NEHAZUGGY

Csak ki kellene mondani

Tamás Róbert | 2020. Június 25, Csütörtök | 9:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Aki nem rest külföldről pénzt elfogadni, az ne legyen rest ezt elmondani, világossá tenni. Ha szégyen az egyik, akkor szégyen a másik is.

Ezt az alapvetést a péntek reggeli igehirdetésen adta elő Orbán Viktor, aki köztudottan az átláthatóság és az erkölcsi szilárdság megtestesítője. Borzasztóan nehéz komolyan venni ezt az embert. Csak azért nem röhögünk harsányan a szemrebbenés nélkül előadott hazugságain, mert jelenleg ott tart ez a nyomorult ország, hogy sokan elhiszik: egy politikussal, mit politikussal, egyenesen államférfival van dolgunk. A többség ugyan nem gondolja ezt, de tudomásul veszi, hogy ez van, mert a többség ezt akarja.

Holott a többség marhára nem ezt akarja, mégis eltűri, mert egészen egyszerűen nem vagyunk berendezkedve bűnözőkre. Van az emberben valahol mélyen egy berögzült – nem is tudom, micsoda. Megszokás? – valami, ami miatt nem kérdőjelezzük meg például azt sem, hogy amennyiben bemegyünk a boltba, a pénztárnál egy pénztárosnak adjuk oda a vételárat, nem egy tolvajnak. Vásárolunk, fizetünk és eszünkbe sem jut igazolványt kérni a kasszában, vagy gyanakodni.

Nagyjából ugyanez a reflex működik akkor is, amikor a kormánynak nevezett bűnbanda beül a pénztárba. Hiszen miniszterelnök, hiszen miniszterek, hiszen kormány. Közben meg francokat. Akkor az, ha teljesítik azokat a feladataikat, melyekért oda kerültek, ahol vannak. Az a bizonyos bolti pénztáros beblokkolja az árut, fizetünk, elrakjuk a vásárfiát a táskánkba és hazavisszük. Ez a dolog menete. De mit szólnánk akkor, ha blokkolás és fizetés után azt mondaná a kasszában ülő, hogy ez mostantól az ő cucca, takarodjunk onnan, nekünk csak annyi volt a feladatunk, hogy kifizessük, amúgy ő viszi haza a családjának és ők fogják felzabálni?

Hülyén hangzik, ugye? Pedig egészen pontosan ez történik ebben a nyomorult országban tizedik éve. Nem arról van szó, hogy a mérlegnél csal a pultos egy kicsit, hogy a felvágottba három szalámivég kerül, hogy a hat almából az egyik elkezdett romlani. Az van, hogy fizetés után semmit nem vihetünk el, sőt, már azt sem mi döntjük el, hogy mit teszünk a bevásárlókocsiba. Na, ehhez teszünk úgy, mintha ez lenne a világ rendje. Morgolódunk ugyan, mert azért szar ügy, de hát ilyen az élet, ilyen a politika.

Ezzel lényegében legalizáljuk a saját kifosztásunkat. Az oké, hogy a mi pénzünkből eltartott mikrofonállványban fel sem merül a gondolat, hogy feltegye a kérdést: az hogy van, drága miniszterelnök úr, hogy ilyen magasan szárnyal az erkölcsi érzéke akkor, amikor civil szervezeteknek kell elszámolniuk a bevételeikkel – holott eddig is elszámoltak, a gazdálkodásuk mindig is nyilvános volt. A külföldről kapott támogatás is. Csak éppen eddig az nem jelentett szégyenbélyeget, azt a fideszes aljasság torzította szégyenné -, de a magyar kormány nem számol el a magyar embereknek a gazdálkodásával? Holott a kormány az emberek pénzével gazdálkodik, mégpedig olyan pénzzel, amit nem önként fizetünk be, tehát az a minimum, hogy nyilvános legyen annak felhasználása.

Nem, a mikrofonállvány nem kérdez ilyet, a nagyobb baj az, hogy senki más sem kérdez. Úgy teszünk, mintha rendben lenne a titkosított paksi mutyi, a titkosított kínai vasút, az átláthatatlan gazdálkodás. Sőt, úgy teszünk, mintha rendben lenne a pereputty gazdagodása, a titkos bunker a titkos birtokon, úgy teszünk, mintha bármi rendben lenne ebben az országban. Holott semmi a világon nincsen rendben, de valamiért félünk szembenézni a valósággal. Márpedig ha félünk ettől, akkor változtatni sem tudunk rajta. Annyira nem nehéz ám, csak be kell látni, hogy ez az első lépés. Gyakorolgassuk szépen. Orbán egy hazug geci. A kormány nem kormány, hanem a rablóbanda része. A fideszes vezetők napról napra belehazudnak az arcunkba. Nem nekünk kell tisztelnünk a kormányt, a kormánynak kell minket tisztelnie. Orbán egy rohadék zsarnok, politikusnak, miniszterelnöknek alkalmatlan, egyetlen célja van neki is, a cselédeinek is: hatalmon maradni az idők végezetéig. Orbánt és bandáját soha nem érdekelte, mi történik az emberekkel. Ők nem irányítják, hanem használják az országot. Fejlődés helyett a fejlődésről szóló hazugságokkal tömik az emberek fejét. Aki ezt elhiszi, az ostoba. Aki csinálja, az bűnöző. Aki segédkezik ebben, az is bűnöző. Bűnözőknek börtönben a helye.

Nem is olyan bonyolult, ugye?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!