Augusztus 5,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Le akarják győzni a kultúrát

Mondanám szokásom szerint, hogy szép estét, de most valahogy nehezen megy. Ma ismét szegényebbek lettünk, én csak békességet tudok kívánni annak is, aki elment és azoknak is, akiket hátrahagyott.

Nehéz innen folytatni, de mégis szükséges. Legalábbis remélem, hogy szükséges és hogy van értelme folytatni.

Schmidt Mária kutatóintézete – sok ilyen van a Fidesz körül, megállás nélkül kutatnak hihetetlen sok pénzért – konferenciát rendezett Budapesten. Kultúrharcolnak ők erősen, erről értekeztek. Gulyás Gergely mondott először nagyon okosat:

Manapság lázadás konzervatívnak, normálisnak lenni

Ez azért nagyon gáz. Úgy tűnik, fideszék végleg beleőrültek abba, hogy hatalomban nem lehetnek ellenzékiek, konzervatívként pedig nem lehetnek forradalmárok. Azt nem tudom, Gulyás mindezzel hogy hozta össze a normális jelzőt. Csak az lehet normális, aki konzervatív? De hiszen a fideszesek nem konzervatívok, csak most ezt aggatták magukra éppen, mert Orbán már minden volt, csak konzervatív és tulipános láda nem. Illetve már csak az említett bútordarab nem volt, úgyhogy gondolom, ha rájön, hogy üzletileg már nem éri meg konzervatívnak lenni, akkor jöhetnek a tulipánok. A liberalizmusából is így vetkőzött ki, igaz, abban is éppen annyira őszintén hitt, mint most ebben. A többiek meg mennek utána, ahogy szoktak. Mert a pénznek igenis van szaga, mégpedig úgy tűnik, nagyon csábító szaga van. Ez még nem bizonyított tény, csak az én magánvéleményem: aki fiatal kora ellenére (nem Orbánra és alomtársaira gondolok, hanem a feltörekvő könyöklőművészekre) konzervatívnak vallja magát, na, az egész biztosan nem normális.

És még nincs is vége:

   Schmidt Mária történész, a konferenciát szervező XXI. Század Intézet főigazgatója Az amerikai modell bukása című előadásában arról beszélt: Magyarország az európai kultúra “végvára” lett, és már nem akar olyan lenni, mint a Nyugat, melynek viszont már semmi alapja sincs arrogáns felsőbbrendűségére.
    Nyugat-Európa az összes kapitalista illúziót megölte. Kelet-Európa elborzad attól, amivé a Nyugat vált. A Nyugat, mint a győztesek általában, azt hiszi, mindent jól csinál és önhitté vált, most pedig tehetetlenül vergődik marxista szélsőbalos elitje szorításában – mondta a történész.
    A migrációs krízisben nyilvánvalóvá vált a Kelet- és Nyugat-Európa közti ellentét – mutatott rá Schmidt Mária.
    A Nyugat már nem szabadságpárti, hanem szabadságellenes, nem toleráns, hanem kizárólagosságra tör. Nincs kegyelem, elhurcolnak mindenkit, aki szembeszáll a balliberális elittel. Szükség van a kultúrharcra – hangoztatta Schmidt Mária.
    Emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök már több  mint fél évtizede fellázadt a liberális projekt átvétele, a neoliberális gazdaságpolitika és az individualizmus egyeduralma ellen. (MTI)

Nem én vagyok a szerkesztőségben a Schmidt-szakértő, de ez azért nagyon mellbevágó. Az rendben van, hogy mostanában nem tudják szegények elengedni a húzómotort, vezérhajót és mostanában a végvárat. Azt mondjuk talán nem a kedves Máriának kellene eldöntenie, ki milyen akar lenni. Majd eldöntjük azt magunktól kedves, tessék csak önmagával és a családdal foglalkozni. A marxista szélsőbalos nyugati elitet konkrétan nem értem, de ez az én hibám. De az az elhurcolás rész az izgalmas. Kit hurcoltak el a balliberális elitek, tessék kedves elárulni! Utolsó emlékeim szerint Dózsa Lászlót hurcolták el, többször ki is végezték, ezt személyesen Schmidt Mária támasztotta alá, amikor egy halott embert gyalázott és a családját sértegette. Tévednék? Nem. No. Amúgy az is vicces a hölgyben, hogy egyszer akart lázadni Orbán ellen, azóta nem győz kompenzálni. Ez már annyira jól megy neki, hogy hamarosan személyesen fogja a tűzfalakra pingálni Orbán Viktor hősies harcát a kultúra ellen. Vagy a kultúrharc másról szólna? Szerintem nem.

Van még a kommentekben egy egész kis történet, úgyhogy én itt most veszem is a kalapomat, szép álmokat mindenkinek!

Mai cikkeink:

Itt hagyni a francba a bégető nyájat és egy kicsit távolabbról figyelni, ahogy a peremről aláhullanak

Nincs olyan, hogy legalja

Exkluzív szerecsenmosdatás (2. rész)

Amikor a gyerek nem számít

Elment

Köztörvényes mártír

Politikai balett

Kutyus

Nagyon nehéz

Magyarországon nem pártokra, hanem vezetőkre szavazunk

Kommentek:

Példamutatás! Példamutatás! Megint csak példamutatás!
Ahogy a kormány viselkedik, úgy tesz a társadalom is (önös érdek, közvagyon lopás, gyűlölködés, törvényszegés/be nem tartás stb). Akaratlanul is megosztottsághoz vezet.
Régen a háborúkban, ha kilőtték a zászlóvivőt, a legközelebbi fölkapta a zászlót és rohant vele tovább.
Ma, nincs, aki fölvegye a zászlót. Ma nincs, aki igazán akarná a változást. Nagyon sokaknak úgy vannak vele, így szar, ahogy van, de nem mozdul, mert még szarabb lehet.
Szóval példamutatás!
Kedves ellenzéki pártok!
Amíg Ti nem mutatjátok meg a társadalomnak, hogy kell felülemelkedni az önös érdekeken, amíg nem érezzük, hogy valóban a közösségi célokért küzdötök és ennek érdekében egységbe is képesek vagytok tömörülni, addig a társadalom is szanaszét lesz.
Ez ilyen egyszerű. Nem kell hozzá doktor eznek, meg aznak lenni. Ahogy apáink, anyáink a példamutatással nevelték gyerekeiket, ugyan úgy nektek is menne. (S. Kiss)

A nap kommentje teljesen rendhagyó lesz ma. A kommentelők éppen fagyipartit szerveznek és az egyik hozzászólás egész, kerek és szerintem nagyon jópofa történet. Most ezt választottam a nap kommentjének, steve roby írta:

Jajjaj! Ezzel a fagyizós bulival tényleg mellényúltam. De van magyarázat. megint sztori jön (mert rendíthetetlen hazudozó vagyok).

Boldog ifiúr koromban, a ’60-as években járunk. Akkoriban rendes utcakölyökként működtem és nyaranta a szomszédos autószerelő műhelyben inaskodtam (tanultam az iparos csibészséget), szókincsemet Potpalka bácsi, a lakatos pallérozta (válogatott káromkodások gyűjteménye), vitaminszükségletemről a Fény utcai kofák gondoskodtak (különösen Gyuri, a bolgárkertész, aki minden gyereket Andrejkának hívott – nem kell bonyolítani a dolgokat – és ha nem kérted az aktuális primőrt, nyakonvágással fenyegetett). De a fénypont (mi más legyen a Fény utcai piac tövében) az Auguszt cukrászda volt. Egy szép napon, miután bezárt az autószerelő műhely, a piac, Potpalka bácsi is hajlékába tért memorizálandó a másnapra szánt cifraságokat, szóval e késő délutáni időben jó sorom az Auguszt elé vetett. Elemér bácsi (az Auguszt) éppen záráshoz készülődött, takarította a pultot, rakta el a sütiket. nekem meg a zsebemben egy vagyon, 50 fillér feszengett (aznapi autószerelő inas fizetésem). Kértem hát 50 fillérét egy egész gombóc fagyit. Mire Elemér bácsi előkapott egy “nagy” tölcsért és emberesen megrakta mindenféle fagyikkal mondván, úgyis ki kell dobni (akkoriban főzött fagyi volt a divat, tojás, meg szalmonella, másnap úgysem lesz jó. inkább pocsékba menjen, mint kárba). Hepiség, nyalánkság. Aztán pár nap múlva megismétlődött a dolog, megint kaptam egy rohadt nagy adagot a következő kísérettel: ide figyelj gyerek, ne hozd azt a szaros 50 fillért, gyere ide zárásra, kapsz a maradékból (tán szimpatikus voltam neki). Na mondok megfogtam az isten – de legalábbis Elemér bácsi – lábát. Titkoltam is dolgot, de valahogy kitudódott és pár nap múltán az összes piszok utcakölyök ott bunyózott a cukrászda előtt az ingyen áldásért. Ez egy nagyon szomorú, eddig kibeszéletlen történet.

No szóval, innen ered mostani mellényúlásom. Beégett, hogy egyszer létezett 50 filléres fagyi. Most megnéztem, itt az alvégen is 120 forint egy golyó. Ha az 1 eurocentet átszámolom 50 fillérre, azért régen 8 gombócot kapnánk. Nem egy dőzs, de azért nem lenne éhezés (a kenyér is 3,60 volt. Igaz most is annyi, csak a 3 után elveszett a vessző)

  • A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

    Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
    error

    Kövess minket!