Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Rágjuk a gittet

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Pál utcai fiúk rágták, elsőként. Vagy csak ők vallották be először, hogy gittet rágni szükséges dolog, igaz, teljesen értelmetlen, de jó, szájról szájra adni meg de pláne.

Magyarországon tizedik éve hódolunk ennek a szenvedélynek. Az egyszerűség kedvéért orbanizmusnak nevezem a kötőanyagot, bár lehetne zsoltizmusnak, szilárdizmusnak, kósizmusnak, bárminek is hívni. Mivel az utóbbiak kicsik, és csak apró pöttyei a masszának, maradjunk az eredeti, nagy darab gittnél. (Na jó, legyen potrohos.)

Szóval csócsáljuk ezt a csemegét, echte ungarische goodness. (Még nem God a névadó, de alakul).

Egyeseknek a könny kicsordul a szeméből az élvezettől, ha találkozhatnak vele, és áhítattal hajolnak a kézre, melynek gazdája leereszkedett közéjük. Kizárólag választások előtt, természetesen. Olyan autókkal érkezik, amelyeknek az árából az egész falunak munkalehetőséget lehetne teremteni. Mondjuk, szalvéta-hajtogató kisüzemet. Vagy savanyúkáposzta-dobozolót. Mondtam valami marhaságot, de ha valaki akarná, egy zsákfaluba is telepíthetne a közegnek megfelelő lehetőséget.

Az őt védelmező kíséret tagjai havonta annyi fizetést kapnak fejenként, amennyit összesen kap a falu vagy település minden nyugdíjasa együttvéve. Kicsit sokan vannak ugyan általában ahhoz, hogy a nép egyszerű gyermekére vigyázzanak, de ezt is meg lehet magyarázni – hátha valamelyik kiéheztetett menekült a tranzitzónából kiszökik, és pont az adott helyen szeretne továbbutazási engedélyért folyamodni. Mert mást nem szoktak kérni a migráncsok, csak szabadulnának OV csodaországából.

Másoknak talán nem ízlik annyira ez gitt, de muszáj rágcsálni – gyerek van, hitel van, kell a munka. Néha szinte bármi áron. Ha az az utasítás, mondjuk, egy újságírónak nevezett csicskának, hogy az se legyen igaz, amit kérdez – akkor azt teszi. Mindegy. Utalják a fizetést, amikor kell, szopok, nyalok, gombot varrok (drága Hofi!).

Ha azt várják el egy minisztertől, hogy szemrebbenés nélkül hazudjon, vagy egyszerűen csak ne válaszoljon konkrét kérdésekre – megteszi. Akár a BBC-nek is. Mondhatnám, hogy teljesen mindegy, mit válaszol az origónak, vagy a többi, saját zsebükben lévő médiának – de nem mindegy. Mert eljut azokhoz az emberekhez, akiknek nincs lehetőségük más információhoz jutni. Beivódik az agyakba, ha minden nap mindenhol ezt látják, hallják, olvassák.

És vagyunk sokan, akik szintén minden nap rágjuk az izmust, hányingerrel küszködve már csak attól is, ha a gittegylet valamelyik prominensének a fényképét meglátjuk.

Nem tudunk mást tenni, mert a mindennapjainkat teszi tönkre a falatka, a szánk íze, akárhány fogmosás után is ótvaros marad.

Sokan káromkodnak, szitkozódnak, minősíthetetlen stílusú hozzászólásokkal rágják tovább a cuccot. Itt is, a közösségi oldalakon is, minden még lehetséges fórumon. Lassan olyan, mint egy drog – nem tudsz tőle szabadulni, mert a bőröd alá is beivódott.

Az orbanizmus minden bűne közül – ellopott milliárdok, hazugságok, agymosás, visszaélés a hatalommal, sorolhatnám – ezt tartom a legnagyobbnak. Hogy taccsra vágta egy ország (ugyan kicsi is, savanyú is, de mégis a miénk!) közéletét. Az emberek gondolkodását. A bontakozó félben lévő kíváncsiságot a nagyvilágra. Az együttérzés helyére a gyűlöletet szavait és cselekedeteit ültetve. (Tudom, hogy talaj is kell ahhoz, hogy a mag kikeljen. Van talaj, tudomásul vettem.)

Egyetlen dolgot szeretnék már csak megélni, bár kevés esélyem van rá. A felelősségre vonást. Nürnbergben anno a háborús bűnökkel kellett szembe nézni. Szinte senki nem vallotta magát bűnösnek – mindenki felsőbb utasításra cselekedett, kész, pont.

Én a felelősségre vonást nem úgy akarom látni, mint mondjuk Ceaușescu esetében, bár amilyen sok éven át tette tönkre országát, megértem az indulatokat.

Nem. Teljes elszámoltatást – mindenben. Vagyonosodás, jogtalanságok, Alkotmány módosítása, demokrácia lerombolása, maffiamódszerek alkalmazása, EU-szabályok megsértése – mindenben.

Lesz dolga a mai jogászhallgatóknak. Remélem. Több reményem már nem is igen maradt.

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.