NEHAZUGGY

Rohadtul nincs mit ünnepelni

Szép szombat reggelt! Novák Katalin előkerült – bár tartok tőle, eddig is megvolt – és örömmel jelentette be, hogy az Ökomenikus Segélyszervezet valódi, kézzelfogható segítséget nyújt a rászoruló gyermekeknek. Az MTI-n megjelent hurráéljen értelme – már amennyiben sikerült helyesen megfejtenem a nem kicsit zavaros közleményt – a következő: a Segélyszervezet a hozzá befutó adományokat a rászorulókhoz juttatja el. Ez mondjuk baromira jó hír, csak éppen azt nem értem, miért kell ebből közleményt csinálni. A segélyszervezeteknek az a dolguk, hogy segítsenek. Amúgy sokkal több civil szervezet van, mint nem civil, de én még nem láttam soha Novák Katalint, amint tapsikolva ünnepli a SZOCSOMÁ-t, a krisnásokat, a Bike Maffiát, a debreceni Kéretlen Figyelmet és azt a számtalan egyesületet, alapítványt és baráti társaságot, melyek iszonyatosan keményen dolgoznak azért, hogy elvégezzék azt a munkát, amit rohadtul a kormánynak kellene elvégeznie. Az EMMI mindenféléért felelős államtitkára miért is nem veszi fel a kapcsolatot ezekkel a civil szervezetekkel, melyeknek hálával tartozik a kormány? Miért nem látok arról beszámolót, hogy az EMMI minisztere -például, de felőlem lehet akármilyen miniszter, vagy akár a miniszterek elnöke is – a személyes keretéből nem gagyi vagy akár csodálatos zenekarokról szóló klipre ad pénzt, hanem a legnehezebb helyzetben élőket segítő szervezeteknek? A hírben az is benne van, hogy a Tesco Magyarország 15 millió forintot és játékokat ajánlott fel a rászorulóknak, amit az Ökomenikus Segélyszervezet vett át, és oszt szét. Szép gesztus, de ennél nagyságrendekkel több pénzt adnak össze civilek, kiskeresetű, családos emberek, megélni nehezen tudó nyugdíjasok azért, hogy ne éhezzen annyi gyerek. És nem évente egyszer, hanem napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra. Nem hiszem, hogy van nagyobb szégyen egy ország kormányára nézve, mint az, hogy a civilek nem azért szerveznek gyűjtés, hogy egy – vagy sok – gyerek olyan álma váljon valóra, amit a szülei nem tudnak teljesíteni. Hogy eljusson síelni, kapjon egy szuper számítógépet, láthassa a tengert, kaphasson egy márkás cipőt, karórát, okostelefont. Mert ezek számára luxust jelentenek. Nálunk azonban arra kell pénzt gyűjteni, hogy a gyerek ne éhesen feküdjön le este, hogy legyen mivel befűteni, hogy ne lyukas cipőben kelljen télen járnia. Ez nem luxus, ez az élet legalapvetőbb feltétele. Ez iszonyúan nagy gáz, és ez a kormány felelőssége, de Novák Katalin felelőssége is. És az ő kibaszottul nagy kudarcuk.

Orbán Viktor Budapesten fogadta Igor Matovic szlovák kormányfőt, és sajtótájékoztatót is tartott, ahol a következő okosság hangzott el:

A koronavírus-járvány utáni EU-s helyreállítási koncepcióra vonatkozó kérdésre Orbán Viktor azt mondta: az uniós terv filozófiája messze esik a magyar életösztönöktől, mert a magyarok szerint először dolgozni kell, megkeresni a pénzt, és utáni elkölteni.
    De a magyar kormány is megérti – folytatta -, hogy válság van, az európai gazdaságot újra kell indítani, és mivel nem sikerült másban megállapodni, csak egy hitelre épülő csomagban, „az életösztöneinken úrrá leszünk”, de csak akkor, ha a tartalom észszerű és igazságos, ellenkező esetben nem fog működni.
    Igazságtalan tartalomra nem lehet sikeres gazdasági akciótervet építeni, ezért ha segíteni akarnak, akkor nem lehet, hogy a szegényebbeknek kevesebbet adjanak, mint a gazdagabbaknak – jelentette ki a kormányfő. (MTI)

Akkor ezt most beszéljük meg. Miközben Orbán sorra veszi fel a hiteleket Oroszországtól és Kínától, valamint éveken át pénzért árulta Rogán a letelepedési kötvényeket – jelzem, ez is egyfajta hitel -, folyamatosan bocsátják ki az államkötvényeket – ez is hitel – a mi bőrünkre, miután visszafizetni kamatokkal együtt mi fogjuk, nem Orbán, tehát ezután arról papol, hogy a büszke magyarok nem szeretnek hitelből élni. De ha már az Unió ennyire tukmálja, akkor elfogadjuk – mármint ő elfogadja -, azonban több pénz kell, mert a büszke magyarok csórók. Hát ha ez sem szívfacsaróan gyönyörű felköpés és aláállás, akkor semmi nem az.

Arról már csak halkan, lábujjhegyen merek megemlékezni, hogy ugyanitt, ugyanekkor azt is mondta a főkipcsak, hogy mimagyarok egy valaha volt, hatalmas sztyeppei világ utolsó maradványai vagyunk. Én azt kérem, hogy nyugodtan beszéljen a miniszterek elnöke a maga nevében. Iszogassa bátran a kumiszt a játszópajtásaival, de fejezze be a fosztogató életmódot, mert abba mi, másfélemagyarok, európai, civilizált magyarok belerokkanunk. Ha ezen múlik, én örömmel beszállok némi pénzzel – sok nincs, de inkább koplalok egy darabig – néhány ló megvásárlásába, amin aztán a sztyeppei kipcsak a cimboráival együtt visszanosztaloghat félázsiába.

Azt hiszem, elég ennyi szombat reggelre. Hamarosan folytatjuk, addig is, további jó lustálkodást.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább