NEHAZUGGY

Úgy működnek a sportiskolák, mint egy gyártósor. Minél több jó árut kell termelni

Tóth Ilona | 2019. Április 27, Szombat | 20:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,702,857 forint, még hiányzik 297,143 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó éjszakát kívánok! Mindenkinek.

Orbán Kínában. A kínaiak Magyarországon. Szép csendesen letarolták az egész világot a kínai asztaliteniszezők. Ezt tudtuk. Ebben verhetetlenek. Mi rendeztük a világbajnokságot, kétmilliárd forintot költöttünk rá azért, hogy az ínyencek megnézhessék a kínai sportolók titkát. Már az is maga volt a csoda, hogy férfi párosban Kína-Európa döntő volt, de nem született meglepetés. Hallottam a rádióban, hogy az ázsiai országban 300 millióan pingpongoznak, ez szinte felfoghatatlan. Ezek a fiatalok nem is foglalkoznak mással, mint a sporttal. Magyarországon is megmutatták tudományukat. Azt mondta egy szakember:

„Megközelíthetetlenül jók a kínaiak, nemcsak a mozgásuk, a lábmunkájuk tökéletes, de a technika is, ami a rendelkezésükre áll. Egyszer volt szerencsém edzeni egy kínai sráccal, az asztal alatt adta vissza pörgetve a labdákat úgy, hogy mindegyik nagy ívben beesett a túloldalon. Mondtam is neki, hogy odaadnám az én ütőmet, azzal pörgessen ekkorát. Végül én próbáltam ki az övét, és tényleg tudnak valamit, mert jól meghúztam az ütést, aztán néztem nagyot, hogy nem lett hosszú, hanem pont az asztalon landolt. Náluk olyan erős a mezőny, hogy van A, B és C válogatott is, de ott is csak a legszűkebb elit kapja meg a legjobb technikát.”

Én ezt elismerem, látni is élvezetes, de… Emlékszem a pekingi olimpiára, amikor úton-útfélen téma volt a kínai sportolók sanyarú sorsa. Kisgyerekek mentek tönkre egy egész életre. Ezeket a gyerekeket megfigyelik, és már hatéves korukban speciális sportiskolákba küldik őket, ahol több ezer gyermekből próbálják kinevelni a jövő bajnokait. Többségük azonban nem bírja elviselni a hihetetlenül nagy nyomást és a követelményeket.

Harminc kilós pici tornászlányok, akik megálltak a fejlődésben még arra is képesek voltak, hogy meghamisítsák életkorukat, hogy előnyhöz jussanak a versenyen. Az 1988-as szöuli olimpián kínai sportolók csak öt aranyérmet szereztek, 1992-re Kína lett a negyedik legtöbb aranymedállal büszkélkedő ország. A 98-as pekingi játékokra már 30 000 atlétát készítettek fel, ami ötször annyi, mint ahányan valójában Kína színeiben részt vettek az olimpián. Ez nem magától történhetett, csak erős állami ráhatásra. Irgalmatlan mennyiségű pénzt költenek sportiskolákra, nem sajnálnak rá semmit. Igazából ezek a gyerekek csak sportolnak, írni-olvasni is alig tanulnak meg. Kommunista butítás. Úgy működnek az iskolák, mint egy gyártósor. Minél több jó árut kell termelni a versenyekre. Elképesztő embertelenség.

Egy kínai származású, Amerikában dolgozó újságíró, Ni Ching Ching így írt erről a témáról:

“Amikor első osztályos voltam, a kommunista tehetségkutatók eljöttek az iskolába, hogy potenciális műugrókat találjanak. Nem érdekelte őket, hogy nem tudok úszni és nem akarok sportolni sem. Azt mondták, pont megfelelő a testfelépítésem és a lábaim is alkalmasak erre a sportra. Kiválasztottak és elküldtek egy állami sportiskolába, hogy lenyűgözzem és szolgáljam a hazámat.”

A sportközpontokban elzárva élnek, a szüleiket is alig látják, erre mondta egy edző: ”először hiányoznak nekik a szüleik, aztán hozzászoknak.” Tökéletes, pontosan kidolgozott lelki és testi terror. Valóban először a gyerekek egyszerű mozdulatokat, majd mozdulatsorokat ismételnek több százszor-ezerszer egymás után. Az íjászok például az első évben semmi mást nem csinálnak, mint minél jobban megfeszítik az íjat, közben – egy volt sportoló szerint – “sokszor vinnyogva a fájdalomtól”, hogy izmaikat minél jobban megerősítsék.

A négyszeres olimpiai bajnokot, Sir Matthew Pinsentet sokkolta az, amit a 2008-as pekingi olimpiára való felkészülés során a kínai gyerekek edzésén látott. Pinsent fájdalomtól kiáltozó és síró kicsikről számolt be, akiken az edzők rendszeresen testi fenyítést alkalmaztak. Bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) rendkívül óvatosan kezelte az állítást, Pinsent, aki korábban maga is NOB-tag volt, úgy véli, a gyerekeket a fizikai tűrőképesség határain túlmenően edzik a minél jobb eredmény érdekében, ami megkérdőjelezi az emberi jogok tiszteletben tartását. Annak ellenére, hogy a NOB orvosi bizottsága megjelentette javaslatait az elit gyerekatléták edzését illetően, az érintett edzők csupán annyit mondtak, hogy a gyerekek fizikai fenyítése ugyan valóban törvényellenes, de a szülők kérik őket erre a bánásmódra és ők csak a szülő kívánságait teljesítik…

Nemrégiben mondtam el a véleményemet arról, nincs az a dicsőség, olimpiai aranyérem, amivel elfogadhatóvá lehet tenni az erőszakot az edzéseken. Sehol a világon. Nálunk sem. Nem éri meg, mert egyszer számukra is kialszik a rivaldafény, és én azt hiszem, hogy akkor szembesülnek ezek a versenyzők olyan személytorzulással, ami gyógyíthatatlan. Egy olimpiai dobogó ára. A legsötétebb korszakokat is felidézve. Persze, szerencsére, itt még nem tartunk a sportban. Rengeteg kiváló sportolónk és edzőnk előtt hajthatunk fejet.

Azért hadd említsek meg valamit. Orbán megint egy diktátor és egy kommunista ország seggét nyalja kazahsztáni és kínai csámborgásán. Nem tudom, hogy elkerülte-e a figyelmemet, vagy ezúttal nem koszorúzta meg Vezérünk a Tienanmen téren álló emlékművet, mint két éve. Ott bazsalygott, ahol egykor tömegmészárlást hajtottak végre. A tér az 1989-es diáktüntetések helyszíneként vált ismertté, amit a kínai hadsereg fojtott vérbe, ezrek halálát okozva.

A sportról és iskoláról pedig az jut eszembe, hogy a diki Viki a legrosszabb úton halad afelé, hogy egyforma bábokat neveljenek az iskoláinkban; hogy puskát adjanak kicsi gyerekek kezébe; hogy kábítsák őket imákkal, papokkal. Hogy a mindennapi testnevelés címszó alatt a hazához hű, szorgalmas, erős magyar embereket neveljenek, és ha felnőnek, ilyen bébiket szüljenek a nők. Ahogyan a kínai sportolók agyába már beivódott:

“Mindent megteszek, hogy hazám dicsőségét szolgáljam!”

A korábban az illiberalizmus mellett hitet tevő magyar kormányfő Kínában kifejtette:

„A demokráciaexportra épülő külpolitika egyszerűen nem működik, valójában problémákat okoz, destabilizációhoz vezet, és végül az ellenkezőjét eredményezi annak, mint amit várnak tőle. Úgy vélekedett: mindannyiunknak meg kell értenie, hogy a kölcsönös tisztelet alapján kell állni, tiszteletben kell tartani a népek kulturális, vallási és politikai hagyományait. Azt is el kell fogadni, hogy a miénktől eltérő politikai rendszerek néha sikeresebbek gazdasági szempontból és a szegénység elleni küzdelemben, és néha versenyképesebbek is.”

Hazug, sunyi, szélkakas. A demokrácia exportjáról már régen nincs szó, azt az Orbán-kormány felélte. Ebből és a méltó, szabad emberi életből behozatalra van szüksége Magyarországnak. Nagyon sürgős.

Az önök véleménye.

Addig is amíg “kidolgozzák “ eme remek törvényt , lenne egy javaslatom: kötelezővé tennem minden vezető beosztású politikusnak a (szakiránytol függően B2-C2) nyelvvizsgát egy éven belül!!! ) Amennyiben nem teljesíti , nem töltheti be a pozícióját ! ..és olyan emberek lennének a vizsgáztatok, akiket nem lehet “kilóra megvenni”.. az olaszt mondjuk vállalnám én ..:) (Krisztina)

A kormánytisztviselőktől most vettek el öt nap szabadságot, majd legfeljebb néhánynak, a nagyszülőség nevében visszaadják, de ők is csak ott tartanak, mint a hatalmas kedvezmény előtt. Kvázi nem kaptak semmit, de érezzék magukat megjutalmazva, családvédelmileg. A gonosz migráncs meg azért nem kap enni a pengekerítés árnyákában, a tranzitzónában, mert hazájába küldik a segítséget, keresztényileg. Az ottani hadúrnak. (agador)

Nyugdíjas létemre fizetek annak aki két hét külföldi társasúton megtanul vizsgakészre egy nyelvet! Akkor én már több nyelven vizsgázhatnék, hisz több országban töltöttem két hetet! (Ágnes)

Lehet ideológiai magaslatokba emelkedni, de Bangóné a patkány inváziót illetően igazat mondott. Én a szándékat igaznak érzem, még ga indulatból fakadt is. Az indulatokon már egy kicdit sem csodálkozom, de aki nem jön indulatba attól az absztrakciótól, ami körbevesz, fojtogat minket, vagy nem érti az egészet, vagy nem is akarja érteni, vagy direkt jó neki. Nos, utóbbiakat illető jelző én a magam részéről nem érzem túlzónak. Nem a szavak erején kell lovagolni, hanem azt vizsgálni, hogyan, miért, mi módon, kik által jutottunk idáig. És aki ezért le akarja járatni Bangóné Borbély Ildikót, szintén megérett minden negatív jelzőre. Vagy most ez az új stratégia? (anima)

Én lopásnak azt nevezem, ha valaki elcsór egy kiflit az Aldiban. Zsebrevágja a kollégája öngyújtóját. Elemel egy almát a piacon. Ha betörnek a lakásodba, akkor nem meglopnak, hanem KIRABOLNAK. Ha a villamoson leszakítják a válladról a táskát, akkor nem meglopnak, hanem KIRABOLNAK. Hát ez folyik itt és most, elképzelhetetlen nagyságrendben. Kár, hogy a magyar nyelvben nincs Present Perfect Continuous, azzal lehetne a legjobban kifejezni. (pireza)

Hogy nem veri ki a szemét a 2-2,5 millio ember szemét ez a szemétség? Ha valaki ellop egy 3000 Ft értékű valamit, azt megbuntetik, ezek meg milliárdokat lophatnak. (Transzporter)

Egyik foglalkozást sem szabadna lenézni, pedig sokan megteszik. Mindenféle munkára szukség van.Egy jo takarítonő tobbet ér, mint egy rossz politikus vagy egy rossz gázszerelő. Nem lehetne, hogy finnek legyunk? (Transzporter)

Hat igen, a fejlett tarsadalmakban mar csak igy van ez. Szakmatol es tarsadalmi rangtol fuggetlenul az ember az ember, egyenrangu. Egyforma megbecsulesnek orvend mind az orvos, tudos, jogasz, mind a takarito, postas, vagy mas ketkezi munkat vegzo ember. (Mormor)

„..a valóban segítségre szorulók változatlanul kimaradnak a támogatásból.”
Bezony. De ki várt mást ? (Mérlegelő)

Én a padláson tartom a lóvét,ilyen régifajta zsírosbödönökben,nehogy szétrágják az egerek.A kutyák nem engednek macskát, a házhoz. (janos)

Jó szavazat vásárlási kedvezmény ez, nem is értem miért családsegítő program a neve. A szegények a migránsok miatt, a gazdagok meg az ingyen pénz miatt, szavaz majd rájuk. Jól kivan ez találva, ráadásul olcsóbb is mintha mindenki hozzájuthatna. (N. Csabáné)

A recept nem új: „…a népet mindig rá lehet venni, hogy kövesse a vezetők parancsát. Ez nagyon egyszerű. Nem kell mást tenni, mint azt mondani nekik, hogy megtámadták őket, a pacifistákat pedig megbélyegezni, hogy nem elég jó hazafiak, és ezért veszélybe sodorják az országot. Ez a világon mindenütt ugyanúgy működik.” (Hermann Göring, a nürnbergi per idején, 1946. április 18-án este) (Gábor)

Magánügy igen,minden normális országban. Hazánkban nem.Itt ,ahol az emberekben parányi hajlam sincs a másság elfogadására,ahol ,nem olyan,mint én az pusztuljon felfogás az elfogadott ,itt nem. (Judit)

Természetesen magánügye,de tisztelem azért mert merte vállalni a másságát!Talán azok,akik ezért”leköpködik”nézzenek a tükörbe és gondolkodjanak el,hogy ők mennyivel értékesebbek? (B. Ferencné)

Így írtunk mi.

Nekik már van nyelvvizsgájuk

Lölö, az ország ura

Sok választási lehetőségünk már nincs

Ember

Amíg nem folyik vér

Melyik rászoruló családnak van 2,5 millió forintja a kamrában elrejtve?

Ki a fasz az az Orbán Viktor?

Nem értem, tényleg. Nincs nekünk elég bajunk saját magunkkal és egymással?

A Tisza-parton

Magánügy

A balliberálisok miatt halnak ki a magyarok

A nap kommentje:

A Vígszínházban tapasztaltam (’94-ben, a rekonstrukció után egy ideig az előadások alatt műszaki ügyeletet kellett adni), hogy mikor az előadás után a díszletezők ellepték a színpadot hogy lebontsák az aktuális díszletet és felépítsék a másnap délelőtti próbához a következőt, az egyik színésznő kiállt a színpad közepére és hangosan megköszönte a díszletezők, ügyelő, jegyszedő, takarító (egyszóval a „műszak”) munkáját. Tudta, hogy az ő munkájuk ugyanúgy hozzájárult az előadás sikeréhez. (Péter)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!