosan, pont mint a mai orbánisták nagy többsége. (Ezigen)

A nap kiemelt hozzászólása bibiana tollából:

Több haloperidol, kevesebb téveszme 🤷

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!