NEHAZUGGY

E beteg mentalitás konzerválása az egyik legnagyobb bűn

Friss jó estét kívánok! Testben, lélekben, intellektuálisan és mindenhogyan. Ha jól értem, akkor már Lázár János bukott kancelláriaminiszter mezőhegyesi ménesbirtoka is több pénzt ér az adófizetői pénzekkel nagyvonalúan és önkényesen dobálózó nemzeti kormány számára, mint a Lánchíd felújítása.

Amiről és általában Budapest ügyeiről Tarlós István bácsinak olyannyira nincs mondanivalója, hogy mióta a főpolgármesteri pozíciójából elsöpörte a népakarat, lépten-nyomon kénytelen megszólalni. Nem akar, de mégis feszt pofázásra áll a szája. Ha nem a Hír TV-ben vagy a közpénzszolgálati Migráns1 kanálison magyarázza a bizonyítványát, és szerencsétlenezi Karácsonyt, akkor az ATV-nek sírja el, hogy ő már megint nem igazán akart megszólalni a Lánchíd ügyében, mert hiába beszél ő, a gyakorlati ember a tényekről és a számokról, valójában egy végtelenített politikai vitáról van szó, ami nem a valóságról szól. Aztán csak megszólal, és újra és újra megszólal, és felmondja a főnöke kottáját. Hókuszpókuszról, alkalmatlanságról, indokolatlan panaszkodásról. Már sokszor írtam, vagy ha nem, akkor gondoltam, hogy a csúcson lett volna szép abbahagynia ennek a többé-kevésbé tisztességben megvénült jóembernek is, de mint az ő példáján is látható, a méltóságteljes visszavonulás nem erőssége a magyar politikai kultúrának. Mármint annak a nem létező kultúrának, ami fölött sértett és sértődött, önérzetes NER-huszárok vívják az eszelős hatalmi harcaikat a józan ész, a jóérzés és a tisztesség ellen.

Tehát 8,5 milliárd megy Lázárnak, aki még 2016-ban, eddigi politikai pályafutása csúcsán intézte el a mezőhegyesi gazdaság államosítását, midőn 2,1 milliárd közpénzt toltak az akkor még általa vezetett Miniszterelnökséghez, hogy megvásárolják a szóban forgó ménesbirtokot. Aztán az lett, hogy Lázár – mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zártkörűen Működő Részvénytársaság által ellátott állami feladatok koordinálásáért felelős – kormánybiztosságának első teljes évében, 2019-ben a cég közel félmilliárdos (483 millió forintos) veszteséget termelt. Ám ahelyett, hogy következménye lett volna a felelőtlen gazdálkodásnak, most éppen a fenntartható vízgazdálkodás, valamint a versenyképes, profitábilis és önellátásra képes mezőgazdaság erősítése és megteremtése érdekében vágták hozzá a bukott nagy emberhez ezt a tételt. Úgy is kell: mindent, ami veszteséges, azt közpénzből kell finanszírozni, mert a közpénz végtelen, és majd hátha egyszer jó lesz.

Mondjuk mióta megtudtam, hogy a miniszterelnök vejének, a közpénzből finanszírozott közvilágítás forradalmasításáért felelős saját lábnak nem fontos a pénz, és még véletlenül sem akar olyan céget tulajdonolni, amelynek köze van közpénzekhez, nekem már cinikusabb, aljasabb vaddisznóságot se mondani, se mutatni nem tudnak. (Dehogynem!)

Ámazonban. Hogy mennyire átverték az országot a közös teherviselés, valamint a mindenkire kiterjedő járványügyi szolidaritás álszent rablómeséjével, azt nem csak a Lázár veszteséges ménesbirtokára versus a felújításra szoruló Lánchídra megítélt közpénzek nagyságrendje bizonyítja, hanem a tűzijátékra szó szerint elégetett közpénz, valamint a válságra hivatkozva a pártoktól megvont támogatások aránya is. Konkrétan az, hogy több pénz jut tűzijátékra, mint amennyit a pártoktól megvontak a nemzeti nadrágszíjra hivatkozva. Amiből az következik, hogy a párttámogatások megfelezéséből befolyt összeg annak a bizonyos lónak a nem teljesen indokolatlanul emlegetett nemiszervével egyenértékű: gyakorlatilag a nullához közelítő haszna van a gazdaság újraindítása szempontjából. Viszont ez, a védekezési alap mindössze 0,2%-át kitevő összeg (1,2 milliárd forint) arra kiváló, hogy az ellenzéki pártokat a földhöz vágja. Ebből tehát semmi más nem következik, mint a nyilvánvaló: a kormány nem azért felezte meg a pártok támogatását, mert arra szüksége volt (ennyiért Mészáros is csak morogva hajol le), hanem mert így tudott bemosni még egyet az amúgy sem túlságosan jól eleresztett ellenzéknek. Magyarul kitolásból, kibaszásból.

Az különösen élénk színfoltja ennek az illiberálisan hibrid, de mindig nem eléggé diktatórikus képnek, hogy a fideszes Állami Számvevőszék megint rászállt a DK-ra, és véletlenül soron kívüli vizsgálatot rendelt el Gyurcsányéknál (jelenleg összesen három eljárást folytat a számvevőszék a DK-nál). Történik mindez párhuzamosan azzal, hogy a pártmédia egyik zászlóshajója a rablóprivatizátorból milliárdos miniszterelnököt leplezte le. Névtelen cikkben, naná. Azt, aki az állammal kötött üzleteken gazdagodott meg. Ha vörös báró, akkor Gyurcsány Ferenc – csaholja világgá derék tényfeltárása eredményét a Magyar Nemzet, és ahogy szokott, tovább hullámzik a szenzáció az összes többi cselédbugyron. Ez a helyzet: a szájbatekert elmúlt nyolc év után 11 évvel nincs Fidesz és nincs Orbán Gyurcsány nélkül. Csak azért, hogy kedvet csináljak a megélhetési gyurcsányozásban gyökerező önkritikátlan szemforgatáshoz, íme:

Ha vörös báró, akkor Gyurcsány Ferenc. A volt kormányfő meggazdagodása éles látlelete annak, hogy a rendszerváltás után miként szereztek szédületes vagyont az ifjú kommunisták. Bűncselekmények határát súroló tranzakciók, haverok és természetesen egy feleség, akinek édesanyja belépőkártyát jelentett a baloldali topmilliárdosok közé. Érdekes fénytörést ad a történteknek, hogy míg Gyurcsány folyamatosan fideszes oligarchákat emleget, csak az elmúlt négy esztendőben összesen több mint kétmilliárd forint osztalékot vett fel csak az Altusból.

És hát tényleg nem mondhatunk semmit, mert mindeközben minden idők legföldhözragadtabb falusi futballistájának miniszterelnökként annyi megtakarítása sincs, amiből egy váratlanul jelentős kiadást fedezni tudna, a saját lábú milliárdos veje és milliárdos gázszerelője üzleti ügyeivel pedig nem foglalkozik, úgyhogy nincs mit számonkérni rajta. Ha van tragédiája ennek az országnak, akkor ez az. Hogy Gyurcsány után több mint egy évtizeddel a fideszes oligarchák bűncselekmények határát súroló (vagy tán egészen az) Orbán-haveri alapú közpénzmilliárdos degeszre hízására az a válasz, a felmentés, a kifogás, hogy Gyurcsány.

E beteg mentalitás konzerválása a Fidesz legfőbb politikája és egyik legnagyobb bűne, ennek a korrupciót politikai alapon mentegető, avagy elítélő retorikának a sulykolása és széles körben elfogadottá tétele. Hogy aszerint üldözendő és számonkérendő a bűn, hogy ki az elkövető, és hogy az egyik oldal bűnössége felmenti a másik oldalt ugyanazon vagy annál akár jóval súlyosabb bűnök alól is. Ameddig ez tökmindegy, és ez jól van így, addig szarba lehet venni a népet. Addig ezer, azaz 1000 forinttal is meg lehet hálálni a tanároknak, hogy kitartottak a kibaszott járványhelyzet alatt. Addig nem az a kérdés, hogy létezik a pofátlanságnak ilyen szó szerint szédületes mértéke, hanem hogy van tapsoló tömeg, akinek le lehet nyomni a torkán. Ezen a ponton fordult fel a gyomrom, úgyhogy el is köszönök. Pihentető, politikamentes jó éjszakát!

Mai írásaink:

A magasabb járulék vonatkozik azokra a politikusokra is, akik magánszorgalomból dagadtak meg?

Csak nem elkéstek?

Vállalni a népszerűtlenséget

Plage gazebóval

Úgy tűnik, még a V4 országai között is akadnak különbségek

Rácsodálkozni a diktatúrára

Luxusbunkó a strandon

Férfinapló

Etnikai egyszínűség

Nem véletlenül ilyen okos ez az ember

Olvasói kommentek:

• A szív és gerinc megléte a fideszes körökben leginkább csak technikai, biológiai muszáj. Amivel együtt is abszolút szívtelenek, gerinctelenek… Régóta. (Attila)

• Maradi, elmaradott nőszemély vagyok. Meg kellett néznem a szótárban mi mit jelent. plage gazebóval.Alá is húzta a javító, mert ugyebár ez egyik se magyar szó. Nyári lak. Bódé. Strand. Ez se magyar, de értjük. Az ország már nem a miénk. Azoké, akik elvették, és akik értik ezeket a szavakat. No meg azoké, akik meg tudják fizetni. Akik soha nem végeztek fizikai munkát, csak kisütötték azt, hogyan, miként lehet elvenni, úgy, hogy senki észre se vegye. Azt írtam egy hozzászólásban, hogy nem jártam a Balatonnál középiskolás korom óta. Valaki azt szólta hozzá, hogy tudja, hogy itt már (nálam) már nem a pénz hiányzik, hanem a szándék. Örültem, hogy tudja és érti, amit én magam se. Tíz évig két gyerekkel egyedül, utána meg, amikor a harmadik auti lett és nem mehettem vissza dolgozni, hát azért. Aztán annyira megszoktuk, hogy ma már sírva is fakadnék, ha valaki azt mondaná „nyaralni kell menned és slussz!” Valaki mondja már meg, hogy én vagyok hülye vagy az egész ország (no jó csak a fele!) megbolondult?! Hová kerültem? Ez egy elmegyógyintézet? Vagy egy világméretű pszichológiai kísérlet? (Ildikó)

A nap kiemelt hozzászólása Évától:

Volt már néhány ilyen kurzus, amikor a hatalom a végtelenségig lealjasította a tömegeket, de mindig maradt egy kisebbség, akik meg tudták őrizni józan eszüket és emberségüket. Mi annyival könnyebb helyzetben vagyunk, hogy az internet megőriz mindent, és nem tud majd minden bokorból előugrani egy újsütetű partizán vagy dózsalászló. Etekintetben picit optimistább vagyok, nem gondolom, hogy van olyan morális válság, amiből nem lehet felállni, mégha kutya kemény is lesz.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább