Úgy tűnik, hogy körbeértem a mai napon is, de jó nekem. Ezúttal a változatosság kedvéért jó estét kívánok. Azt hiszem, egy hányáscsillapító ma se ártott volna meg, de végül is már megtanultam együttélni az állandó agyalapi émelygéssel, úgyhogy nem tragédia, hogy pont nem volt kéznél. Kötözöm is sebesen csokorba a terítéken lévő jó híreket, hogy ne maradjunk le semmiről.
A nap egyik fénypontját – mert kizárólag fénypontokban fürdünk látástól mikulásig – Gulyás Gergely, emberarcúnak már jóindulattal sem nevezhető miniszterelnökséget vezető miniszter kormányinfóként ismert produkciója képezte.
A legsúlyosabb bejelentés – amelyet nem előzött meg korábban semmiféle nemzeti konzultáció – a kisadózó vállalkozások tételes adójának (kata) szigorítására vonatkozott. Azon elegánsan át fogok siklani, hogy hangzik egy olyan kormánynak a szájából az a kijelentés, hogy olyan adórendszerre van szükség, amelyben nincs lehetőség a visszaélésekre, amely kormány pár év leforgása alatt papíron megmilliárdosított a közösből egy mezei gáz- és disznószerelőt. Ha ehhez nem kellett visszaélni a hatalommal, akkor semmihez. Ennek ellenére is elfogadom, hogy még egy ilyen kormány tetszőleges tagjának szájából is elfogadható és hiteles aggodalom, hogy a kisvállalkozóknak és kisvállalkozásoknak adott adókedvezménnyel valójában a nagyvállalkozások élnek vissza. Értsük úgy, hogy vannak olyan cégek, amelyek egy rakás munkavállalót katásként foglalkoztatnak, és ez nem fasza.
Ami viszont legalább ekkora gáz, hogy Gulyás még egy héttel ezelőtt is azt halandzsázta a kata-adózás módosításának lehetőségéről: egyetért azzal, hogy annak szerkezetét érdemes lenne áttekinteni, azonban a kormány számára jelenleg a gazdasági stabilitás a legfontosabb, ezért egyelőre nem módosítottak szart se. És mi történik? Eltelik egy hét, és Gulyás közli a kész tényeket: már megtörtént a módosítás, mindenkinek kuss. Jó, hogy csak jövőtől lép életbe, de akkor is.
Másrészt mérhetetlenül szánalmas, hogy a szigorítást (a 3 millió forint feletti számlák esetén ha ugyanaz a számla kibocsátója, vagyis az adózó egy munkahelynek dolgozik, akkor a 3 millió forint feletti részre 40 százalékos adót kell fizetni, állítólag nem a katázónak, hanem a munkáltatónak) éppen Parragh Csempés László javasolta, aki annak a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának az elnöke, amely állítólag a vállalkozások érdekvédelmi szervezeteként funkcionál. Szép kis érdekvédelem, nem mondom (nekem valamiért Cser Ágnes érdekvédő ugrott be, aki a maga kis szemétdombján e kincstári érdekvédelem láttán biztosan megnyalta az összes ujját).
Hogy harmadrészt mindennek a tetejébe ez a szigorítás történetesen az újságírókat sújtja kiemelten, akik közül sokan katás vállalkozásaikon keresztül számláznak a cikkeik, fotóik, bárminemű alkotásaik után, az csak járulékos haszon lehet az állampártnak. Mert amúgy ők értik a sokszínű tájékoztatás fontosságát (szintén Gulyás, apropó Index), csak éppen szívből utálják. Különben meg egyáltalán nem az erkölcsileg gerincferdült propagandisták miatt aggódom magam hülyére, akik a vérük árán, saját polgártársaik ellenében is védik a gazdájuk és a hatalom mundérját. Akiknek egyszer nem jutott eszükbe megkérdőjelezni azt az emészthetetlen moslékot, aminek a gátlástalan terjesztéséért a közpénzfizetésüket kapják.
Pont jó is, hogy amikor mindenkinek össze kell húzni a nadrágszíjat, amikor szolidárisnak kell lenni azokkal, akik nálunk szerencsétlenebbek, amikor az önkormányzatok se nyígjanak, amiért válsághelyzetben a kormány nem támogatja őket, hanem a vérüket szívja (érdekes, a fideszes településekre ömlenek a milliárdok), akkor talált a legalizált korrupció illiberális kormánya plusz 20 milliárdot, amit hozzávághat az elfideszesített manipulációs propagandaüzemhez (lánykori nevén: közszolgálati média, NER-becenevén: MTVA). Úgyhogy jövőre már nem 80 milliárdból és az apróból, hanem 100 milliárdból és még ki tudja mennyiből szolgálják a kormánypártot. Meghágva, leköpve mindent, aminek valaha is köze volt a tájékoztatás, az újságírás alapvető szabályaihoz.
Nem baj, mert példának okáért a Magyar Zene Háza megalomán NER-projekt is csak pont annyival drágul (17-ről 23 milliárdra), amennyivel a kormány elméletben hozzájárul a Lánchíd felújításához, hogy Tarlós Istvánnak áldassék a neve. Ja, és a 23 milliárd nem a vége, mert a vége a csillagos ég szokott lenni. Úgyhogy ki az a hazaáruló nem magyar, aki sajnál mindeközben 1,5 milliárdot a fideszes Felcsúttól, hogy az árvízcsúcs-csökkentő tározó környezetét turisztikai céllal fejleszthessék? Ki az, aki nem érti, hogy ezzel is a magyar gazdaságot és mimagyarokat mentik meg?
Különben üdvözlöm, hogy megannyi toporzékolás, uszítás, undorító bennszülöttezés és a társadalom megsebzett igazságérzetére hivatkozó útszéli hergelés, valamint minden ellenkező előjelű miniszterelnöki és nem miniszterelnöki fenyegetőzés után kifizetik a gyöngyöspatai szegregált romáknak jogerősen megítélt kártérítést. Ha már azt a kárt, amit ezzel a járvány által némiképp szájba rúgott neoprimitív gyűlöletkampánnyal okoztak, nem nagyon lesz, aki megtérítse.
Már húzok is, csak még a nap fideszes karikatúráját iderakom. Bizonyos Láng Zsolt, bukott II. kerületi fideszes polgármester ma reggel becaplatott a fideszes közpénzrádióba bepanaszolni az emberkísérletező Karácsony Gergelyt, aki egyaránt szarik a gyalogosok, kerékpárosok és autósok fejére, és senkit nem kérdez meg gyakorlatilag semmiről. Láng szerint
Karácsony Gergely – a választási ígéretével szembemenve – nem az átláthatóságot növelte, és nem is vonta be a budapestieket a döntésekbe. Láthatóan a fővárosi Fidesz-KDNP-s képviselők véleménye sem számít, és nagyon nehéz így dolgozni a közgyűlésben. (MTI)
Egy igazi humorbomba ez az ember, aki tíz évig mélyen aludt, aztán egyszer csak felébredt. Ebben az országban 10 éve az ország fele véleménye nem számít annak a kétharmadnak, amely azt hazudta, hogy a háromharmadot képviseli. Mi így élünk, baszki. Tök jó, hogy ez a Fideszt egyáltalán nem zavarta tíz évig. Sőt, most se zavarja, csak az, hogy velük is megtörtént, hogy kisebbségbe kerültek. Gratulálok.
Ez volt ma:
Akkor nem tökmindegy, hogy papíron ki az ország leggazdagabb embere?
A világ csak nyomorultabb lesz attól, hogy egy kormány eltakarítja az útjában álló szabad médiát
Növeljük a haza iránti elkötelezettséget
És a Kubatov-listán nem szereplő szavazók vajon mit gondolnak?
Amikor az eltulajdonított milliárdok már fel sem tűnnek, mert annyira megszokottá vált
A kézmosástól a szent házasságig
Az elmaradhatatlan olvasói hozzászólások:
• Emberek! Ezert harcoltunk Kun Béla óta! A miniszterelnök összes jövedelme ellenére is csóró mert nincs egy petákja sem a bankban, az egyszeri melós meg milliárdos lehet…..Mi ez ha nem a kommunista Kánaán?🤪 (Margarita)
• Nehéz a fejébe látni a rezsimet életben tartó nyájnak : – Jówanaz kisfilyam/jányom, inkább a Milyurunkviktor zsírosodjon meg, mintsem Gyurcsány, Soros, a migráncsosok és Brüsszel! Hogy ebbe mi is beledöglünk? Ezt a próbatételt tette elénk a Kádélyempé, a mélykereszténységet sehol nem adják ingyért.” (Ferenc)
• A honvédelmi sportközpontok új olimpiai számokkal készülnek, hogy mimagyarok megmutassuk, hogy az általunk kreált versenyszámokban is világhírűek lehetünk Magyarországon belül. Íme a kínálat: lovon hátrafelé nyilazás láthatatlan ellenségre, ágyúöntés és szlalom, maratoni csirkeháló tekerés, lövészárok ásás 100 illetve 400 méteren, Soros által emelt gátak átugrása, civilszervezet-üldözés bekötött szemmel, erkölcsi mérceugrás, morális fölény vegyesváltó. (Sirius)
A nap kiemelt kommentje Krisztinától:
Az ország pont olyan mint egy dinamittal teli hordó. Már a gyújtózsinór is be van készítve, csak a szikra még hiányzik.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.