NEHAZUGGY

Ma már az a hír, ha valaki nem lop

Lázár Gergő | 2019. Január 23, Szerda | 10:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Andy Vajna ellophatta volna a magyar filmet, de nem tette

Ezzel a címmel jelent meg egy cikk tegnap az Index főoldalán, amely nem is mutathatná be tökéletesebben hova is sikerült ejutnunk az 1989-es állítólagos rendszerváltás óta. Nem a cikk tartalmára gondolok, hanem arra, hogy ma már az is elismerésre méltó, ha valaki a NER tagjaként nem lopja el azt, amit rábíztak. Lehet Andy Vajnát szeretni és nem szeretni, de filmes sikereit elvitatni butaság lenne. Voltak és lesznek is tőle nagyobb nevek Hollywoodban, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy ő is volt ott valaki, filmes körökben legalábbis mindenképpen. Andy Vajna három nappal ezelőtt elhunyt, így érthető módon vele foglalkozik a hazai sajtó, hisz egy kikerülhetetlen figurájává vált a hazai film- és közéletnek egyaránt.

Andy Vajna életének és karrierjének elemzésébe nem szeretnék most belekezdeni, megtették azt sokan, sok helyen. Ahogy életében az volt, úgy halálában is egy megosztó személy marad, és ez talán már soha nem is fog megváltozni. Ebben a cikkben azonban nem erre szeretnék elsősorban reflektálni, hanem arra a gondolkodásmódra, ami az elmúlt években szinte normálissá vállt Magyarországon. Arra, hogy már azt is sikernek éljük meg, ha valaki ugyan megtehette volna – párt-/ és/vagy elvtársaihoz hasonlóan –, mégsem lopott meg mindannyiunkat, nem lopta el azokat a pénzeket, aminek szétosztásával őt megbízták. Hogy mégis hogy jutottunk el oda, hogy már ez is önmagában hírt érjen?

Nem ma kezdődött ez az egész, talán még csak nem is Orbán uralkodásával, bár az ő kétharmados győzelmével alakult ki a mostani, minden korábbi kormányt megszégyenítő tolvajlási rendszer, a NER. Amennyiben politikusokról és úgy általában politikáról beszélünk – legyen szó szinte bármely országról – a korrupciós botrányok és lopások szinte mindennaposak. Azonban a különbség a mostani rendszer és a korábbi, vagy akár a külföldi rendszerek között az, hogy ott történtek felelősségre vonások, emberek kerültek börtönbe és fizettek meg milliárdos csalásaikért és lopásaikért. Nem mindenki, mert valóban voltak és lesznek is olyanok, akik kapcsolataiknak hála megúszták a dolgot, de sokan. Azonban soha olyan nem fordult elő még Magyarországon sem, hogy egyetlen, a kormánypártot érintő korrupciós ügy sem végződött börtönbüntetéssel.

A Fidesz, pontosabban Orbán Viktor 2010-es hatalomra kerülése után megkezdte aljas terve kidolgozását és lassankénti törvénybe iktatását, mely garanciát jelentett számára, hogy lopjon el bármennyit – ő maga, vagy valamelyik oligarchája –, annak nem lesz törvényi akadálya. Ugyanis nem lesz egyetlen olyan szervezet sem, amely őt le tudja buktatni, felelősségre tudja vonni. Rogán Antal, Farkas Flórián, Tiborcz István és még lehetne sorolni azok nevét, akik ennek a rendszernek köszönhetik, hogy a mai napig nem kerültek rácsok mögé. Persze mindenki tisztában van – talán még ők is – azzal, hogy az amit tettek, bármely más rendszerben akár egy évtizednyi börtönt is jelentett volna, azonban ma, az Orbán-rendszer megvédi őket. Megvédi őket a felelősségre vonástól és igazságszolgáltatástól egyaránt.

Egy falusi gázszerelő, Mészáros Lőrinc csodás meggazdagodása kellett ahhoz, hogy a társadalom elfogadja a mértéktelen lopást. Ő kellett ahhoz, hogy a népesség nagyrésze beletörődjön a NER tolvajlásába és azt mintegy megszokottként el is fogadja. Ha valaki a NER tagjaként milliókat, százmilliókat, de akár milliárdokat lop el a közvagyonból, mára már normálissá, elfogadottá vált. Nem kapjuk fel a fejünket többé eltűnt milliókra és milliárdokra, hisz ez a mindennapok részévé vált. Már nem érdekel bennünket, hisz elkönyveltük minden politikus lop. Ki többet, ki kevesebbet, de lop. Ma már ezzel ellentétben arra kapjuk fel a fejünket, az válik hírré, ha valaki ugyan megtehette volna, de mégsem lopott. Ez ma már önmagában megbecsülendő, elismerésre okot adó megnyilvánulás.

Ameddig korábban milliós, durvább esetben százmilliós korrupciós botrányokról beszéltünk – ahol sok esetben legalább bírósági ügyig eljutott a dolog – addig a mai „politikai elit” már milliárdos összegekben utazik és teszi ezt gond nélkül. Nem hogy felelősségre vonsára nem számíthatunk, de még arra sem, hogy akár egy nyomozás is megindulna az ügyben. Polt Péter segédletével ugyanis erre nincs lehetőség, ő gondolkodás nélkül végrehatja azt, amit a Fidesz kér. Ha ügyet akarnak, akkor ügy lesz, ha viszont nem, akkor sajnos bűncselekmény gyanújának hiányában még nyomozás sem indul. Volt persze olyan az elmúlt pár évben, hogy elengedték egy-egy korrupcióba keveredett társuk kezét – vagy azért, mert nem vették többé hasznát, vagy pedig azért, mert másnak kellett a pozíció – de ennek a valós igazságszolgáltatáshoz az égvilágon semmi köze nincs.

Ma, Polt Péter áldásos tevékenységének köszönhetően eljutottunk oda, hogy már fel sem kapjuk a fejünket egy több milliárdos korrupciós ügy hallatán, hiszen tudjuk, ha egy kormányközeli személy érdekelt az ügyben, nem lesz még csak nyomozás sem, nem hogy börtönbüntetés. Úgy lopják el a magyar és az EU adófizetőinek millióit, hogy a jelen körülmények között – maguk írják a törvényeket – nem tehetünk semmit. A Fidesz-KDNP – élén Orbán Viktorral – természetessé tette a mindennapi lopást. Így jutottunk el oda, hogy ma, 2019. január 22-én az számít vezető hírnek, hogy Andy Vajna ugyan megtehette volna, mégsem lopta el a magyar filmet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!