NEHAZUGGY

Isten éltesse a névnaposokat!

Horn Anna | 2020. Szeptember 7, Hétfő | 12:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Amikor írom ezt a kis szösszenetet, Viktor és Lőrinc névnap van.

Van ez így, a véletlennek nagyon sok szerepe van az életünkben, bár lehet, hogy nincs is olyan az életben, ami véletlen lenne.

Lelki szemeim előtt látom a régi, gyerekkori bulikat, amikor a faluban a két haver összeborul névnapilag, az akkor még nem létező gázkazán alatt. Azon tanakodnak, hogyan kellene kivakarni magukat a nagyszerű körülmények közül (kisvasút még nem járt akkor arrafelé), mert a szülői diktatúrát elviselhetetlennek tartották.

Telt-múlt az idő, gondolom, a nyomás fokozódott, mármint a kitörés utáni vágy nyomása, és láss csodát: az egyik ünnepelt felkerült a fővárosba, egyetemista lett. Uhhh, gondolhatta a másik ünnepelt, de felvitte az isten a dolgát! – és nekiállt szakmát tanulni, hátha az is jó lesz valamire.

Nemsokára még uhhabb lett egyikőjük sorsa, külföldi egyetem, egy mecénás pénzéből. Aki elfelejtette volna, Soros György volt az, aki ösztöndíjat adott az egyik névnaposnak. Ugyanaz a személy, akit majdnem tíz éve ekéz és lejárat a lekötelezettje. Hát persze, nem tudja Soros Györgynek megbocsátani, hogy anno tanúja volt mérhetetlen taplóságának, amelyet ma sem sikerült levetkőznie. Vajon a millió sorosozás ellenére ünnepeltek-e legalább egyszer közösen bármilyen névnapot? Vagy elhangzott-e vajon korábban, legalább egyszer, a „köszönöm” a falusi fenegyerek szájából, amiért olyan lehetőséghez juttatták, ami a farakáson ülve még álomként sem merülhetett fel?

Teltek-múltak az évek, a névnaposok követték egymást. Akkor még nem tudták, hogy szinte isteni rendelésre cselekszenek. Csak taposták az utat és mindenkit, aki akadály lehetett volna. Mára ez is megváltozott, egyikőjüket időnként áhítatosabb kézcsók illeti, mint magát Ferenc pápát. Mert a Pápa csak Isten földi helytartója, Viktor viszont sok magyar szemében maga az Isten.

Legyen béke azoknak, akik ezt gondolják. Boldogok a… vagy mégsem? Elég a vak hit, és nem kell munka, élhető ország, csatabárd nélküli közélet, árkok nélküli létezés? Tetszik az a legutóbbi nagyszerű lózung, hogy „állig felfegyverkezve állunk”? Koronavírusilag hangzott el, de a helyzet az, hogy egyébként eszement pénzekért vásárol német fegyvereket a magyar állam. Ami ugyanaz, mint a ma névnapját ünneplő egyik hősünk. Állig fel lesz fegyverkezve minden szempontból, a 2022-es választásokra. Ne legyen kétsége senkinek, le a lepellel a szemek elől.

A másik mai ünnepelt sem fecsérli az időt. Biztos, ami biztos, hátha nem lesz elég a sok fegyver, ha egyszer számonkérésre – bíróság, elszámoltatás és társai – kerül a sor, közösen, szeretetben egymás megbecsülésében elválnak a hites feleségével. Példamutató, nagyonkeresztény módon, az ország „vezető” hírirodájával közölve, hogy ezen kívül senkinek semmi köze a további részletekhez.

Az eddigiekhez sincs nekünk – elvileg – semmi közünk, ahogy Bunkó Jakab és Csalfa Csilla válásához sem szokott asszisztálni az MTI. Az, hogy ezt fontosnak tartották megjelentetni, pont az egész rendszert buktatja le. Vagyonmegosztás, vagyon eltüntetés és további ügyvédi okosságok nyomán 2022-re – szerintem – földönfutóvá válnak mindketten. Papíron.

Hiába na, nehéz az élet, névnap ide vagy oda.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!