NEHAZUGGY

Itt hagyni a francba a bégető nyájat és egy kicsit távolabbról figyelni, ahogy a peremről aláhullanak

Napsugaras szép reggelt! Csak átmenetileg vagyok már megint én az az aljadék, aki előadja a napindítót. Holnapra el is tűnök, akár erdőben a vadnyom. Vagy mint szektásokból az értelem. De nem a rajongótáborok (több is van, minden oldalon) kedves tagjairól akarok megemlékezni, sokkal inkább az én személyes rajongásom tárgyáról (igen, soha nem állítottam, hogy én normális lennék), minden idők legzseniálisabb pénzügyi fenoménjárólről, a nagy nőcsábászról, a pöttyös seggű dedek vérvonalának feltárójáról, a csodazongorák, festmények és szőnyegek elkötelezett gyűjtőjéről, Matolcsy Györgyről. Megint gyötörte a tehetség, ezért cikket írt a Növekedés.hu című lapba, nehogy valaki esetleg ne legyen képben miheztartásilag. Ilyen okosságok vannak benne:

Az elmúlt 100 év legsikeresebb évtizede mögött valójában egy olyan fejlesztő állam áll, amely piacokat nyit és épít /vásárlóerő emeléssel új szolgáltatási piacokat, jegybanki programokkal új pénzügyi részpiacokat/ és iránytűként használja a piaci visszajelzéseket /pályázati források, FDI/.

Jó, azt már eddig is tudtuk, hogy Orbán Viktor az elmúlt száz év legsikeresebb tíz éve. Sőt, azzal is tisztában vagyunk, hogy három világháború volt és mindhármat mi nyertük meg, valamint a négy vezér és öt tündér foglalta el a Kárpát-medencét, miközben a csodaszarvas tátott szájjal bámulta az eseményeket, de ilyen szépen én még nem láttam körülrajzolni a Mészáros (korábban Simicska)-Tiborcz nevére átjátszott ország nyomorúságos történetét. Szinte kedvem támadt belépni a NER-be, be tartok tőle, hogy nekem már egy nyomorult trafik, borászat, de még csak egy propagandaportál sem maradt, széthordták a sikeresek. Úgyhogy maradok a sikertelen térfélen és nem szűnök meg reménykedni, hogy egyszer megtérül az a szellemi beruházás, amit évek óta két kézzel szórunk bele az éterbe, és egyszer még megérem, hogy a vádlottak padján láthassam ezeket a zseniális hazafiakat. Még ide teszem Matolcsy mester cikkének záró sorát:

A jó hír az, hogy igaz a bölcs perzsa költő, Rumi tanítása: „Amit keresel, az keres téged”.

Szeretném bemutatni a fideszes orvosi lovat. Íme:

Manapság a liberálisok intoleránsak más eszmékkel és gondolatokkal, valamint a nyílt vitákkal és a nemzetállamokkal szemben – vélekedett Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára hétfőn közzétett Twitter-üzenetében.

Az államtitkár Dacian Ciolos európai parlamenti (EP-) képviselőnek, az Újítsuk meg Európát (Renew Europe) nevű képviselőcsoportot vezető korábbi román miniszterelnöknek az Euractiv brüsszeli hírportálon hétfőn megjelent írásában közölt kijelentéseire reagált, amelyben a képviselő a múlt heti, Európa cenzúrázatlanul című online konferenciát és annak előadóit bírálta.

Írásában Ciolos az előadókat – Orbán Viktor magyar, Janez Jansa szlovén miniszterelnököt és Aleksandar Vucic szerb elnököt, valamint a francia Republikánusok európai parlamenti képviselőcsoportjának vezetőjét, Francois-Xavier Bellamy EP-képviselőt – egyebek mellett tudatlannak és arrogánsnak nevezte. Véleménye szerint a konferencia olyan politikusok „csapatépítő tréningje” volt, akik „az igazság időszakát követő populista korszakban ki akarják élni nacionalizmusukat”.

Novák Katalin aláhúzta: valójában a múlt heti konferencia a gondolat és a vélemény szabadságáról szólt. Úgy vélte, hogy a liberálisok ma már nem fogadnak el a sajátjaikon kívül más gondolatokat, nem tűrik el a nyílt vitát, és elutasítóan állnak hozzá a nemzetállamok törekvéseihez is. (MTI)

Egyszerűsítsük le a dolgot. Mi az alapszituáció? Egy EP képviselő azt állította, hogy a három megnevezett politikus nacionalista és populista. Erre Novák Katalin fontosnak érezte a világ tudomására hozni, hogy a LIBERÁLISOK intoleránsak. Nem Dacian Ciolos intoleráns, hanem MINDEN liberális. Ciolos kijelentését annyira nem tolerálta a nagyon toleráns Novák Katalin, hogy egyszerűen képtelen volt magában tartani építő jellegű kritikáját. Tehát a fideszes logikát követve MINDEN szélsőjobbos intoleráns? Valószínűleg ez a megfejtés. 

Lemondott posztjáról a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke, Szűcs Tamás. Két éven át küzdött a pedagógusokért, de most belefáradt. Felőrölte a harc a kormánnyal. Idézek a PDSZ honlapján megjelent nyílt leveléből:

Számomra továbbra is csalódás, hogy az oktatási dolgozók közössége, ugyan talán már érti, hogy nincs keresnivalónk a nap alatt, ha nem fogunk össze, de még mindig nem teszi meg saját magáért a legalapvetőbb lépést, a csatlakozást. Árulkodó adat, hogy az elmúlt fél évben legalább háromszor annyi emberen segített jogi szolgálatunk, mint amennyien beléptek a szervezetünkbe. Márpedig ingyen ebéd nincs: a rengeteg munka felőröli azokat, akik tenni akarnak, akik munkájukat, energiájukat ölik abba az ügybe, amiben hisznek. Ha csak aratni jössz, de vetni nem, egy idő után nem lesz mit enned.

Az elmúlt időszakban rengeteget utaztam, munkámat Miskolcról igyekszem ellátni – ez a kétlakiság önmagában is nagy teher volt számomra az elmúlt két évben. Az a tény, hogy egyre több szorult helyzetben lévő oktatási dolgozó ügyében igyekszünk eljárni, de az eszközeink, lehetőségeink nem növekednek az igényeknek megfelelően, mivel a közös felelősségvállalásban van még hova fejlődnünk, engem is rettenetesen leterhelt – de nem csak engem, említett kollégáimat is. Márpedig egy olyan helyzetben, ahol az egyébként is munkavállaló- és szakszervezet-ellenes hatalom szakmai vitákban is a félretájékoztatás, a porhintés eszközeihez nyúl, ahol a hatalom közpénzből épített mozgástere összehasonlíthatlanul nagyobb, mint az érdekképviseleteké, ahol a hatalom nem habozik a legdurvább és legetikátlanabb eszközökhöz sem nyúlni az egyes intézkedéseivel kritikus szakértői közösség ellen, ott a közös felelősségvállalás alapvető érdek. Ez az, amit máig nem sikerült tudatosítanunk.

Megértem Szűcs Tamás döntését. Úgy hiszem, mindannyian megértjük. Hosszan lehetne még sorolni azoknak a neveit, akiket magára hagyott egy-egy szakma, végül pedig magára hagyott a társadalom. Ez azonban különösen fájdalmas jelzés, hiszen azt jelenti, hogy semmi nem változik. Az ország értelmiségének nagyobbik része gyáva, meghunyászkodó, csak a saját pillanatnyi érdekeit nézi, az már egyáltalán nem érdekli, mi történik másokkal, mi lesz holnap. És ez sajnos nem pedagógus sajátosság. Ugyanez a helyzet a legtöbb más területen is. Az MTA tudósai, az egészségügyi dolgozók, a orvosok, művészek. Lehetne sorolni hosszan. Ameddig egy-egy ágazat dolgozói nem képesek összefogni és kiállni önmagukért, egymásért, addig azt csinál velük a hatalom, amit csak akar. Ledarálja, felőrli, eltapossa azokat, akik valaminek az élére mernek állni. Sándor Mária, Váradi András, Horváth András (rá már alig emlékszik valaki. A volt NAV-os a zöld dossziéval), Móra Veronika (Ökotárs), megannyi ismert és kevéssé ismert név, akik akartak valamit, odaálltak valaminek az élére és magukra maradtak.

Vannak, akik még küzdenek. Akár ismert, akár kevésbé szem előtt lévő emberek. Nagyon ismertek is. Hadházy Ákos, Karácsony Gergely. Ha nem sikerül megtörnünk a saját átkunkat, ha mindenki profitálni akar, de beruházni nem, ha egy szakma képviselői is csak sírni, panaszkodni, táblákat felmutatni tudnak a gyalázatos fizetésükről, ha a Facebookon merül ki a lendület, akkor ez van. Szakmán belül képtelenek összefogni, aztán ebből már egyenesen következik, hogy más szakmákkal főként képtelenek. Hogy ne csak másokról, magunkról is beszéljek: az kevesebb figyelmet kap, de a média világában pontosan ugyanez a helyzet. Az ellenzéki vagy független vagy legalább annak látszó sajtó nem egyszerűen képtelen együttműködni a másikkal, hanem konkrétan egy kanál vízben megfojtaná a másikat, mert csak a konkurenciát látja benne. Az olvasók nagyon nagy többsége pedig nem érti, hogy nélküle, az ő támogatása, a havi kis adománya nélkül nem fog működni az sem, ami működhetne. Aki havonta megveszi az újságosnál a különféle lapokat, az az interneten megkapott tartalomért már nem óhajt fizetni. Ebben élek évek óta, tudom, mit beszélek. A hatalom pedig szépen, egyenként, könyörtelenül pusztítja ezeket. Annyival is rosszabb a helyzet, hogy pedagógusra, orvosra, tűzoltóra szükség van az ország működéséhez, újságíróra azonban nincs.

Ha nem tanulja meg nagyon gyorsan a társadalom többsége, hogy a szakadék felé rohan gyávaságból, gyengeségből, önzésből, mert az egyszerűbb, mint megállni és szembefordulni azokkal, akik terelik őket, akkor ez az ország, legalábbis mindaz, ami érték belőle, el fog pusztulni. Nem a beláthatatlan jövőben, hanem hamarosan. Ha így lesz, akkor a legjobban lesz, azt kapja a többség, amit megérdemel. Igaz, a kisebbség, azok, akik napról napra küzdenek a diktatúra ellen, szintén ezt kapják, de ezen sajnos nem lehet segíteni. Egy dolgot lehet tenni. Itt hagyni a francba a bégető nyájat és egy kicsit távolabbról figyelni, ahogy a peremről aláhullanak. A baj az, hogy sokan erre nem vagyunk képesek. Még.

Kellemes ébredezést, szép napot!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább