Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az újságíró, a mezei állampolgár, az adófizető szégyellje magát, mert kérdései vannak, és mert szerinte ez így nincs rendben

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Dicsértessék a szellem világossága, vidám jóreggelt kívánok! Jójójó, igen, persze, hogyne, emberi jogok meg demokratikus vonatkozások, de azért a katonai és gazdasági szempontoknak feltétlenül és mindenek előtt szerepelniük kell abban a valódi, átfogó geostratégiai tervben, amelynek a mielőbbi elkészítésére szólította föl Orbán az Európai Uniót. Valami ilyesmit írt az állami propagandahírügynökség (MTI via Havasi Bertalan) az elcsalt fehérorosz választások után kialakult válsághelyzet miatt összehívott rendkívüli online EU-csúcs után.

Több helyen olvastam, hogy ez azt jelenti: rendkívül hosszú hallgatás után a doktorminiszterelnök végre megszólalt és világossá tette, hogy mi van. Ez van: „Fehéroroszország ügyében a visegrádi országok között egyetértés van, a Lengyelország által képviselt álláspontot a V4-partnerek mindegyike, így Magyarország is a leghatározottabban támogatja”. Jó, hát szerintem ebben semmi újdonság nincs, ezt Szijjártó már világossá tette pár napja (az Adriáról vagy az irodájából, ki tudja), Havasi ugyanezt megerősítette az MTI-nek, Orbán meg kirakta a Facebook-oldalára, hogy a V4-ek egysége töretlen. Vagyis az lesz, amit Lengyelország képvisel.

Ebből pedig az jön le nekem, hogy semmi nem változott a kormány kommunikációjában, most is pontosan ugyanolyan óvatos semmitmondásokban utaznak, mint eddig. Orbán úgy szólalt meg, hogy kvázi nem mondott semmit relevánsat. Mármint így tíz éve a NER puskaporos hordóján ülve, nehezen tudom értelmezni, mit jelenthet az, hogy „közös érdekünk egy békés és fejlődő Belarusz”. Merkel legalább mondott valamit értékelhetőt rögtön a videokonferencia után. Éspedig azt, hogy az Európai Unió nem ismeri el a fehéroroszországi elnökválasztás eredményét. Amely választás nem volt sem „nem volt sem tisztességes, sem szabad”, ezért az Európai Unió a békés tüntetők oldalán áll. De hol áll Orbán Viktor?

Ha nem is tudjuk, de sejtjük az okát annak, hogy az ember, aki nagypofával szokta gyalázni európai partnereit (a libernyákozás csak szimpla tahóság, a csőcselék énje hangos és érthető megnyilvánulása, általában súlyosabb, bizonyítást soha nem nyert rágalmak hagyják el a száját), miért nem ennyire vehemens, amikor különféle banánköztársaságokon és félázsiai diktatúrákon kellene számonkérni a demokrácia és emberi jogok lábbal tiprását. Nehéz egyfelől Putyin muzsikájára ugrabugrálni, másfelől úgy tenni, mintha nem Moszkva, hanem Brüsszel lenne az elsőszámú szövetségesünk. De nekem mégis bántja a fülemet, hogy mi az, hogy Orbán felszólítja az Európai Uniót, hogy ezt meg azt cselekedje? Orbán Viktor része az Európai Unió vezetésének, vagy nem része? Ha része, akkor mi az, hogy felszólítja az EU-t? Akkor saját magát nem szólítja fel? Ez nem valami közös projekt? Vagy ez úgy lesz, hogy az Európai Unió kidolgozza a tervet, és majd jóváhagyásra elküldik a Karmelitába? Tudom, ezek csak jelentéktelennek tűnő nyelvi részletek és árnyalatok, de eléggé idegesítőek. (Különben az EU döntéséről Belarusz ügyében ezt lehet tudni.)

Illetve csak pont annyira idegesítőek, amennyire nyilvánvaló, hogy ez a jogállamosdi, demokráciásdi, emberi jogosdi nagyon nem megy a felcsúti Napóleonnak, pedig. Pedig nem egyszerűen abszurdnak, hanem egyenesen ijesztőnek tartom például azt, hogy egy Magyarországon – ahol Fehéroroszországgal ellentétben állítólag még tartanak tisztességes és szabad választásokat – egy magyarok által megválasztott szuverén és autonóm  parlamenti képviselő „eligazítást” kaphat a kínai kommunista rezsim magyarországi képviseletét ellátó szervtől (Kínai Nagykövetség). Vagyis hogy ez a szerv számonkérhet egy parlamenti képviselőt azért, mert kiállt egy, a Kínai Kommunista Párt által a hazájukban betiltott és elüldözött vallási kisebbség mellett. Érdemes Szél Bernadett országgyűlési képviselő posztját elolvasni ebben a témában. Nem mondom, hogy ezen el kell borzadni, de hogy igen súlyos kérdéseket vet fel a sztori, az egészen biztos. Nem elsősorban az egy szál parlamenti képviselő miatt, hanem az egész ország miatt, amelynek kormánya tárt karokkal és hajlott gerinccel gazsulál a Kínai Kommunista Pártnak, miközben megsértődik, ha a szemére hányják, hogy a brutális hiteleken, a kínai érdekeket és nem a mimagyaremberek érdekeit szolgáló beruházásokon keresztül kínai gyarmattá zülleszti az országot. Hogy az egyéb sötét fél- és egész diktatúrákhoz dörgölőzésről most részeletesebben ne is beszéljünk.

Beszéljünk viszont még néhány szót Szijjártó Puritán-Plebejus Péterről (akinél senki nem verte magát jobban a földhöz 2006-ban, amikor a szocialisták luxusautókat szereztek be maguknak), a NER pofátlan oligarcháiról, nem utolsó sorban a kocsmadiplomácia állócsillagának önjelölt védőszentjéről, a Budai Gyula nevezetű egykori elszámoltatási és korrupció-ellenes kormánybiztosról. Aki beleállt, magára vállalta, nem tökölt, nem kerülgette: a személyes Facebook-oldalán rongyolt bele a 24.hu újságírójába, aki azzal a szöveggel osztotta meg a toporzékolásügyi miniszter jachtozásáról szóló cikket, hogy az éves miniszteri fizetésből nem jönne ki egy hét jachtozás sem. Mert hogy az enyémből nem jönne ki egy negyed óra sem, az senkit nem érdekel, de az mégis a pofátlanság csúcsa, amit ebben az ügyben művelnek.

Nem csak az, hogy a közpénzen hízó NER-oligarcha, az ország negyedik leggazdagabb embere köszöni az érdeklődést, de lecsapja a telefont, amikor a 24.hu arról kérdezné, milyen minőségben – hivatalos vagy baráti pofavizit – tartózkodott Szijjártó Péter külügyminiszter az üzletemberhez köthető jachton. Mint ahogy azt sem lehet megkérdezni Szíjj őfelségétől, hogy baráti ajándék volt-e a nyaralás a hajón, vagy valamilyen ellenértéket kapott érte a minisztertől. Akinek valamiért nem tűnik fel a nemzetinek csúfolt kormány luxus, limuzin, jacht és kaviár jellege. Nem elég, hogy megint kilóg a korrupció szőrös lába az egész ügy mögül (az valóban érdekes kérdés, hogy ha a külügyér éppen a hazáért törte össze magát, akkor miért baj, hogy meló közben fotózták), de jön a szellemileg rövidnadrágos Budai, és az újságíró főnökével bezzegezik (aki nem közpénzből dorbézol nem mellesleg, és hogy ide egyáltalán), és elkezd fenyegetőzni. Nem érti, hogy mi a probléma, de nyomja, mint süket a csengőt.

Miközben jóérzésű ember alatt már rég megnyílt a föld, Gyula azért még megkísérelte odakötözni az ebet a karóhoz:

• nekem soha nem volt gazdám. 22 évig ügyvéd voltam mielőtt Parlamenti képviselő lettem!

• én a Lovas szövetségben is dolgozom társadalmi munkában, lányom lovagolja a saját lovait. Ennek mi köze egy milliárdos média vállalkozó üzleti ügyekhez?. El kene olvasni amit írtam!

Majd amikor kiderült, hogy kevés ő ahhoz, hogy civilizált, a konkrét ügy botrányos, minden oldalról kifogásolható jellegét firtató hozzászólásokra érdemben, magyar nyelven válaszolni tudjon, olajra lépett.

Ez megint kellemetlenül ocsmány és gyomorforgató. Milliós, tízmilliós, százmilliós, milliárdos korrupciós ügyeknek szemtanúi az ország, Szijjártó a saját maga által kitöltött vagyonnyilatkozat alapján a luxushajó egynapos bérletét is nehezen tudná kifizetni, de az újságíró szégyellje magát, a kommentelő szégyellje magát, az adófizető érezze szarul magát, mert kérdései vannak, mert szerinte ez így nincs rendben. Nem csak korruptak, nem csak leszarják a rájuk vonatkozó etikai kódexeket, a törvény betűjét, nem csak belerázzák a rongyot az ország szemébe, de ők futnak el, ők vezetik félre a közönséget, ők vannak megsértődve, ők pofáznak a család sérthetetlenségéről, ők kérik ki maguknak, ők mutogatnak megint-mindig másokra, azaz ők néznek teljesen hülyének mindenkit. Gulyás Gergely külön is szégyellhetné magát, hogy csak egy ócska magánügyezésre futotta. Helyette is én szégyellem magam.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.