Április 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Szárnyalás a jövőbe

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A légihíd miatt lehet az egész. Szijjártó annyit koptatta az utóbbi időben, miközben vigyázó szemekkel fürkészte a Távol-Keletet megfelelő árfekvésű lélegeztetőgépeket keresve, hogy vagy jövet, vagy menet egyszer csak rácsapott a homlokára, hogy repülőtereket kell a nagyobb magyar városokban létesíteni. Éppen közgyűlést tartott a Megyei Jogú Városok Szövetsége, hát el is szalajtotta hamar az államtitkárát, hogy újságolja el a tanácskozó polgármestereknek, a külföldi befektetők minden igényét ki kell elégíteni, ezért gondoskodni kell róla, hogy akár kisrepülőgéppel is ide tudják hozni a befektetéseiket. Érdemes iparkodni, mert ugye repül a befektető az ország fölött, aztán ahol repülőteret lát, oda fog leszállni és ott fog létesíteni valamit. Így történik ez a nagy gondolatokkal, így jutnak el a születéstől a megvalósulásig.

A jövőkép nem a rózsaszín felhők közt mutatkozik, máris kellőképpen kimunkált, számokkal alátámasztott, melyekből kitűnik, hogy nem hiú ábrándokról van szó, hanem valós lehetőségről. Nyugat-Európában ez már általános, éppen ideje tehát, hogy nálunk is azzá váljon, és amennyiben megvalósul, jövőre már akár 1000-1500 milliárd eurós plusz bevételt jelenthet a gazdaságnak.

Megvan ennek a maga szomorú szépsége, amikor a világ ennyire pénzközpontúvá válik körülöttünk. Úgy tekintünk mindenre, vajon mennyire piacképes, hogyan látja az életünket, bennünket a lehetséges befektető, eléggé tetszetősek vagyunk-e, megfelel-e neki az infrastruktúránk. A saját elképzeléseink huszadrangúak, ha vannak egyáltalán, mert már egyre kevésbé vannak vágyaink, beérjük azzal, ami jut, ha történik lakossági fejlesztés, bele se gondolunk, hogy valóban az volt-e számunkra a legfontosabb, hanem boldogok vagyunk, hiszen gyarapodtunk. A belföldi repülőterek léte vagy nem léte bennünket nem valószínű, hogy érint, ha utazunk, elsősorban tömegközlekedéssel tesszük, már amennyiben egyáltalán van tömegközlekedés, de ma még sokszor az is egész napos program, hogy eljussunk két faluval távolabbra, ha nincs saját autónk.

Az államtitkári ajánlás úgy szól, hogy olyan repülőterek létesítéséről van szó, amelyen legalább kisrepülőgépek le tudnak szállni, tehát nem feltétlenül hatalmas légiforgalmat jelent, bár az sem kizárt, különösen, ha a környék többféle erénnyel rendelkezik és nemcsak egy újabb összeszerelő üzem létesítésére alkalmas. Az is hasznos, de ha esetleg van ott turisztikai lehetőség, akkor érdemes azt is fejleszteni, és végül akár fapados járatokkal is hurcolják ide a vásárlóerőt, majd építünk alkalmas, sokcsillagos szállodákat, hogy legyen hol álomra hajtani a fejüket a pénzeszsákoknak. Persze nem mi építünk, össznépileg, hanem akik értenek hozzá, mi csak a pénzt biztosítjuk hozzá, jobban mondva majd a kormány intézi, nekünk ezzel se kell foglalkozni. Nekünk csak annyi dolgunk lesz, hogy az aprómunkát elvégezzük. Akadnak, akiknek ez nem tetszik, most is tüntettek Tatán a balliberálisok. Minden változást elleneznek, ha rajtuk múlna, Magyarország már nem is létezne, hiszen nyilván a Fidesz mentette meg a biztos pusztulástól, Orbán Viktor nélkül rég Brüsszelhez csatoltak volna bennünket, vagy legalábbis gyarmat lennénk, nem vitás.

Most tehát repülőterek létesítése a feladat, egyelőre ugyan nincs információ arról, hány város jelentkezett már kész tervekkel, amelyik eddig nem tette, nyilván előbb-utóbb megteszi, aki lemarad, az kimarad, kezdetét vette a válság utáni új korszak, a magyar siker egyik titka, hogy mi időben felismerjük a stratégiai lépések szükségességét. Így tettünk például akkor is, amikor szert tettünk az adriai kikötőre, így hamarosan képesek leszünk arra, hogy végképp ellenállhatatlanok legyünk a befektetők számára. Érkezzen az érdeklődő bárhonnan és bármivel, bennünket megtalál.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.