NEHAZUGGY

Ha majd nem az összkomfortos nyomorúság és szolgaság dohos levegőjét kell tüdőre szívni

… az igazságnak
nem kell rögtön győznie.
elég ha már látszik.

Erdős Virágtól kölcsönöztem ezt a hétindítónak szánt gondolatot (hátha nem haragszik meg érte), ezzel kívánok derűs jó reggelt mindenkinek! Azoknak is, akik egyáltalán nem tartanak rá igényt, mert ökölbe szorult lélekkel és aggyal vicsorognak és rettegnek a sarokban, hogy vajon mi lesz velük, ha egyszercsak majd nem az összkomfortos nyomorúság és szolgaság lábszagú, fojtogató levegőjét kell majd tüdőre szívni.

Pedig lesz majd olyan, hogy nem ez lesz, ami most van. És bármilyen ijesztőnek is tűnik ez sokaknak, akik megszokták, hogy minél rosszabb, annál jobb, lesz majd olyan is, hogy az állami hírügynökség egy többezres, egyetemista fiatalok által szervezett békés, intelligens, civilizált és kulturált tüntetésről az Olasz Nagydíj, a belgiumi járványhelyzet és az országos fogathajtó bajnokság döntője előtt tisztességesen be fog számolni.

Meggyőzdésem szerint lesz majd olyan, hogy a Magyarország-Oroszország Nemzetek Ligája mérkőzés nem lesz fontosabb, mint a magyarországi akadémiai szabadság és autonómia kérdése. Biztosan lesz még olyan, hogy a súlyos közpénzekből fenntartott állami hírügynökség nem a tíz éve uralkodó állampárt érdekeit szolgálva cenzúrázza ki a tíz éve uralkodó állampárt szégyenét megörökítő fekete pólót a velencei filmfesztivál vörös szőnyegéről.

Lesz még olyan, hogy a súlyos közpénzek milliárdjaival kitömött, elnevezése szerint elvileg a köz szolgálatát ellátó hírgyár nem marad távol egy, a főváros szívében megrendezett, sokezer embert megmozgató tüntetésről, és amikor hatalmas késéssel, néhány semmitmondó sorral elintézettnek tekinti a dolgot, akkor nem ezt fogja kiemelni:

A demonstrációt az interneten élőben lehetett követni. A felvételeken látszott, hogy betöltötte a tömeg a Kossuth teret, ahol a járványveszély ellenére sokan kesztyű nélkül adták tovább a dokumentumot és a tér több részén az ajánlott távolságot sem tartották be a demonstrálók.

Hiszem, hogy lesz még olyan, amikor a milliókkal, tízmilliókkal, százmilliókkal kitömött, magukat újságíróknak, publicistáknak, véleményvezéreknek, de leginkább erkölcsi világítótornyoknak tartó jellemtelen, gerinctelen talpnyalók szégyellni fogják magukat azokért az eszelős gyűlöletben fogant irományokért, amelyeket az ország fiatal generációjára rárontva ezekben a hetekben megengedtek maguknak, vagy ezután meg fognak engedni. Véleményem szerint nagyon sokat kell inni, vagy elképzelhetetlenül mélyen kell dagonyázni a szakmaiatlanság és erkölcstelenség mocsarában ahhoz, hogy egy pártállami médiatermék órákon keresztül egyetlen sort ne írjon le egy többezres tömeget megmozgató, pártpolitikától független fővárosi rendezvényről, ehelyett címlapon, kiemelt helyen nyomuljon az ötös számú párttagkönyv magát újságírónak hazudó tulajdonosának vitriolba mártott, egészen szürreális epehányásával. Ami Sztálingrádtól Iwo Jimáig ível és az élőlánc végtelenül szánalmas, együgyű, soha fel nem növő és jelenidejűségéről hörög.

Szóvalhogy lehet azt hazudni, hogy ezeknek – egy másik minden színvonal alatti szellemi bomlástermékben nemes egyszerűséggel a Hópelyhecske Óvoda Lütyőke nevű speciális csoportjának és ripacsoknak nevezett – színművészetis hallgatóknak az a bajuk, hogy minimum ötven évnyi szellemi-lelki-politikai „jogfolytonosság” után kivonul az állam az egyetemetekről, és nem egy ötven évvel ezelőtt felkent pápát nevez ki a kuratórium élére. Le lehet írni, el lehet szavalni 86 ezerszer ugyanazt a mocskos hazugságot, Gyurcsánytól Sorosig, de attól nem válik igazzá. Ezek a gyerekek tiszta lappal indulnak, nem loptak, nem csaltak, nem hazudtak, nincs közhatalmuk, és magasról tesznek Gyurcsányra Sorosra, Orbánra, Bayer Zsoltra és egyéb önjelölt mindent is tudókra, mindenkit leugatókra.

Mert függetlenül attól, hogy mit hordanak össze a fent nevezettek, akkor is az lesz az igazság (mármint az az igazság, amelyik nem győz rögtön, de már látszik), hogy nem lehet az oktatás függetlenségét és autonómiáját szájba rúgni, nem lehet az egyetemi polgárság feje fölött egyoldalú, önkényes politikai döntéseket hozni, és nem lehet hatalmi erőszakkal, minden ellenvéleményt, javaslatot, kritikát az asztalról lesöpörve, elidegeníthetetlen jogokat megsemmisítve, sértett, identitászavaros politikai komisszárok által megszállni az akadémiai szférát. SEM. Mert akárhányszor röffenti el magát Vidnyánszky és nyomában a csereszabatos, egyenbégető propagandahorda, ezek a fiatalok példaértékűen cselekednek. És pont azért cselekednek példaértékűen, mert nem lehet őket kiló krumplikkal, véres propagandaszólamokkal, hiú reményekkel, hazugságokkal és önkénnyel etetni. Egyszerűen nem lehet, akárhány párttévéműsorban ülnek össze a rezsim űrkutatói siránkozni, gúnyolódni, vagy éppen rágalmazni őket és a mestereiket. Akiknek nincs hatalmuk, ezért visszaélni sem tudnak vele. És ami a legfontosabb, Szabó Kimmel Tamás nyomán:

Nincs olyan hogy liberális vagy keresztény színház, vagy képzés, ha naponta mantrázzák a propaganda sajtóban, akkor sincs! Jó színház van, meg rossz! Jó képzés van, meg rossz!

Tudom, hogy a megveszekedett orbánisták, a főnökük, a vezérük, a példaképük kegyeiért, alamizsnájáért a gerincüket élő adásban kettétörni is képes és hajlandó cselédek, az Orbán Viktor hatalmától függő bármire hajlandó magasra mászott nagyon kisemberek ezt nem érthetik. De most talán eljött az ideje annak, hogy megerőltessék magukat, és megértsék. Pont azért, mert ezek a fiatal gyerekek, akik nem orbánisták, gyurcsányisták, karácsonyisták, sem semmilyen politikai párt- vagy szektatagok egyetlen dologért küzdenek, és egyetlen dolgot akarnak megértetni a róluk gátlástalanul hazudozókkal:

„Az egyetem autonóm intézmény, amit minden politikai hatalomtól függetleníteni kell”.

Ez a lényeg, nem túl bonyolult, ellenben alapvető kérdés egy állítólag virágzó demokráciában. Erről szólt a tegnapi élőlánc, amelyet a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai szerveztek és civilek, mezei magyar állampolgárok részvételével valósítottak meg. Nem kellett senkit buszoztatni hozzá, nem kellett fenyegetni, zsarolni, kötelezővé tenni, bértapsolókat fizetni. Nem kellett sunyulni, milliárdokat ellopni, ökölbe szorult aggyal és lélekkel, hörögve-fröcsögve bálványokat imádni. Egyszerűen csak az elvekhez, a tisztasághoz, a korrektséghez, a szabadsághoz kellett ragaszkodni.

Például azért is, hogy egyszer majd ne juthasson el a mindenkori, akármilyen színezetű hatalom odáig, hogy a megalázott, szétvert Magyar Tudományos Akadémia elnökének meg kelljen döbbenie azon, hogy az éppen regnáló politikai hatalom zsoldosa belenyúl tudományos pályázati eredményekbe, és a silány, selejtes minőségű gánymunkát azért támogatja, mert az értékelhetetlen pályamű szerzője lojális és segget nyal az éppen regnáló hatalomnak. Ezek a fiatalok már értik azt, amit Freund Tamás talán még most sem. Hogy az utólagos megdöbbenésre okot adó pusztító, romboló döntésekkel már tele van a padlás. És ha senki nem áll ki magáért, akkor mindenki megy a levesbe.

Ezért aztán muzsika helyett rendhagyó módon az alábbi torkot szorongató, mégis hihetetlenül inspiráló, jóval több mint muzsikával kívánok jó hetet mindannyiunknak! Elsősorban azért, mert ebben a néhány percben benne van annak a fájdalmas, de egyben felemelő bizonyítéka, hogy a tiszteletet nem követelni, hanem kiérdemelni szokás. Őszintén kívánom Vidnyánszky Attilának, hogy tanuljon ebből a néhány percből. És ahelyett, hogy nemzetközi összeesküvésről vernyákolna, valamint megpróbálná politikai szólamoknak beállítani az SZFE polgárságának intézményi autonómiát követelő megnyilatkozásait, gondolkodjon el azon, amit alant lát. Még mindig választhat a közmegvetés és az emelt fővel távozás között. (Hogyne tudnám, hogy ez egyáltalán nem az ő döntése. Ettől csak még szánalmasabb és undorítóbb ez az egész.)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább