NEHAZUGGY

Az érdekek ezúttal ezt diktálták

Lázár Gergő | 2020. Augusztus 20, Csütörtök | 10:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jól láthatóan valami kiderülhetett arról, hogy mit gondol Putyin a fehérorosz helyzetről, ezért a magyar kormány is meg mert nyilatkozni az ügyben. Több, mint egy hétig tétlenkedett az ország vezetése, ezzel is nevetséges helyzetbe hozva a magyarokat. Nem álltunk ki a tüntetők mellett hivatalosan, és az erőszakot sem ítélte el a magyar kormány. Nem tudhatták, mi a döntés, Putyint támogatásunkról kell biztosítani, vagy sem. Nemrégiben valami történt, ezért előbb Szijjártó, majd később maga Orbán is ki merte mondani, hogy a V4 országokhoz hasonlóan Magyarország is elítéli a békés tüntetőkkel szembeni erőszakos fellépést, amelynek több száz sebesültje és több halottja is van már. Ezreket fogtak el és kínoztak meg, miközben a magyar kormány mélyen hallgatott. Kérdés persze, hogy mi lett volna, ha más a döntés Moszkvában? Ha Putyin kéri, hogy vélhetően egyetlen uniós országként álljunk ki Lukasenkáért, akkor vajon megtette volna ezt a szívességet Orbán?

Az ’56-os forradalmat követően azzal az országgal tartottunk volna, amely lerohanja Fehéroroszországot? Nem volt ugyanis kizárható – sőt, most sem az –, hogy Putyin egy hadosztálynyi katonát küld vagy a határhoz vagy a fehérorosz fővárosba, hogy elnémítsa a demokráciát követelő tüntetőket. A jelenlegi egy olyan szituáció, amikor igenis sokat számít az, hogy melyik oldalra állunk. Ez már messze nem csak diplomáciai kérdés, hiszen ha nyíltan állást foglalunk egy ország lerohanása mellett, akkor tettestársakká válunk. Az EU-nak eddig is megszámlálhatatlan problémája volt Magyarország kormányával, de ez vélhetően egy olyan lépés lett volna, amely már valódi szankciókat von maga után. Mert noha az a felfogás, miszerint jó lenne ha az EU nem avatkozna bele más országok belügyeibe elfogadható, de az már nem, ha még csak el sem ítéljük azt, amit ott folyik már hetek óta.

Felszólítjuk az illetékes fehérorosz hatóságokat, hogy teremtsék meg a lehetőséget a helyzet politikai megoldására, tartsák tiszteletben az alapvető emberi és szabadságjogokat, illetve tartózkodjanak a békés tüntetőkkel szembeni erőszaktól – áll a nyilatkozatban.

Támogatjuk a fehérorosz emberek jogát a szabad, tisztességes és demokratikus elnökválasztáshoz.

Ehhez a nyilatkozathoz meglepetésre Áder János is csatlakozott, ami talán azt jelenti, hogy van az a pont, amikor már inkább kitáncolunk a necces helyzetekből. Igen kínos lett volna, ha pont az egykor szovjet megszállás alatt élő Magyarország egyedüli országként az, amely vagy nem szólal meg a fehérorosz ügyben, vagy inkább az orosz hatalmat támogatja az EU demokráciapártiságával szemben. Noha kissé nevetséges a kiadott nyilatkozat, hiszen a Fidesz és ezzel a magyar kormány mindent támogat, csak azt nem, hogy az emberek demokratikus módon fejezzék ki véleményüket. Ha ugyanis ez így lenne, akkor nem írták volna át a választási szabályokat sem, mint ahogy nem uralták volna le az igazságszolgáltatást és a hazai média jelentős részét.

Ezúttal tehát úgy tűnik, kivételesen a jó oldalra sikerült állnunk, de ez önmagában még nem túl nagy dicsőség, hiszen nem nagyon volt más választásunk. A demokráciaellenességben és az illiberális hőbörgésben mindig partner Lengyelország ezúttal érthető okokból nem tartott volna velünk. Nem csupán azért, mert Fehéroroszországgal közös a határuk, de jól ismert történelmi okok miatt sem. Ha Putyin megszállta volna a szomszédos országot, úgy egy karnyújtásnyira kerültek volna a lengyelekhez is, akik nyilván fontosak mind az oroszok, mind az Európai Unió számára. Mert ugyan nem egy gazdag országról beszélünk, de geopolitikailag fontos, és méretéből adódóan az ipara is jelentősnek mondható. Mivel azonban a lengyelek tartva az orosz terjeszkedéstől inkább kiálltak a fehororszokért, Orbán sem nagyon tehetett mást, egyszerűen nem ez volt az érdeke. Ezúttal pedig arra már nem számíthat, hogy az olaszok vagy a csehek – pontosabban ezen országok kormányai – kiálljanak mellette, hiszen nekik sem érdekük. Ezzel a történettel a magyar kormány egyedül maradt, aminek eredményeként megszületett a fenti közös nyilatkozat. Ne gondoljunk itt tehát valódi pálfordulásra, mint inkább arra, hogy Orbán pillanatnyi érdekei ezt kívánták.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!