Február 27,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha már mindenkit kinevettek, aki tükröt tart nekik, akkor mi lesz?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,010,188 forint, még hiányzik 1,989,812 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tegnap Franciaországban parlamenti szavazás nélkül módosították a nyugdíjtörvényt, amihez természetesen nekünk semmi közünk sincs, mert nem vagyunk franciák.

Ma Németországban feles többséggel megváltoztatták a választási törvényt, amihez természetesen nekünk semmi közünk sincs, mert nem vagyunk németek. 

Na, de Barátaim, ha ezek után bárki a magyar jogállamiságot kritizálja, nevessük ki együtt! 

A kolléga szombat reggel már megénekelte, hogy és miután mi magyarok vagyunk, mennyi mindenhez nincs közünk abból, amit az átláthatatlanság és a korrupció nemzetikeresztény kormánya művel a bőrünkre menően a fejünk fölött, mégis muszáj visszatérnem a kályhához. Egy kicsit más irányból. Főleg hogy mennyire jó hír már, hogy ezeknek ilyen fergeteges jó kedvük van. Az akkumulátorgyárak építését ellenzők érvei kapcsán mosolygásnak indult gazdaságfejlesztési miniszter hőbörgése margóján taposva állapítottam meg, hogy milyen marha jó ezeknek, hogy viccesnek találják maguk körül a saját maguk által nyomorgatott világot. Ha a cinizmusuk, az arroganciájuk és a nagy pofájuk képes lenne áramot termelni, akkor kurvaélet, hogy nem szorulnánk moszkvai importra életünk hátralevő részében. Csak az, amit 2010 óta előad a sokadik Orbán-kormány ezen a fronton, garantáltan biztosítaná a kellő mennyiséget ahhoz, hogy ne kelljen csökkenteni a rezsit: simán el is törölhetnék.

Nemhogy nem tartunk itt, hanem ott tartunk, hogy Magyarország sok más emblematikus figura mellett a Nagy Mártonból és Szijjártó Péterből álló kormány korruptsága miatt több mint két éve nem jut hozzá azokhoz az uniós forrásokhoz, amelyek megilletik. Rengeteg pénzről van szó, sokkal többről, mint amennyit rászórtak a népre tavaly azért, hogy ha nem rettegnek eléggé a háborútól, amitől csakafidesz mentheti meg őket, akkor is rájuk szavazzanak. Ma már szinte biztosan állíthatjuk, hogy ha nem öntöttek volna rá ezer, másfélezer milliárdot a magyarokra, akkor is simán behúzzák a kétharmadot pusztán amiatt, mert Rogán-Goebbels és bandája élet-halál kérdéssé tette azt, hogy rájuk kell szavazni. Szóval ma ott tartunk, hogy Szijjártó Péter Peking-Moszkva-Minszk-Ankara tengelyen magát billegető, a Washington-Berlin-Brüsszel tengelyen epét okádó kormánya a kollektív elszörnyedéssel kísért megvetés tárgya az Európai Unióban, amely ellen olyan nyilvánvalóan háborúznak a fentihez hasonló cinikus beszólogatások által, mintha legalábbis Magyarország tartaná el a több száz milliós európai közösséget, következésképpen a kormány bármit megtehetne, mert Németországban feles többséggel változtatták meg a választási törvényt.

Mivel ez így van, ez innentől előre is hátra is hivatkozási alap. Innentől visszamenőleg is, és a jövőre nézve is az van, hogy akkor Szijjártó ezután is bármikor nyugodtan lophatja a napot, luxusnyaralhat tetszőleges NER-oligarcha luxusjachtján, ahol keresnivalója nem lehetne, és hazudhatja rezzenéstelen pofával, hogy dolgozik, mert bezzeg Franciaországban parlamenti szavazás nélkül módosították a nyugdíjtörvényt. Innentől kezdve amikor Szijjártó és az ő orosz kémek átjáróházaként működő minisztériuma legközelebb 300 milliárd forint közpénzt (vagy a dupláját vagy a tripláját, tökmindegy) kezeli a lehető legnagyobb hűtlenséggel, és bűnösen felesleges lélegeztetőgépek helyett bűnösen felesleges horkolásgátló gépeket vásárol (vagy bármi mást, ami annál drágább, minél többet vesznek belőle), amin fantomcégek nyerészkednek és a közbeszerzési adatokat 50 évre titkosítják, és Szijjártó jogerős bírósági ítélet ellenére sem hajlandó a közérdekű adatokat nyilvánosságra hozni azért, hogy kiderüljön, ki szedte meg magát a magyarok nyomorúságán, miközben 50 ezer ember halt bele a kibaszott félrekezelt járványba, akkor majd lehet mutogatni arra, hogy bezzeg máshol mi van.

Irigylem Szijjártó rajongóit, akik egyrészt elhiszik, hogy ők Szijjártó barátai, másrészt azért is irigylem őket, mert van kedvük röhögni. Szerintem ez nem sokáig lesz már így. Egyáltalán nem mellékes, hogy Szijjártónak nincsenek barátai, Szijjártónak gazdája van, pártja van és kőkemény politikai érdekei vannak. Pont. Szijjártónak, a gazdájának és a pártjának pedig a legfontosabb érdeke, hogy soha ne lehessen őket leváltani. Ennek pedig az az eszköze, hogy a felismerhetetlenségig kifordítsák magából a mimagyar társadalmat, ami lássuk be, tizenkét év alatt egészen jól sikerült. Hatalmas teljesítménynek is nevezhetném, akkor is, ha a Fidesz egyáltalán nem az első politikai bűnbanda a történelem során, akinek ez kiválóan sikerül.

Mindenesetre annak, amit Szijjártó pénteken kiposztolt az oldalára, és aminek tízezres nagyságrendben tapsol a közönsége jelen állás szerint, az a jelentése, hogy uniós pénz nemigen lesz mostanában. Amit erről a közönségnek tudnia kell: ennek nincs semmi köze ahhoz, hogy a magyar kormány az Európai Unió legkorruptabb kormánya, hanem ahhoz van köze, hogy máshol is pont ilyen korrupt, jogállamiságot eltipró kormányok regnálnak, de csak a magyarokat támadja és üldözi Brüsszel, mert irigyek a sikereinkre és arra, hogy patrióta kormánya van az országnak. Sajnos ez nem igaz, még ha a röhögéstől nem is látja a szekta az erdőtől a fát. Ez nem igaz, mindenhol van korrupció, de olyan sehol nincs, hogy az egész rendszert a korrupció működteti. Ahogyan ez az alábbi kiváló összeállításból kiderül, amelyre szintén utaltam a tegnap reggeli posztomban:

 

Attól tartok, hogy Szijjártó, a gazdája talán leghűségesebb és legelszántabb kommunikációs verőembere, egyben a kormány első számú influenszere már maga is elhiszi, hogy ha egy-egy ellenségesnek tekintett nyugati országban talál egy-egy kósza példát arra, amiből ő és a kormánya sportot űz, ami Magyarországon a teljesen normális ügymenet része (lásd: három éve dübörgő rendeleti kormányzás, egymást érő mondvacsinált veszélyhelyzetek miatti indokolatlan rendkívüli jogrendek, szemben azzal, hogy Franciaországban egyszer parlamenti szavazás nélkül módosítanak egy törvényt), akkor röhöghetünk boldogan és büszkén. Akkor semmi más dolgunk nincs, mint kinevetni azokat, akik szerint ez nincs rendben. Sőt, két röhögés közben el is lehet lazán hajtani a vérbe a médiahatóság elnökének példáját követve azokat az európai testületeket, amelyek pontosan látják, és már nem hajlandóak úgy tenni, mintha nem látnák, hogy annak, ami Magyarországon történik a jogállamiság tetemén, nincs párja szerte a civilizált világban. Annak biztosan nincs, hogy egy kétharmaddal uralkodó kormány első embere másfél évtizede nem mer kiállni egy élő televíziós vitára és nem hajlandó interjút adni csak annak a propagandagépezetnek, amely nem provokálja érdemi kérdésekkel.

Azt nem sikerült megfejtenem, és ehhez se Szijjártó, se a cinkostársai nem nyújtanak támpontokat, hogy ha már mindenkit kinevettek, aki tükröt tart nekik, amibe se kedvük, se bátorságuk belenézni, akkor mi lesz? Peking, Moszkva, Minszk és Ankara majd velünk röhög a hanyatló Nyugaton? És azzal beljebb leszünk? És majd hozzánk vágják azokat a pénzösszegeket is, amelyektől Szijjártó és bandája gyógyíthatatlan korruptsága miatt esik el az ország? Vagy felvehetünk kínai hitelt két röhögőgörcs között, amit életfogytiglan fizethetnek vissza az unokáink? Nevessünk, ameddig beledöglünk? Ez a terv?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!