NEHAZUGGY

Ha elfelejtjük, hogy mi volt a megbízatása, akkor kétségtelenül győzött

Háttérzajoktól mentes jó estét kívánok! Hát nem kiharcoltam, hogy a mai napnak is vége legyen? De. Kár, hogy ez pontosan annyira igaz, mint az a tömjénfüstös, ragacsos hallelujázás, miszerint Brüsszelben Orbán Viktor elérte, amit akart és naná, hogy megvédte a nemzeti büszkeségünket. Soha rosszabbat, mint a ma reggel. Gyakorlatilag ez volt a nap mottója (és ez lesz a következő napok mottója is), ez az állítás és a köréje habosított igénytelen, átlátszó meskete hullámzik a KESMA egyik végétől a másikig, boldogtól boldogtalanig oda-vissza.

Edgar kollégához hasonlóan – a keretes szerkezet jegyében – én sem mulaszthatom el, hogy egy kicsit közelebb hajoljak ehhez a fideszes propagandában kitört népünnepélyhez. Nem elsősorban azzal van bajom, hogy keleti és nyugati, hozzá hasonló félázsiai erkölcsökkel bíró, vagy éppen civilizáltabb kollégáihoz hasonlóan a felcsúti ketrecharcos és kilóra megvett médiája is győzelemként interpretálja azt, ami a bűnös, sorosista Brüsszelben történt 1824 milliárd euró sorsa fölött. Lényegében mindenki ezt teszi, a román államelnöktől a kommunista allűrökkel nyomuló holland fickóig, aki valamiért utálja Magyarországot és külön Orbán Viktort.

A hatalmas probléma a feneketlen, arcátlan, árnyalatoktól mentes, pofánkba tolt hazugsággal van. Ami sajnos nem azzal függ össze, és főleg nem azért van, mert én definíció szerint hazaáruló vagyok – miután Kövér László és nyúlványai így döntöttek -, hanem azzal függ össze, hogy még a legkevésbé emberszámba vett szavazópolgár is többet érdemel ennél a gennyes valósághajlításnál. A hatalmas probléma annak az 5 pontos, harsány, nagydobra vert, ellentmondást nem tűrő, fenyegetőző parlamenti határozatnak a környékén keresendő, amellyel a legbátrabb százharmincvalahány elvtársa feltarisznyázta és csatába küldte őfényességét. Merthogy Orbán kiharcolt, fényes győzelme kizárólag ennek az 5 pontnak a viszonylatában értelmezhető. Ha még bármit is számítanak a tények, de ha legalább azok a kinyilatkoztatások számítanak az elvtársaknak, amelyeket ők írnak le és ők írnak alá, akkor semmi más nem történt, mint a szokásos pávatáncos előremenekülés a valóság elől. Úgy tesznek, mintha ez az 5 pont soha nem is létezett volna.

Pedig ha legalább a saját faszságaikhoz következetesek próbálnának lenni, akkor félszájjal elismerték volna: igen, ennek az 5 pontnak egyidejűleg teljesülnie kellett volna ahhoz, hogy  Orbán valóban azt mondhassa (és ezzel ne hazudjon): elérte, amit akart. Ez volt a győzelem elégséges alapja, miután a haverjai a lelkére kötötték szemfényvesztésileg, hogy csak akkor szavazhatja meg a 2021-27-es időszakra vonatkozó hétéves költségvetést (1074 milliárd euró), illetve a gazdasági helyreállítási alapot (750 milliárd), ha teljesül az 5 pont. Nem félig, nem 2020 végéig, nem valamikor a távoli jövőben, hanem most, és ebben a formában. Különösképpen és kiemelten arról a pontról beszélek, miszerint a jogállamiságról hallani sem akarnak. Amikor a mértékadó, független média azt írja:

Teljesült Orbán Viktor legnagyobb kérése az Európai Tanács maratoni ülésén: az EU hétéves költségvetéséről, illetve a hozzácsatolt helyreállítási alapról szóló megállapodásban mindössze egyszer szerepel a „jogállamiság” szó – abban a mondatban, amely szerint ezt tiszteletben kell tartani,

akkor nézetem szerint a mértékadó, független média csúsztat. Tudniillik Orbán és legbátrabbjai pontosan 0, azaz nulla alkalommal akarták ezt a szót viszontlátni a megállapodásban, ehhez képest ha egyszer is szerepel a szövegben ez a kifejezés, az már nem az, amire az eredeti zsarolási szándék irányult. Vagyis két eset lehetséges: vagy Charles Michel, az Európai Tanács elnöke hazudik, amikor azt állítja:

Ez az első alkalom, hogy a költségvetési kiadásokat a jogállamisági kritériumrendszerhez kötik.

Vagy Orbán Viktor és a kormánymédia hazudik, amikor azt állítják, hogy noha más államok kísérletet tettek egy új jogállamisági rezsim bevezetésére, azt sikerült visszaverni. A kettő egyszerre biztosan nem igaz.

Nem vagyok hülye, sem naiv: teljesen világos számomra, hogy az eredeti tervekhez képest ezt a jogállamisági feltételt sikerült durván fellazítani, és egy olyan bonyolult eljárással megtámasztani, ami nehezen kivitelezhetővé teszi a nagypályás korrupt kormányokkal szembeni szankciókat. Ha viszont ez Orbán szerint azt jelenti, hogy az uniós csomagban nincs kapcsolat a kifizetések és a jogállamiság között, a politikai és gazdasági kérdések elválnak egymástól, akkor ugye majd sorban felköpnek és aláállnak a pártállam legharcosabb beszélő fejei (Vargától Novákon át Kovácsig és Szijjártóig), amikor esetleg majd kiderül, hogy mégis van némi halovány kapcsolat a kettő között? Homályos és elkent, de van. Vagyis akkor ugye nem lesz következő alkalom, amikor megint elkezdik nyomatni, hogy őket jogállamiságinak hazudott politikai alapon boszorkányüldözik?

Azt hagyjuk, hogy természetesen a civil szervezetek támogatásával kapcsolatban is pofára esett (4-es pont), és szintén hangosat taknyolt azzal a ponttal (a 3-as) kapcsolatban is, ami így szólt:

A folyamatban lévő, ún. „hetes cikkely szerinti eljárásokat” a Következő Nemzedék EU Eszköz és az MFF elfogadása előtt le kell zárni.

A megállapodás létrejött, a hetes cikkely szerinti eljárás él, Orbán Viktor nem harcolt ki semmit e tekintetben. Persze csak ha ragaszkodunk a fideszes parlamenti határozat betűjéhez. Mert akkor senkit nem érdekel, hogy Merkel vagy mások mit ígértek meg e tekintetben becsszóra Európa DNS-ének. Hogy a Kövérkocsisok első pontja teljesült-e, mármint hogy az azonos helyzetben lévő tagállamoknak azonos elbánásban kell részesülniük, azt ha jól értem a +3 milliárdos extrával magyarázzák az elvtársak. Ahhoz képest, hogy az volt a szabadságharcos duma, hogy nekünk nem kell a lóvé, mások vannak szarban, mi csak magunkra erőltetjük a hitelt, hogy rajtuk segítsünk – méghozzá, mint kiderült jóval nagyobb hitelt, mint amiről eredetileg szó volt – elég ütős, de jó lesz ide a félhülyéknek. Ha meg a 2-es pontban megjelölt (a gazdagabb tagállamok polgárai ne kapjanak több támogatást, mint a szegényebb országok polgárai) elvárást nézzük, hát itt sem fenékig tejfel az örömmámor. A takarékos, gazdag országok ugyanis elérték, hogy a költségvetési visszatérítésre vonatkozó privilégiumaik megmaradjanak. Bármit ígért is Merkel Orbánnak, Németország, Hollandia, Ausztria, Svédország és Dánia fognak majd visszatérítést kapni a befizetéseik után. Szolidaritás ide vagy oda.

Összegezzük: a zavaros, nehezen kivitelezhető jogállamisági feltételek oldaláról szemlélve – amely ebben a formában sajnos változatlanul lehetőséget biztosít a zavarosban halászásra azoknak, akik kizárólag a zavarosban szeretnek halászni -, úgy tűnhet, Orbán győzött. Ha elfelejtjük, hogy mi volt a megbízatása, Orbán győzött. És ha ott folytatja, ahol abba sem hagyta, akkor ez az Európai Unió sokadik, csúfos szegénységi bizonyítványa is lesz. Talán már most is az. Orbán tervei világosak: a jövőben is szeretne ügyeskedni, törvényesen lopni, elmenni a falig, és bízni abban, hogy soha nem érik utol. Ráadásul lesz pénz lóvéra, amiből 2022-ben is tető alá hozható a kétharmad. Ha viszont lenne ennek a népnek fikarcnyi büszkesége (jaja, az amit éppen most védtek meg), akkor most belenyomná az öntelt kipcsak orcáját abba a bizonyos 5 pontba. Megnyugodhatunk: nem fogja. A hazug népünnepély folytatódik.

A mai étlap:

Tessék, már megint győzött! Vagyis nem

Ne játsszuk már a hülyét

Ne tessék annyit hazudozni

És csak azokat bántalmazd, akik nem azt gondolják, amit te 

Dúró Dóra nagyszerű javaslata az ország jövőjével kapcsolatban

Ez így nagyon rossz üzenet

Mikor tetszett utoljára tükörbe nézni?

Az elveszett kedves

Szárnyalás a jövőbe

Ennyire kifogytak az ötletekből?

A nap hozzászólásai:

• Az Úr ennél sokkal nagyobb gazemberségeket is végig nézett már karbatett kézzel, viszont nagyon úgy tűnik, hogy az erőszakosságot hatalommal jutalmazza. Vagy köp az egészre…. Vagy nincs….Minden esetre hülyítésre kiválóan lehet használni a továbbiakban is a nevét. (uszo)

• Kiadták a győzelmi jelentést, de nem is vártunk mást. Napóleon is úgy gondolta 1812 szeptemberében, hogy megnyerte a borogyínói csatát. Aztán egy hónap múlva rájött, hogy tévedett Hogy ki mit nyert, azt az idő dönti el. De ha már tényleg olyan sok pénzt kaptunk, amire nem is számítottunk, akkor remélem lesz lehetőség a válság miatt kárt szenvedett kisemberek kárpótlására, az egészségügyi dolgozók fizetésemelésére, meg a Lánchídra és stb. Hosszú a sor, mindenre, amit az elmúlt tíz évben elhanyagoltak. (Zoltán)

• Mióta kormányon vannak ígérgetik a fejlesztéseket. Nem mondom, hogy semmit nem tettek, mert az nem lenne igaz. De Pl. a szuper kórháznak kiszemeltek már több területet is, viszont egy kapavágásra nem került sor. De Vietnámban, Jakartában, már építettek kórházat, máshol templomot, megint külföldön stadiont. Itthon mit is? Talán kifestik a kórtermeket ahol nagyon muszáj. (István)

A nap kiemelt kommentje Ritától:

Nézzük a pozitív oldalát: a személyisége és a megjelenése között nincs disszonancia.
Egységes és kerek lehet a róla alkotott kép (nem is kerek, hanem gömbölyű). Nem kell elgondolkodni, magunkba szállva keresni benne az esetleges európait, főleg nem az államférfit. Nem hazudja, hogy az. Nem zavar össze senkit.

Az üzenete helyben az – szerintem -, hogy egy suttyó vagyok – tudjátok ti is -, mégis itt lehetek köztetek. Megszólalhatok, gáncsoskodhatok, el kell, hogy viseljétek, aztán végül viszem a pénzeteket. Semmit sem tehettek, ti szerencsétlen, született európai fickók a jól szabott öltönyeitekben.

Üzente a szavazóinak: közületek való vagyok. Nem parádézom majmokkal. A jó paraszt is feltűri az inge ujját, ha elvégzett hajnalban és bejön a disznóktól.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább