Szép jó estét mindenkinek! Lássuk a mai nap legfrappánsabb kommentjeit:
„…egy parlamenten kívüli párt aktivistáinak akciója kapcsán az ügyészség visszautasítja az igazságszolgáltatást ért politikai nyomásgyakorlást.”
Ez pontos fogalmazás az ügyészségtől, de sajnos a folytatás lemaradt:
„Ezzel szemben nem áll módjában kifogásolni a kormányzó párt részéről megnyilvánuló politikai nyomásgyakorlást, tekintettel annak folyamatos és konzekvens jellegére.” (Gábor)
Megfejtettem: ugy erjuk utol Ausztriat 2030-ra, hogy addigra minden magyar ott fog dolgozni, es akkor tulajdonkeppen mar hivhatjuk Magyarorszagnak is. (Sirius)
Percenként nyílik ki a zsebemben a bicska. Bármire gondolok. Ha csak az jut eszembe, hogy mennyit fejlődhetett volna harminc év alatt ez az ország, sírok. Ha csak a tömérdek ellopott EU-pénzre gondolok, dührohamot kapok. Fejlődés helyett lerombolták, elbutították, kettévágták ezt az országot, két Magyarországot csináltak ezek a férgek. Amit nem lehet megvenni, azt tönkreteszik vagy megcsinálják a párját, így lesz mindenből kettő, azután a régit, a még normálisat gyorsan megszüntetik, mert minek az, vagy elsorvasztják. Degradálnak, megcsúfolnak, bemocskolnak mindent, amihez csak a retkes kezük hozzáér. Ha azt hallom: Széchenyi, nem a nagyformátumú politikus, hazájának jótevője jut eszembe, hanem a 2020 program, ha azt, hogy Nemzeti Hauszmann Terv, akkor Orbán Várba költözős programja stb., stb., és máris az egekben a vérnyomásom, mert ezek a hangzatos elnevezések a sárba rántják le a régi nagy és tehetséges és alkotó embereket, arra használva a nevüket, hogy szétlopják még a Holdat is. Pont így csinálnak a nyelvvel is, a szavaknak egész más jelentése lett, vagy olyan kontextust kaptak, hogy az embernek hányhatnékja van, ha csak meghallja valamelyiket. Ha nem jók a statisztikai számok, új módszerrel mérünk ezentúl, ami már sokkal szebb eredményeket hoz. Így lett például örökre hiteltelen a nagy múltú és anno méltán elismert KSH. Nem is sorolom tovább, minden gondolkodó és tájékozott ember millió példát tud hozni. És közben elszórakozták, elrabolták a fél életem. Tőlem aztán sok jót már ne várjon senki. (Kitti)
A kérdés, hogy az érintett szülők százezrei felfogják-e végre, hogy mi történik és hová vezet mindez, és végre azt mondják ők is a gyermekeinkért, hogy „ELÉG!”, vagy pedig arra fognak gyúrni, hogy valahogyan még több bevételt teremtsenek elő (sokak pedig méginkább belesimulnak a NER-társadalom szövetébe), hogy biztosítani tudják a saját gyermeküknek a belépőt, a kasztrendszerformáló gimnáziumok fogyatkozó helyeire?
A magyar „felnőtt” társadalom mentalitását ismerve, sajnos a válasz borítékolható.
Pontosan úgy fognak cselekedni, mint a pénzügyekben évtizedes szinten. Hiába vagyunk egy rommá adóztatott, kizsigerelt társadalom, az újabb és újabb megszorításokra és sarcolásokra csak úgy reagál a többség, hogy akkor valahonnan még több pénzt kell szerezni, hogy be tudja fizetni. (Krisztián)
A magyar rögvalóság a cikkben. Újra. Sokadszorra. Sokan megfogalmazták már. Sokan beleállunk újra és újra elmagyarázni, vitázni, leírni.
Még ma is remeg a gyomrom egy tegnapi rövid vitától egy tanár (!) ismerősömmel, ami után egy mozdulattal repülőgép módba tettem a telefonom úgy tíz szövegbuborék után. Most először, pedig elég meggyőzően, lelkesen és híres türelemmel tudom képviselni a meggyőződésem, az elveim, a valóságot. Tegnapra lett elég. Ilyen emberek miatt, ilyen emberekért idegeskedjek? Tegyek bármit? Álljak bele vitákba velük? Magyarázzak, cáfoljak, adatokat keresgessek, alátámasszak. Minek? Ezeknek jó! Ezek vakok. Átléptek az ajtón Narniába. Nem egy nyelvet beszélünk már… Aki pedig érti, tudja és belátja, hogy nem jó az sem tesz semmit. Élő közvetítések alatt támogatja, vagy éppen kritizálja azokat, akik tenni próbálnak bármit. Rosszul vagyok, elég volt. Feladom. Repülőgép módba teszem a telefont és magam is…
Aztán este a magyar kultúra napja kapcsán olvasgattam és találtam egy írást Bálint György újságíróról, amiben megemlékeznek róla, mert munkaszolgálatosként 1943. január 21-én halt meg. Ebben az írásban volt ez az idézet tőle – „Az entellektüel feladata: konokul hirdetni az igazságot, a tömeg igazságát, akár van tömeg a közelben, akár nincs. A jövőhöz beszélni, bármilyen gúnyosan szól közbe a jelen. Vállalni – szükség esetén – a legnehezebbet, az egyoldalú szolidaritást.” (Bálint György)
Ennél erősebb idézet, mondat, biztatás még nem ért el az elmúlt évtizedben. Visszabillentett a néhány órányi repülőgép módból. Mára már nem feltétlenül kell entellektüelnek lenni, hogy ezt megtegyük. Itt, most ez a még gondolkodni képes emberek kötelessége! (Rita)
Hoppál Péter még tegnap büszkélkedett azzal, hogy a Janus Pannonius Múzeum festményei díszítik képviselői tárgyalójának falát, melyeket az intézmény letétbe helyezett a politikusnál. Ezzel nem maradt egyedül a fideszes képviselő, ugyanis Orbán Viktor puritán dolgozóját szintén értékes műtárgyak díszítik. A miniszterek elnöke nem állt meg a festményeknél, ugyanis az ő dolgozójában vannak szobrok is, mégis csak ő az ország vezetője ugyebár.
A Várgondnokság Nonprofit Kft. összesen 38 műtárgyat (34 festményt és 4 szobrot) kölcsönzött ki a Szépművészeti Múzeumból 2018. november 28-tól egészen 2023. december 31-ig. A műtárgyak tárolási helye a kölcsönzés időtartama alatt a budapesti Színház u. 5-7., vagyis a Karmelita-kolostor, az új miniszterelnöki iroda. – Átlátszó
Puritán, nemde? A meglepő csupán az, hogy sem a frissen 3 milliárd forintért megvásárolt Golgota, sem pedig a Seuso-kincsek nem a pártvezér letisztult, szegényes irodáját díszítik. Orbán Viktornak ugyanis minimum kijárna ez a tisztelet, ha még olyan szinte ismeretlen politikus is, mint Hoppál Péter megengedhet magának 2 műtárgyat.
Kiderült az is a mai napon, hogy a honvédségnek dolgozók mellett a rendvédelmi dolgozók kezét is megkötik, akinek pedig ez nem tetszik, az a Honvéd kórház dolgozóihoz hasonlóan – 54-en távoztak – kereshet magának más állást. Rendvédelmi igazgatási szolgálati viszony (Riasz) ennek az új, az ott dolgozók jogait és személyi szabadságát is korlátozó változtatásnak a neve. A Riasz nem elsősorban a rend őreire, hanem titkárnőkre és egyszerű alkalmazottakra – összességében 9200 ember – vonatkozik, ezért sokan átgondolják, hogy érdemes-e aláírni az új szolgálati viszonyról szóló rendelkezést február elsejéig.
A Riasz-t a Belügyi, Rendvédelmi és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete a következőkkel utasította el még novemberben:
A BRDSZ a kormánytisztviselői, közalkalmazotti jogviszony megszüntetését és ezen jogviszonyban dolgozó közel 10 ezer munkavállaló átterelését egy teljesen bizonytalan, kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen rendvédelmi igazgatási alkalmazotti szolgálati jogviszonyba átszervezésnek tekinti, annak minden jogi és anyagi vonzatával együtt. Ennek alapján minden érintettel személyzeti elbeszélgetést kell lefolytatni és azt dokumentálni kell.
Akit esetleg tételesen is érdekelnek a dolgozók jogainak és szólásszabadságának korlátozásai, az itt találja a teljes rendelkezést.
A cikk végére pedig a nap egyik legfontosabb hírét tartottam, amely még tegnap délután jelent meg az amerikai Washington Post hasábjain. A cikk első gondolata a világhírű John Hopkins egyetem elnökéhez, Ronald J. Danielshez kapcsolódik, aki a következőket mondta:
Orbán Viktor miniszterelnök megölte az intézményemet. Kitépte azt történelmi és geográfiai kontextusából, megfosztotta identitásától… Tudatosan okozott rajta súlyos sebeket, hogy kárt okozzon a Közép és Kelet Európai liberális demokráciák kilátásainak.
A cikkben megjelent legsúlyosabb gondolat mégsem ez, hanem az, amit Lánczi András, a Corvinus Egyetem rektora mondott a cikk szerzőjének:
Ha Soros visszafogja a szír menekültek és az országban élő romák támogatását, azt mondják, hogy akkor a CEU bezárása elkerülhető lett volna.
Amennyiben ez igaz – miért is hazudna az újságíró? – úgy Orbánnak van mire felelnie az elkövetkezendő napokban.
Ma már az a hír, ha valaki nem lop
Bármi történik, mi fizetünk érte. A „fidesznyik” is, meg a „libsibolsi” is
A nap kommentje pedig Transzporteré:
Déli 12-kor bemagyarázzák, hogy éjfél van, csak a soroscsicskabérencliberálbolsi nem engedi, hogy besötétedjen.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.