Szeptember 23,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Vendégírás – Befalazva

Valamikor a múlt év végén született egy cikk az állami fenntartású idősotthonokban uralkodó áldatlan állapotokról és arról, hogy mennyire nincs pénz semmire. Sem elegendő számú ápolóra, sem felszerelésre – többek között a felfekvés kialakulását megelőző speciális matracokra -, pedig sok mindenre szükség lenne. 

Nem sokkal a cikk megjelenése után kaptunk egy olyan e-mailt, ami még minket is mélységesen felkavart, pedig naponta szembesülünk olyasmikkel, amikkel talán nem mindenki és nem ilyen mélységben. Egy házaspár írt nekünk és felajánlott egy antidecubitus matracot, mégpedig egy kompresszoros légmatracot. Eltekintve attól, hogy mennyire drága holmi ez (tudjuk, mert vásároltunk egyet az otthon számára), túl a gesztuson, egy történetet, illetve annak töredékét ismerhettük meg. 

A felajánlott matracot a házaspár férfi tagjának vásárolták. Elővigyázatosságból. Mert kelleni fog. De mégsem kell, még nem kell. És ha kell, ne is kelljen. Így döntöttek. A levelezésünk során bomlott ki a történet. Nem mondom, hogy dráma, semmit sem mondok. Nem dráma, élet. Ami nem feltétlenül igazságos. A feleség – megőrülés ellen – időről-időre leírja a gondolatait. Engedélyt kértünk és némi gondolkodás után engedélyt kaptunk arra, hogy megosszuk ezeket a gondolatokat. A házaspár beengedett minket az életébe, amit köszönünk nekik. Mi most megosztjuk önökkel/veletek ezeket az írásokat, mégpedig az elejétől kezdve és önök/ti döntitek el, hogy folytatódjon-e a történet.

Így néz ki közelről az FSHD

Kint tombol a tavasz, én pedig itt vagyok befalazva. Ma éppen főznöm is kellett, elvitte a sok időt, ám végre kicsit nyugtom van. De vissza az FSHD-hez.

Nem tudtuk mi azt 1993-ban, hogy mi is van/lesz velünk, csak azt, hogy férjem a kicsike lányunkkal a karjában gyakran elesett a sima, akadálytalan talajon is. Nosza, el egy hozzáértő iparoshoz! Az orvostudomány akkori állását mutatja, hogy Becker szindrómára tippeltek a vizsgálatok alapján. Ez sem volt biztos, csak tipp. De múltak az évek, leginkább semmi nem történt, férjem kissé nehezebben vette a lépcsőket, ennyi. A gyerek nőtt, nődögélt, mi korosodtunk. Egyszer egy Kanadából érkezett professzor előadásán vett részt férjem, akinek kérdésére azt mondta a szakember, hogy nagyon jó indulatú egy Becker ez, neki már régen kerekesszékben kellene ülnie. De nem ült, hanem járt, dolgozott, autót vezetett, élte az életét. Egészen 2011 februárjáig.

Egy februári estén kiáltott értem férjem a fürdőszobából. Ma is látom azt a rémült tekintet, amivel rám nézett és azt mondta: Nem tudok kimászni a fürdőkádból! Csak komoly trükkökkel sikerült kikecmeregtetni szegényt; nos, a zuhanórepülés itt kezdődött. Csak még azt nem tudtuk, mi okozza.

Van egy nagyon hasznos honlap FSHD témában, gyakran megnézem, de sok esetben nem tudom elfogadni az üzenőfal hozzászólásait. Néha még az ördög is feltámad bennem, hogy olyat írok, de olyat, no de szabad-e elvenni a reményt valakitől, valakiktől? Nem! Így aztán megelégszem az olvasással.

2011. december 19-én este, lefekvéskor esett rá az ágyra a férjem (továbbiakban F) és soha többé nem tudott felkelni. Azóta gondozom, ápolom: etetem, itatom, fürdetem, mosdatom, éjszakánként többször megfordítom az ágyban meg még a jó ég tudja, mi mindent. Azóta vagyok befalazva.

Folytatása következik

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.