NEHAZUGGY

Olykor egy banánhéj is okozhat földcsuszamlást. Vagy egy vasalódeszka

Molnár Bálint | 2020. Június 13, Szombat | 20:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 388,704 forint, még hiányzik 2,611,296 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hellobello, dicsértessék a szombat esti láz! Helyezzük el magunkat ne csak időben, de a kollektív szellemi-lelki leépülés interaktív térképén. Is. Ha eddig volt is, mára fikarcnyi kétségem nem maradt afelől, hogy ez itt szó és definíció szerint a tankönyvi Abszurdisztán, Pitiánerisztán, Gonoszisztán, Buzgómocsingisztán, Seggnyalisztán, Házmesterisztán, Megfelelésikényszerisztán, ahogy tetszik. Nekem egyáltalán semelyik nem tetszik, viszont.

Ennél plasztikusabban nem tudom kifejezni mélységes undoromat és megvetésemet, amit azok iránt érzek (meggyőződésem, hogy a makói tankerület igazgatója egyáltalán nincs egyedül a hajlott gerincű, a hatalom ánuszát már parancs nélkül, önkéntes alapon fényesítő szolgalelkűségével), akik Vezsenyi Lászlót, a Makói József Attila Gimnázium testnevelés tanárát egy üdítően jópofa, egészségesen előremutató, a digitális oktatás kihívásait kreatív eleganciával abszolváló, gecire ártatlan videó miatt meghurcolták, megaláztak, megszégyenítettek. Mindazok iránt a humortalan, nyomorúságos lelkületű szolgák iránt, akik szerint Vezsenyi bűnt követett el, amikor egy vasalódeszka segítségével tartott online tornaórát, és ilyen módon mutatta be az ilyen-olyan-amolyan úszás hogyanját. Az összes morális tartásából kivetkőzött cseléd iránt, aki nem bírja elviselni, hogy egy társadalom attól fejlődőképes, hogy nem rúgja szájba zsigerből az önállóan gondolkodni, cselekedni, kezdeményezni képes tagjait. Akik szerint minden, ami nem illeszkedik a Nemzeti Pedagóguskar etikai kódexébe és minden, amiből nem köszön vissza megszólalásig a Nemzeti alaptanterv dohos bűze, az elvetendő, üldözendő, megalázandó.

Menthetetlen az a hely a térképen, ahol egy tankerületi vezető odáig fajul a Nagy Ánusz alászolgálatában, hogy egy nivódíjas pedagógustól, akinek diákolimpikonok kerültek ki a keze közül, elveszi a csoportjait, majd úgy tiltja le a tanításról, hogy nem függeszti fel, de közben megalázásilag a tananyagot minden nap elkészítetti és beküldeti vele. Hogy ő, a Nagy Ánusz alászolgája valakinek érezhesse magát. Mert a maga kis szemétdombján, ügyeletes kakasként végre belerongyolhatott valakibe, aki a megkerülhetetlen NER hierarchiában alatta áll, ellenben évtizedekig szívvel-lélekkel végezte a munkáját, aztán egy pillanat alatt megszégyenülten egyedül marad a jóakaratával.

Történik mindez egy olyan országban, ahol ráadásul nem minden sarkon áll egy jól képzett szakember, ahol lasszóval is nehéz elhivatott pedagógusokat találni, de ahol az egész rendszer tele van – ahogy két napja utaltam rá – párás szemű alattvalókkal, akik már ott tartanak a visszafordíthatatlan antropológiai kényszerleszállásban, hogy a béremelésükért is hálálkodnak. Olyanok, akik köszönetet mondanak azért, ami természetes lenne, mint a levegővétel.

Szerintem senkit ne tévesszen meg túlságosan, hogy az oktatási jogok biztosa (magyarul: ombudsman) azonnali vizsgálatot indít, mert szerinte a testnevelő tanárt emberi méltóságában sértette meg a tankerület-vezető. És akkor mi van? Vezsenyi László vajon a hányadik áldozat, akit emberi méltóságában porig aláz ez a rendszer, amelyben az önjáróvá vált, parancs nélkül is gazsuláló, megfelelési kényszeres, morálisan árvízkárosult Lófaszjóskák osztják a lapokat és etikai kódexekről röfögnek és pótolhatatlannak érzik magukat. A nagy egészhez mérten teljesen jelentéktelen kis szarkupacuk tetején büszkén feszítve, mint akik már mindent elértek, amit ember az életben elérhet. Vezsenyi László vajon hányadik a sorban ott, ahol a csinovnyokok aranykorát éljük? Mit kell ebben az ügyben vizsgálni? Mi az, ami nem egyértelmű? És mi lesz, ha az ombudsman megállapítja a nyilvánvalót? Akkor majd bocsánatot kér a megalázott tanártól valaki? A tankerületi verőember majd ezerszer leírja, hogy egy szerencsétlen csinovnyik vagyok, akinek semmi keresnivalója nem lenne az oktatás körül?

Egy olyan helyen, ahol Vezsenyi László tréfás videója bűnnek számít, ahol egy kiszámíthatóan stabil, egyenbégető szekta egyenesen helyesli a tekintélyelvű barbárság minden olyan megnyilvánulását, amire a makói tankerület felkent vezetőjét rávitte a menthetetlen sötétsége (Makóról jut eszembe a rosszemlékű Lázár János, remélem, hogy ő is egyszer majd sokkal kevesebbet fog érni annál, amije van), ott a súlyos bűncselekményeknek, illetve a súlyos bűncselekmények gyanúját felvető disznóságoknak cserébe széles támogatottsága van. Ott példának okáért Polt Péter elsikáló egyszerűen tehetetetlen a Forbes-listás disznószerelőnek, azaz Mészáros Szerencsés Nyertes Lőrincnek villámgyorsan odaítélt csilliárdos, turisztikai célzatú pályázatok ügyében.

Hogy egy másik példát mondjak: ott nem bűn az sem – az Orbán által sikeresen megpuccsolt Manfred Weber úr erőtlen és hatástalan szavaival élve -, hogy Mindignyerteslőrinc gazdája bankautomatának használja az Európai Uniót. Már mióta hallgatjuk ezt az ócska lemezt, hogy Brüsszelnek szigorúbban kéne vizsgálnia a korrupciós ügyeket és a pénzek felhasználását? Hogy a támogatott országok országok nem élhetnek vissza a többi tagállam szolidaritásával. Hát baszki, nem a támogatott országok élnek vissza mások pénzével, hanem azoknak a támogatott országoknak a dörzsölt, bármire kapható vezetői, akik miközben emberi méltóságukban tapossák el a többséget, az általuk uszított kisebbség lelkes támogatása mellett szarrá híztak a mindenki pénzén.

Ez van. Biztosan a különleges sztyeppei fajta a magyarázat rá, hogy ez van. Büszke, mint a kurvaélet, keresztény és konzervatív, forgatja a szemét, ha baromságokkal hergelik, de a humort, a jófejséget, az ártalmatlan jószándékot csírájában eltapossa. Egyelőre ez megváltoztathatatlannak tűnik, de ebbe nem kötelező beletörődni. Ezért aki még nem tette, de úgy érzi, hogy belefér, ITT tud az aláírásával szimbolikusan kiállni a vasalódeszkás tanár mellett. Bármilyen hihetetlen, a kis dolgokon múlnak a nagy dolgok, és olykor egy banánhéj is okozhat földcsuszamlást. Vagy egy vasalódeszka. (Igen, igen, a Klebelsberg Központ felvilágosító ~~magyarázkodását~~ tájékoztatását is olvastam, és így még szánalmasabbnak találom az egész történetet.)

Nyugodalmas jóéjszakát!

Frissítés: Az egyáltalán nem baj, hogy közben a tankerületi igazgató lemondott.

Mai étlapunk:

Rohadtul nincs mit ünnepelni

Kinek a problémája?

Ez lenne a mesterterv?

Disztópia (5. rész)

Írta Áder János

A tudomány szokatlan emlékműve

Erős kormánya a gyenge államnak

Mondd újra (a Portugál szonettekből)

Egy nemzet tragédiája ez a mérhetetlen költekezés

A pénz nem boldogít? Dehogynem

A nap olvasói hozzászólásai:

• Mondom mi van: mivel tudják, hogy francot se érdekel és senki nem fogja megnyitni ezt a szart, így csak írtak pár fejezetcímet, a tartalom pedig Káder János aláírásai 600 oldalon keresztül a lapok közé emlékkönyvszerűen lepréselt halpikkelyekkel, mint a tevékenységének összefoglalója. (Sirius)

• A magyarok híres életösztöne, az. A mimagyarok könnyes szemmel, hálával telt kebellel, lábanyomát csókolgatva követi a hóhért a vesztőhelyre éppen. Az meg közben hülyeségeket beszél a szájával. Életösztön. Anyád csipája! (László)

A nap kiemelt hozzászólása Isabellától:

Csak én unom már de legalább kibaszottul ezt a sztyeppei maradványos könnybelábadt nosztalgiázást? Ezt az állandó különbségkeresést? Hogy mi miben vagyunk mások, minti tt mindenki körülöttünk? Még hogy mások, de sokkal különbek? Mimagyarok? Kacagnom kell. De inkább sírok.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!