NEHAZUGGY

Milyen jó, hogy van kedvük mosolyogni

Molnár Bálint | 2023. Március 18, Szombat | 13:10

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hogy ne az legyen, hogy az állampárt szimbolikus fingreszelési, gumicsontügyi és identitáspolitikai kérdéseivel foglalkozunk, miközben a húsunkba hasít az egy számjegyű uniós inflációnál két és félszer magasabb orbáni infláció, és enerváltan rángatózva megint a 400 forintot nyaldossa az euró árfolyama, belezzünk ki egy húsunkba hasító kérdést. Jó, nem olyan akadémiai szinten, mint a főnöke által túlértékelt, túlképzett gazdaságfejlesztési miniszter, hanem mint a józan paraszt, aki igyekszik lépést tartani a körülötte zajló folyamatokkal, tájékozódni, mérlegelni és előbb gondolkodni, aztán rúgni, csípni, harapni.

Pénteken a Világgazdaság című fideszes pártlap indokolatlanul terjedelmes interjút közölt az említett Nagy Dumber Márton gazdaságfejlesztési miniszterrel, aki a nagy terjedelem nagy részét arra használta fel, hogy a kormánypropaganda elhasznált paneleinek kínos ismételgetése mellett a környezetszennyező akkumulátorgyárak ellenzőinek beszólogasson. Nem éppen Balla fideszes bányamérnök és képviselő szintjén, aki a minap véletlenül lerántotta a leplet az állampárti frakció finn és svéd NATO-csatlakozással kapcsolatos falmelléki gazemberkedéséről, és kicsúszott a száján, amit addig rendületlenül tagadtak, hogy tudniillik Brüsszel hazudik, mint a disznó, tehát Helsinki és Stockholm is bekaphatja (átmenetileg úgy tűnik, előbbinek megkegyelmeztek, utóbbi sorsa valószínűleg Erdogan szultán útmutatásától függ), hanem. Hanem egy kicsit másképp túltolva a saját paródiáját.

Az ugyanis szerintem elég vicces, amikor a magyar kormány túlképzett minisztere a Soroshoz, Junckerhez, Verhofstadthoz vagy éppen Jourovához hasonlóan patás ördögnek kikiáltott nagy ellenségét, Frans Timmermanst használja hivatkozási alapként a nulla hozzáadott értékű, cserébe brutálisan szennyező akkumulátorgyárak Magyarországra telepítése melletti érvként. Nagy Márton úgy tudja, hogy az Európai Bizottság embere konkrétan „követeli az akkugyárak európai felépítését”, szép is az, amikor a semmiféle európai nyomásgyakorlást nem tűrő állampárt arról pofázik, hogy ő akkor most engedelmeskedik a brüsszeli bürokratának, akinek páratlan napokon amúgy a kedves édesanyját szokta emlegetni. Ennél csak az viccesebb, hogy a miniszter például a Greenpeace szerinte „radikális zöld szervezetet” is belekeveri és őket is példaként emlegeti a kormány igaza védelmében, mondván: „szerintük sem veszélyezteti a környezetet az akkumulátoripar”.

Nagy „megmosolyogtatónak” nevezte az ellenzők azon érvét, miszerint az akkugyárakkal Magyarország „a német (autóipar) után ázsiai függésbe is kerül”. „Nekik jelezzük, hogy akik kitettségi kockázatokkal foglalkoznak, azok a különböző irányú kapcsolatok kockázatait nem összeadni szokták, mert azok inkább porlasztják egymást”. Szerinte mivel „kevés, nagy vállalat uralja” az akkumulátorok ellátási láncát, „jobb velük békés, közeli kapcsolatba kerülni”. „Aki pedig egy kicsit mindenkitől függ, az érdemben már senkitől, ami előnyös egy olyan időszakban, amikor egyszerre zajlik gazdasági (ipari) forradalom és gazdasági háború, mert ezeknek a kiszámíthatatlan hatásaitól igyekszünk megvédeni magunkat”.

Aki most akart megnyugodni, gondolja meg még egyszer. Tehát ha kapok két istenes nagy pofont, és nem repül le a fejem, akkor olyan, mintha egy pofont se kaptam volna? Jól van akkor. Dupla függés nem is függés, aha. Valami igaza csak volt a Ryanair vezérigazgatójának, pedig ritka ellenszenves a figura. De ha az ázsiai akkugyárak mellett az szól a Nagy nevű gazdaság fejlesztéséért felelős miniszter szerint, hogy ha mindenkitől függünk egy kicsit, akkor valójában senkitől sem függünk, és tök jó, hogy nemcsak a németek összeszerelőüzeme vagyunk, hanem Kína is mérgezi a vizeinket, lehet oszlásnak indulni, szerintem nagy a gáz. Marha jó, hogy nekik van kedvük mosolyogni és megmosolyogni. Egyáltalán az durva, hogy nem is szégyellik szóvá tenni, hogy megmosolyognak mindenkit, akinek vannak érvei amellett, hogy miért történelmi bűn egy semmilyen, az akkugyártáshoz szükséges erőforrással nem rendelkező országból akkumulátornagyhatalmat csinálni. Erőszakkal, drágán, kényszerből. Szeretném emlékeztetni Nagy Mártont, hogy bármit is tanult és tanít ő az egymást semlegesítő és elporlasztó hatásokról és ellenhatásokról, a vitája nem a hazaáruló ellenzéki politikusokkal, hanem a magyar társadalom legalább felével van, rajtuk mosolyognak teli pofával, miközben hülyeségeket beszélnek. A magyarok fele szerint ugyanis meg kellene tiltani az újabb akkumulátorgyárak építését, mert súlyosan veszélyeztetik a környezetünket, miközben csak alig valamivel több mint a lakosság negyede (28 százalék) támogatja csak az akkumulátorgyárak építését.

Nekem annyira nem lenne kedvem mosolyogni, és Debrecen után a győri népszavazást is elkaszálni az állampárt helyében. Merthogy ez történt: a helyi választási bizottság mindkét kérdést elutasította a Győrbe tervezett akkumulátorgyár ügyében. Amely két kérdés közül az egyik az volt, hogy akarja-e Ön, hogy Győrben akkumulátorgyár létesüljön? Most képzeljük el Nagy Márton önelégülten mosolygó fejét, és tegyük mellé az elutasítás indoklásának azt a részét, miszerint ez a kérdés nem egyértelmű. A bizottság szerint a „létesít” szó nem egyértelmű, a kérdésből hiányzik a hely- és időbeli meghatározás, az, hogy „Győrben” pongyola megfogalmazás, időbeli korlát pedig egyáltalán nem szerepel a kérésben, mi több

NEM VÁRHATÓ EL A VÁLASZTÓPOLGÁROKTÓL AZ SEM, HOGY ISMERJÉK AZ AKKUMULÁTORGYÁR HATÁSAIT.

Nyilvánvaló. A brüsszeli szankciós csomagokat, azok gazdasági hatásait, a mimagyarokat atombombaként a földbe döngölő káros konzekvenciáit álmukból ébredve is fel tudják sorolni, komplex statisztikai adatokkal is alá tudják támasztani, hogy a felcsúti istenségnek mindig is igaza volt, van lesz, ezekről lehetett velük milliárdokért konzultálni. Migránsokról, Sorosról, Brüsszelről, nemváltó óvodásokról és a mimagyarokorbánviktornak kijáró több tiszteletről szintén lehetett velük konzultálni. Amikor kivételesen valami olyasmiről kellene, ami valóban létező probléma, ami durván hatással van az életükre, az ivóvízre, a talajra, a környezetre, a jelenre és a jövőre, azt nem képes átfogni a tudatuk, felesleges is felnőttnek nézni őket. Nem elvárható, hogy egy akkugyár működéséről bármit tudjanak.

E betonba és akkumulátorba öntött logika mentén akkor tulajdonképpen semmiről nem lehet (nép)szavazni, mert hát szegény hülye polgár honnan a francból tudhatná, hogy merre nyílik az akkugyár ajtaja, mennyi víz, mennyi áram, mennyi munkahely, mennyi közpénzcsilliárd, mennyi szennyező anyag. Amúgy kíváncsi lennék, vajon milyen elvárásról beszél itt a tisztelt bizottság, mert én úgy tudom, hogy nem kötelező részt venni a népszavazáson, akinek nincs véleménye, az nem mondja el, egy népszavazásnak nem az a célja, hogy a polgár elvárásokat teljesítsen. Ha nem értek félre semmit Nagy Márton arrogáns vigyorgásától kísérve, akkor az van, hogy a szavazó négy évente egyszer fontos, két választás között pedig majd az elvtársak tudják, hogy mi a teendő, nem kell belehőbörögni a dolgaikba. Majd ők tudják, hogy fogja Debrecent Győrrel összekötni egy végtelen nagy akkumulátor mező.

Nem mondom, hogy megdöbbentő, hogy ma Magyarországon mindenféle elfideszesített testületek az állampártnak kedvező döntéseket hoznak, jelen esetben egy helyi választási bizottság tesz keresztbe egy maffiaberuházást ellehetetleníteni képes népszavazást. Azt sem mondom, hogy a tisztelt győriek, akik képesek voltak Borkai Zsoltot újraválasztani és akiknek nem ciki, hogy Szijjártó Péter a településük díszpolgára lett frissen, azok megérdemlik, erre szavaztak. Nem igaz, egyáltalán nem szavaztak mind erre. De pont ez a lényeg, az elvtársak mindenkit ugyanúgy kiröhögnek, mindenki fején ugyanúgy keresztülgyalogolnak. Ha az EU-ból nem jön pénz (hitel!), majd jön Kínából. Generációk fogják visszafizetni. Már ha lesz itt még valaki az akkumulátorsivatagban évek múltán, aki fog tudni fizetni. A lényeg, hogy az elvtársak mosolyognak. Milyen jó nekik, hogy tudnak mosolyogni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!