December 14,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Köpünk mi mindenre

Az elmúlt hónap a mukózus váladék jegyében telt. Szinte nem volt olyan nap, hogy ne kellett volna ott ülnöm a verítékező, köhögve kínlódó, köpködő ember mellett. Már írtam, hogy nagyon megviseli F-et, de megvisel engem is. Ha letudtuk az egy-másfél órás műsort, mindketten kimerülten nézzük a semmit.

Hogy mostanában miért volt ilyen gyakran, fogalmam sincs, mint ahogy oly sok mindenről nincs ebben a kórságban. Tegnap a családorvosnál jártam a gyógytornát elintézni a neurológus javallata alapján, közben F-re megint rájött a – nevezzük így – roham, az ápolónő és a végszóra befutott gyógytornász kezelték a helyzetet. A gyógytornász az oldalára fektetett F hátát ütögette valami általa ismert módszerrel, az ápolónő pedig a fuldokló-köhögő F-ből érkező váladékot törölgette. Szép lehetett. De köszönet mindkettőjüknek. Komolyan mondom, nem is tudom, mit csinálnék enélkül a két remek ember nélkül!

Zárójelben jegyzem meg, hogy már a helyettes orvos sem volt, a régi majd jön vissza egy hét múlva, így aztán megint mindenki a szomszédos orvoshoz üldögélt, álldogált. Magam rejtvényt fejtegetve kucorogtam óvatosan egy pad szélén. A frissen felújított rendelőben ugyanis a padokat is lefestették, csak éppen el vannak törve az ülőrész és a háttámla rögzítései. Mintha csak Mekk mester csinálta volna… Az óvatlanul padra zuttyanó kedves beteg a háta mögött lévő üvegablakba zuhanva vélhetőleg már a sürgősségire szorul, nem a körzeti orvosra.

Merő kíváncsiságból megnéztem az idei költségvetésbe tervezett szociális kiadásokat az interneten. Íme egy híradás a sok közül. Hogy aszongya:

A betegséghez, megváltozott munkaképességhez kötődő ellátásokon is spórol a kabinet. Jövőre a rokkantsági ellátásokra, mozgáskorlátozottak támogatására, ápolási díjra, megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására, fogyatékosok támogatására, közgyógyellátásra és táppénzre 537 milliárd forintot költ az állam. Ez 44 milliárd forinttal kevesebb, mint 2010-ben volt.

A kormány az elmúlt négy évben alapvetően átrendezte a szociális kiadások nagyságát és belső szerkezetét. A felhasznált összegek és az intézkedések logikája alapján a betegséggel és ebből adódóan gyakran megváltozott munkaképességgel együtt élni kénytelen embereket az esetben támogatják csak, ha jövedelmi helyzetük miatt rászorultak. Ebben a helyzetben is azonban csak a közmunkát biztosítják számukra.

Nagyon helyes! Minek is az a temérdek píz a sok maródira! Istenem, hogy megnézném én F-et, amint közmunkát végez. Erről jut eszembe. Egyik barátunk szomszédja évek óta munkanélküli. Most részt vesz ebben az oktatósdiban, mert az kétszer akkora összegű pénz, mint a segélye. A fickó negyvenes éveiben jár, érettségi után szakácsnak tanult. Most ül egy padban és „a” betűket kalligrafál a megfelelő helyre, meg kitalálja, hogy ha Peti négy cseresznyét evett, Pista meg hármat, akkor ketten együtt hány szemet nyeltek el. Komolyan!

De hogy a munkára visszakanyarodjak. Mostanában gyakran mondogatom F-nek, lehet, hogy pár év múlva megint dolgozhat. Egyrészt mert ígéretes FSHD-híreket lehetett olvasni nemrég, másrészt mert F mozog! Na, ne tessenek arra gondolni, hogy felugrik helyből, na azt azért nem. De mégiscsak javulás van a mozgásában, az ő közgazdászi jellemzése szerint ha száznak vesszük a korábbi mozgáskészségét, a lepusztulás utánit meg mondjuk négynek, akkor ez a mostani 4,2 lehet. Szóval abban nyilvánul meg a fürgesége, hogy míg előzőleg a bal (az ügyesebb) kezével lassan, kínlódva araszolt fel a testén a combjáról a mellkasára, addig most jóval gyorsabban tudja ezt megtenni. Nem kapkodva, de gyorsabban, na. Felemelni persze továbbra sem bírja a kezét. Meg mást sem. Nincs mivel. A levegőt pedig továbbra is három másodpercenként veszi. (Számolok magamban.)

A csoda a Béres cseppnek köszönhető. Még október elején kezdtem adagolni F reggeli teájába három cseppet és mélyen hallgattam róla. F ugyanis mindig mereven ellenállt a csepp-szándékomnak. Ám arra gondoltam, jó, jó, én be lettem oltva (mint környezet…) influenza ellen, de ettől még F-nek lehet millió és egy baja. Azt már kitapasztaltam a gyermeken, hogy amikor ősszel-télen szedte a Béres cseppeket, vagy nem lett beteg, vagy nem annyira lett beteg. Így azután ősz elején nem kérdeztem én semmit, csak bele a cseppeket a teába…! És december közepén – bár még csak haloványan – már látszott a mozgásjavulás. Akárhogyan is törtem a fejem, akármint is vettem számba a lehetőségeket, csak a Béres cseppek maradtak.

Amikor egy hete megpendítettem F-nek a mozgás-dolgot, a szokott kishitűségével fogadta, de addig mondogattam neki, míg lassan el is hitte. Akkor aztán bevallottam a partizánakciómat, de láss csodát, nem neheztelt, hanem felemeltük az adagot hét cseppre. Hát még ha a felnőtt ember szokásos adagját venné be az én édes apumackóm! Már fickándozna az ágyban, mint a csík! Pedig nem is mozgásjavításra kapja…

Ma pedig találkoztak a gondolataink, amikor épp a betegemelővel tettem vissza őt az ágyba. Én nem akartam tartani a fejét, csak védőn alátettem a kezem, ő pedig ki akarta próbálni, mennyire bírja megtartani. Már nagyon közelített a legfelső, a harmadik kispárnához a feje, amikor ereje fogytán belezuhant a tenyerembe. Örültünk, na!

Egyszóval köpünk mindenre és mocorgunk elszántan. Csak aztán nehogy olyan legyen a történet, mint Ikaroszé: szárnyalás és zuhanás.

(Folytatása következik)

FSHD krónika – előzmények:

  1. Befalazva
  2. Dermedten
  3. Ok és okozat
  4. Jó és rossz állomások 
  5. Lenni vagy nem lenni
  6. Párnák minden mennyiségben 
  7. A díszroki
  8. Maradj talpon!
  9. Nyári FSHD-csokor
  10. Még mindig utazunk 
  11. A zsák krumpli, a fél sertés és az anyatigris

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.