NEHAZUGGY

Születésnapi pávatánc

Jó éjszakát kívánok! Mindenkinek.

Ma van Orbán Viktor születésnapja. Nem kívánok semmit, mert sem nem rokonom, sem nem barátom, sem nem jó ismerősöm. Nekik szoktam mondani, küldeni néhány kedves szót, azoknak, akikről tudom, örülnek neki. Rosszat egyáltalán nem kívánok Orbán Viktor úrnak, megteszik ezt helyettem sok-sok ezren. Azért azt mégis szeretném, hogy kipihenje magát. Tudom, aki keveset alszik, az fölbukik valamelyik kanyarban, rábukik az íróasztalára, de még az is előfordulhat, hogy alvajáróként elég sok őrültségre képes. Aludjon hát, miniszterelnök úr! Közösen jól járunk. Nem kell olyan makacsnak lennie, hogy hosszú évek óta éberen figyel még éjszaka is. A ma reggeli szokásos rádióinterjújában bevallotta, az elmúlt években sokat gürizett, és ebben nagyon kifáradt. Szegény. Így volt ez már kilenc éve is, megmondta a szerelmetes Szijjártó haverja, hogy a miniszterelnök úr, amikor 2010-ben Azerbajdzsánban voltak, alig öt órát aludt, de egyébként otthon sem alszik sokkal többet, így a szervezete már hozzászokott.

Hát az enyém bizony nem szokott hozzá, pedig nem is voltam még soha Azerbajdzsánban. Nem is megyek. Frászból itthon is van. Nem kérnék pluszban az Alijevi, emberi jogokat tipró országból. Azt is tudom, hogy sok barátom küzd álmatlansággal, ami tulajdonképpen nem betegség, hanem a mindennapi stressz miatt.  Cipő kéne a gyereknek. Mibül? Számlát kéne fizetnie a kisnyugdíjasnak. Mibül? Munkahely kéne a falusi fiataloknak. Hol? Tanulni kéne a szegény ember lányának, fiának. Hol? Mibül? Meg kéne gyógyulni annak a rohadt sebnek. Hol? Mibül? Ezek azért tartós álmatlanságot okoznak nekünk. Nem vigasz egyáltalán, hogy a Hoppál Péter már hat éve sajnálta nagyon a főnökét.

“Ahogy Orbán Viktort látom, hogy három-négy órát alszik, ez a habitus minket is erősít (…), hogy nem szabad csüggedni, hogy harcolni és keményen dolgozni kell, különben nem lesz eredménye.”

Jaj, istenem, ez az igazán magyaros hatalmi habitus, állandóan éberen figyelni, naponta felmondani az orbáni leckét, agyalni azon, hogyan lehet az imádott népnek minél rosszabb.

Szijjártónak gyorsan kitalálni, hogy melyik nagykövetet rendelje lábhoz.

Novák Katalinnak azon munkálkodni, hogy ott is szülessenek gyerekek, ahol nem akarnak.

Rogán Antalnak kicsicsázni Cilikét, aztán megtömni a haverokat milliókkal, olcsó lakásokkal, kitalálni, milyen legyen az új magyar divat és turisztikai dizájn. Hogyan lehetne újabb saját migránsokat milliós közvetítői suskáért hozni.

Kósa Lajosnak megszeretgetni az anyukáját, hogy ő is jól járjon.

Mészáros Lőrincnek lecsapni az újabb kastélyra, kitalálni, mit nem lopott még el Magyarországon a pénzünkből.

Kövér Lászlónak tanulmányozni az őrültek naplóját.

Semjén Zsoltnak imádkozni azért, hogy a keresztények ne zaklassák az ateistákat. És a muzulmánokat se.

Varga Mihálynak azon agyalni, hogyan legyen Magyarország mindenben utolsó Európában.

Kásler Miklósnak feltámasztani az ősmagyarokat, és az állatkertben megbeszélni a vadakkal, hogyan építsék be személyiségükbe a tízparancsolatot.

Németh Szilárdnak kitalálni egy örökké szopogatható bikafejet.

Áder Jánosnak méltóságos levegőt szívni.

Egyedül Gulyás Gergely alszik, de ő úgy is remekül tud hablatyolni a kormánytájékoztatókon.

Mindez rengeteg energiát fölemészt. Bizony, Hoppál, ez az orbáni habitus k*rva fárasztó. A miniszterelnök úr reggel félálomban bemondta azt is a királyi hadova ládában.

„A magyar emberek kikövetelték maguknak a tiszteletet, és meg is kapták.”

Egészen nem értem. Fönn maradok hét éjszaka, ha megtudom, kit tiszteltek Orbánék? A hazaárulókat? A nyugdíjasokat? A meggebedő túlórázókat? A megsértett nőket, a lealázott tudósokat? A demokratákat? A halálba menekülő kilakoltatottakat vagy a birka módjára elhajtott hajléktalanokat? A romákat, a másokat, a betegeket? Kiket? Ezzel dicsekszik Európában. Két sorosozás, migránsozás, véres szájjal gyűlölködés, brüsszelezés, diktátorokkal pacsizás közben.

Tiszteletet kikövetelni, ejnye, Orbán Viktor, tényleg ló nézett ki a gyerekszobája ablakán. Kiérdemelni lehet – így, egyszerűen. A maffiatársai, a haverjai, a strómanjai, a kiválasztottjai csodálják. Még. Egyszer minden diktátort elsöpörnek az alkalmi tisztelői, az érdekzabáló gazemberei. Mostan a kuncsorgó, mászós, meghunyászkodós szakaszában van a születésnapos Orbán Viktor. Ráléptek a lógó buggyos gatyájára Európában. Tudják, ott fölfogták a demokraták, hogy normális ember nem vizel bele abba a fészekbe, ahonnan uniós pénzekben váltotta ki a magyar burzsujok éberségét. Képtelen a konszolidált politizálásra, nincs a vérében.

Ne higgyenek neki! Orbán már soha nem lesz angyal, soha nem vesz vissza agresszív pökhendiségéből. Most eljárja a pávatáncot: barátkozunk egy kicsit, legalábbis úgy csinálnak. Hízelegnek, miközben rettenetes gyűlölet marja a szívüket: itthon és az unióban. Belelépett a szarba az Orbán-levegő. Úgy kellene kimászni belőle, hogy jusson is, maradjon is nekik az eredeti tervükből, de közben eljátsszák a nagylelkű politikust. Azt hiszik, hogy ezt senki nem veszi észre, főleg, hogy már úgy ismerik, mint a rossz pénzt.

Föláll, gyorsan leül, nehogy elfoglalják a székét. Politikai pávatáncol: hátra, előre; vissza, vissza, vissza – az eredeti ócska királyi udvari lépéseihez. Látjuk ezt, kisgömböc! Táncolni összevissza lépésekkel valóban kimerítő. Pihenjen, miniszterelnök úr! Hadd legyen nyugtunk – éjszaka is.

Meggondoltam magam. Ötvenhatodik születésnapja alkalmából küldök egy verset. Igaz, nem én írtam. Népdalból átírt ünnepi vers, és egy nagy magyar kedves vezető hatvanadik születésnapjára készült. Más most nem jut eszembe, de a nevét kitörlöm, nehogy megsértődjön. A születésnapján.

„Gyertek, lányok öltözzetek fehérbe, / Szórjunk rózsát …… elvtárs elébe. / Hadd járjon ő a rózsában bokáig, / Éljen, éljen …… elvtárs sokáig!”

Az önök véleménye.

A családi üzemeltetésű szépészeti üzemegység, ahová én járok, szintén velem ellentétes elveket vall. Szerencsére hangosak a hajszárítók, így könnyebb lemaradni némelyik világnézeti okosságról (a szokásos helyiérdekű pletykák, kiváló és kipróbált receptek és háztartási praktikák bezzeg mennyivel érdekesebbek…) Ettől még ugyanolyan kellemes a masszázs és a hajam se a fodrász miatt áll égnek. Ezzel együtt a minap nehéz volt nem hozzászólni, hogy a kedves vendég azért kúráltatja magát külföldi magánklinikán, mert ott nincsenek migráncsok. Csak meg ne lepődjön, ha az osztályos orvost Abdulnak, a nővérkét pedig Fatimának hívják és egyiknek se hófehér a bőre… (Madárlátta)

Való igaz, nőtt az egészségügyben a fizetés. Harminc éve nővér, főnővér ismerősömék 12 órában dolgoznak, kinézett nekik egy kis fizetésemelés. Erre kapták a képülbe, hogy mégsem, mert nem vállalnak túlmunkát és anélkül nem jár. Hiába mondták,hogy 12 óra után igen nehéz túlmunkázni, valamint más a munkabér és más a túlmunka bére. Valaóban nőtt a fizetésük, de így, hogy a napi tizenkét órát még megfejelték nekik. (agador)

A pápa, aki a múltkor még hülye vénember volt, ráadásul migráns, most egyszerre igen fontos személyiséggé nőtte ki magát. Mára már a mi imádatunk tárgya lett. A lovas micsoda a golfpályával, szállodával, VIP páhollyal, kollégiummal, üveg konferenciateremmel, kézilabda, squass pályával, wellnessel, fitnesszel, stb, hát ez kurvára kell, amikor tombol a nyomor. Hiába, az uraknak kell a szórakozás, miközben a kis falvakban éheznek az emberek, de talán elmehetnek oda lócitromot szedegetni. (Transzporter)

Jelen állás szerint Csíksomlyó meg nem Magyarország része , de majd lesz , ha a vezér is úgy akarja..(!) , és akkor máris lehet úgy kommunikálni, hogy a Pápa tiszteletet tette a”szent földön “.. addig is ki számolja azt a “pár “ km távolságot … (Krisztina)

Korrekt-e? Erre mégcsak nem felelek. Nem korrekt. Aljas. Magyar adófizető pénzen. Miért szól bele nem uniós ország az európai képviselők választása? Miért szól bele uniós, de nem magyarországi az itt elő magyarokat érintő bármilyen képviselői választásokba? Amíg itt megfizethetetlen a tömegeknek a magán egészségügy, a magas oktatás és sokminden más miért épül külföldön minden? (anima)

Ha ennyire teccik nekik a fidesz, akkor vigyék haza, és tartsák meg, orbánostul, bayerestül, mészárosostul! A faszom a fülükbe ezeknek a geciknek. (Hajszás)

Ahogy mondod, mi gitt rágók vagyunk. Ők viszont szarrágók, ha nem a saját bandájuk zsebére megy a játék, hanem az egészségügyre, oktatásra, szociális ellátásra, stb. (Transzporter)

A szerb háborús bűnösöket is összefogdosták, orbánt is össze fogják. Hacsak nem tud idejében elmenekülni pl. oroszországba. Az EP választás után most eszi a kefét. Európán nem tud, de az országon bosszút fog állni megint – az bizonyos. (Benedek)

Van egyáltalán olyan dolog amibe nem keverik bele a “keresztény érték”-eket? (Jozsef)

Hogy még mindig a vallás az alap mindenben, és nem a nyitottság, a világ megismerése, hanem a megfoghatatlan utáni kutakodás… Szerintem az űrközpontot azért építették, mert ezek arról álmodnak, hogy “mimagyarok” fogjuk felfedezni Isten élőhelyét, de legalább néhány szentet keresnek az tuti. Ennyire agyament társaság esetén csak ez lehet a magyarázat. Ezek nem politikusok, sima hittérítők sajátos keresztes hadjárattal. (Baracka)

Így írtunk mi.

A KDNP szelektív hallása és Lázár János csodálkozása nemzeti érdek

Biztosan tisztességes ez?

Mert mi szellemi toprongyok két keze munkájával romboltuk le a környezetünket

Rágjuk a gittet

Mostantól papírunk van róla

Kásler nagyon büszke a magyar oktatásra, kár, hogy az a valóságban nem érdekli

A jó kormányzás: norvég minta

Töketlen Néppárt

Csak látni akarlak

Nem kellene megkérdezni a nőket?

Komplett diliház

A nap kommentje:

Én csak azt nem értem, (soha nem értettem) hogy egy közepesen tehetségtelen kollégiumi bűnbanda hogyan telepedhetett rá szinte levakarhatatlanul erre a jobb sorsra érdemes kis országra. Azt a mindenre kiterjedő elszámoltatást nagyon sokan várjuk, kedves Anna. (Ernő)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.

Tovább