November 25,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A valóság arcon csapja az embert

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,511,372 forint, még hiányzik 488,628 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép estét mindenkinek! Tegnap – élve a szabadnapom adta lehetőséggel -ellátogattam az ország egyik legszegényebb régiójába, hiszen onnan származom. Ismerősökkel futottam össze, akik egy része Angliából érkezett vissza pár hétre, mások pedig a mai napig Magyarországon élnek. Egy dolog azonban összeköt mindannyiunkat, nehezen érezzük már magunkat otthon, hiszen sokszor valami egészen másra vágyunk, mint ami idehaza történik. Nem arról van szó, hogy ne lenne egyébként gyönyörű az ország, vagy ne lennének szép emlékeink gyermekkorunkból, és ne hiányoznának egyes városrészek, vagy közösségi terek, amelyek emlékeztetnek bennünket a fiatal korunkra. A vágy mindannyiunkban hasonló, a vágy egy élhetőbb országért.

Én és egy másik ismerősöm megtanultunk angolul és külföldre távoztunk, mert úgy éreztük külföldön több lehetőségünk lehet egy jobb életre. A másik két ismerősöm nem tanult meg egyetlen idegen nyelvet sem és itthon maradtak, mégis évek óta álmodoznak arról, hogy elhagyják Magyarországot. Túlélnek persze idehaza is, de nehéz bármiféle jövőt is elképzelni ilyen körülmények között, hiszen az átlag mentalitás nem most fog megváltozni. Mert ugyan csatlakoztunk az Európai Unióhoz, Európához sokan mégsem tudtak még csatlakozni. Árakban lehet, hogy beértük már a Nyugatot, de a mentalitás alig változott az elmúlt évtizedben, amely nem sok reményt hagyott a fiatalok – és nem csak fiatalok – számára. Aki ugyanis arról álmodozik, hogy egy nap a kedvességét viszonozni fogják az emberek, vagy azt, hogy egy nap majd észleli azt, hogy az emberek törődnek a másikkal, akkor csalódni fog.

Nem azért, mert ez lehetetlen lenne, hanem azért, mert ehhez évtizedekre van szüksége ennek az országnak és az, hogy a kádári mentalitás végre eltűnjön Magyarországról. Akik megtehették – de legalábbis egy igen nagy részük – már elhagyták az országot és külföldön alapítottak családot, ott fizetik az adójukat és ott képzelik el a saját és gyermekeik jövőjét. Ők már nem fognak hazatérni, hiszen a honvágy önmagában még nem elég ehhez. Ehhez az kellene, hogy tényleg változás történjen ebben az országban és felfogjuk végre, hogy mi is Európa részei vagyunk. Addig azonban, ameddig Brüsszel az ellenség sokak számára, addig nehéz ezzel mit kezdeni.

A legérthetetlenebb ebben mégis az, hogy amerre csak jártam ebben a kisvárosban, szinte mindenhol uniós támogatásokról árulkodó plakátokat láttam. Pár ezer fős településről van szó, de vélhetően legalább 1 milliárd forint uniós fejlesztési pénz folyt már be ide. Tényleg szinte minden, ami megújult, megszépült, az Uniós pénzből történt. Ehhez képest a lakosok egy jó része továbbra is Fidesz szimpatizáns, és az uniót ellenségnek látja. Ha még arra sem képesek sokan, hogy felfogják, egyértelmű hazugságokban hisznek, akkor mégis miben reménykedhet egy egyszerű állampolgár? Teljesen mindegy mennyire hiányzik az embernek a túró rudi, a bejgli, vagy a rétes, ameddig nem élhet egy olyan országban, amely nem a Balkán szintjén van felfogásban, addig csak reménykedhet abban, hogy egyszer minden megváltozik.

És igen, fel lehet hozni azt, hogy ezek az emberek miért nem maradnak itthon és változtatnak maguk a dolgokon, de aki azt hinné, hogy harc nélkül hagytuk itt nagyon sokan ezt az országot, azok tévednének. Nekünk is évekbe telt, mire beláttuk azt – esetleges harcok árán -, hogy ha normális életet szeretnénk magunknak és jövőbeli családunknak, akkor innen sajnos el kell mennünk. Ez a mostani látogatás is szomorú példája ennek, hiszen akár az is előfordulhatott volna, hogy hazajön az ember és rájön, mekkorát változott az ország, ameddig nem volt itt, de sajnos nem ez történt. Voltak ugyan változások, de nehéz lenne ezeket pozitívnak leírni. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyszer ne lehetne Magyarország újból egy élhető ország, csak azt, hogy erre egészen biztosan éveket, évtizedeket kell még várni. Ameddig azonban vannak olyan példák a mostani fiatalság előtt, mint az Index, vagy az SZFE, addig még él a remény.

Mai cikkeink:

Ha majd nem az összkomfortos nyomorúság és szolgaság dohos levegőjét kell tüdőre szívni

Kampányidőszak

A probléma nem a szekularizáció, hanem az egyházon belüli korrupció

Isten éltesse a névnaposokat!

A jó jogász

A jómagyar igavonó barom dolgozik szorgosan

Ha másképp nem megy, majd egymást zabálják fel 

Földnélkülieknek

Naggyá tenni a Kárpát-medencét

Mielőtt rendőrt hívnának

Mai kiemelt kommentjeink:

Úgy gondolom, ha orbánnak sikerülne megtörnie az SZFE hallgatóit, azzal bezárulna egy kör. Olyan kerítéssel, amit már csak lerobbantani lehet…
Hát álljunk ki mellettük, ne hagyjuk veszni az utolsó esélyt! (Attila)

A fiatal demokraták ezt még talán értenék, de ezeknek a vén trottyosaknak magas ez má mint fiatal póknak a szövőszék… (Patyom Kinn)

Élesben ismertem a fidesz soraiból kivált, valaha az egyetemi polgárok között diplomazottat, aki valaha fiatal, lehetett demokrata is, de nem mára, hanem sokkal korábban a hatalmába belefulladva feledkezett el minden szakmai, emberi tisztességről és hatalma csúcsáról a hozzá hasonlólkal jogot torzított, sőt a maga, a maguk érdekében ívesen szart le! Nem is egyedül, hanem a seggnyalóival.
És nemcsak kicsiben (aha, ja) egyéni sorsokban, hanem szervezetileg, nagyban is.
Basszus, de elegem van a sok szemétségből!
Meg annyit tennék hozzá, hogy ha egy színdarab, film, akármi nem az igazságról szól, pártpolitikával megspékelt lehet akármennyire technikailag, rendezés színtjén jól megformált, tehetséges színészekkel előadva, akkor is hamis. De ez minden politikai hatalomra igaz. Most pont a fideszékére. Sajnálom, ez van. (Anima)

Ahogy Édesanyám mondta: “Figyeld meg! A kocka fordulni fog, sokáig nem állhat egy élen.”
És igen. Eljön az az idő. Csakhogy ezek egy cseppet sem fogják szégyelni magukat. Mint, ahogy Wittner Mariska sem szégyelte ’56 után azt, hogy milyen “hősiesen” bujkált, míg le nem zajlottak az események. Utána meg a parlamentben hős ellemforradalmárrá tüntettette ki magát. (Ezt olyan embertől tudom, aki ott volt, látta a “nagy” tetteit.)
Köpni tudnék ezekre az aljadékokra.(Sándorné)
Ezek a fiatalok magukban nem győzhetnek, amíg nem csatlakozik hozzájuk, a társadalom minden rétegének jelentős része.(Ákos)

A mai nap kommentje Siriusé:

A bevezetőben fölsoroltaknak nem forrt ki az erkölcsmoráljuk, hanem elpárolgott forrás közben, aztán leégett az edény és azzal együtt az egész ház, amely már eleve nem erkölcsi alapokra épült..

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!