NEHAZUGGY

Bárcsak felébrednénk

Lázár Gergő | 2018. November 28, Szerda | 19:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép jó estét mindenkinek! Ma – pontosabban még tegnap éjszaka – a parlament bohócai ismét megmutatták, hogy az, ami ma Magyarországon van, nem hogy nem kereszténydemokrácia, de még csak demokrácia sem. Sőt, annak még csak nyomait sem tartalmazza. A tegnapi napon tárgyalták meg ugyanis a parlamentben a rabszolgatörvénynek is joggal nevezett munka törvénykönyvének módosítását. A magukat ellenzékinek nevező politikusoknak lett volna mondandójuk a módosítással kapcsolatban, azonban a Fidesz éppen soros bábja máshogy gondolta. Lezsák Sándor fogta magát és mondvacsinált indokokkal sorban hallgatta el a felszólalókat.

Csak úgy mellékesen megkérdezném, hogy mégis hogy van az, hogy a parlamentnek van egy házmestere, nevezetesen Kövér László (Fidesz), egy szintén fideszes háznagya – jelentsen is ez bármit – illetve öt azaz öt darab alelnöke, melyből hárman szintén kormánypártiak? Ugyan alelnök Hiller István (MSZP) és Sneider Tamás (JOBBIK) is, azonban mégis hány alkalommal láthattuk őket a pulpituson? Mert én nem emlékszem szinte egyetlen alkalomra sem, hogy ne valamelyik vén kormánypárti fojtotta volna bele a szót az éppen felszólaló, magukat ellenzékinek nevező politikusokba. Minden egyes alkalommal ők voltak azok, akik istent játszva oktattak ki, hordtak le, vagy épp hallgattattak el politikusokat.

Magyarország egyre jobban kezd hasonlítani egy élhetetlen szemétdombra, mintsem egy élhető, demokratikus, európai országra. A parlament, mint intézmény már régen értelmét veszítette, ezért immár sokadszorra – és szerintem sokak nevében – kérném meg arra a magukat továbbra is ellenzékinek nevező politikusokat, ha valóban úgy érzik, ők még az emberek érdekeit képviselik, úgy ne jelenjenek meg többet a Parlamentben. Ott érdemi vitát lefolytatni úgysem lehet. Azzal, hogy a különböző pártok képviselői ott megjelennek, csak legitimálják Orbán diktatúráját. Értelmetlen, haszontalan, nevetséges. Értem én, hogy jól jön az a laptop, iphone és magas fizetés trió, de biztosan megér annyit, hogy elárulják a saját népüket? Én nem hiszem.

Szokásunktól kissé eltérő módon, a folytatásban nem a napi híreket fogjuk összefoglalni, hanem egy olvasónk kommentjével próbáljuk megmutatni, hogy mit is jelent Európában élni. Mit jelent egy olyan ország lakosának lenni, ahol nem az utálat és gyűlölet a mindennapos, hanem a szeretet és a törődés. Borbála kommentje tökéletesen megmutatja, hogy mi lehetne a valóság akár idehaza is, ha a magyarok végre észbe kapnának:

Amikor, majdnem ket eve, karacsony elott ket nappal hivatalosan is kikoltoztunk Walesbe, masnap talalkoztam a landlorddal, es rohogve meseltem neki, hogy a karacsonti dekoraciot otthon hagytuk, itt meg mar nem lehet kapni (es tenyleg nem, a karacsonti dekoralas itt kb november kozepen kezdodik, ember nincs, akinek maradna ezzel kapcsolatos barmi dolga ket hettel az unnep elott). Masnap beallitott a pasas a csaladjaval, nehany dobozzal, sutivel, dekoracioval, jatekokkal a gyerekeknek a fa ala, konyvekkel nekunk. Korbeszaladtak a varost, hogy uj csalad koltozott be, segitsenek karacsont csinalni nekik. Meg a tesco is benne volt. A helyi csoportban a helyi uzleteket, kisvallalkozasok reklamozzak magukat, egymast. Gyerek- es felnottprogramok vannak mindenhol, mindig. Ha elhagytam a fulbevalomat, tuti, hogy valaki megtalalta, es feltette a facebook oldalra, hogy erte mehetek ide vagy oda. Ha a gyereket nem tudom elhozni sulibol, minimum ketten jelzik, hogy ok felkapjak, hozzajuk mehetek erte.

A gyerekek a sulibol nem hoznak haza tanulnivalot, de amikor szoltam a tanarnak, hogy az erettsegizo gyerekem ugy erzi, nyelvi nehezsegek miatt nem tud majd jol teljesiteni, eget-foldet megmozgatva, suliidon beluli atszervezessel minden tanar rajta volt (van), hogy megoldjak, elvegre nem kerulhet hatranyba csak azert, mert nem az angol az elso nyelve. A sulibol egyebkent is mindig a gyerek jo oldalat hallgatom, azt, hogy mennyire tehetseges ebben vagy abban, hogy milyen okos, hogy mennyire orulnek, hogy tanithatjak. Ha problema van, a negativumokat ot percbe suritve, megoldasi javaslattal egyutt kapom meg. A legkisebb gyerekemnek (nincs negyeves) mar elso nyelve az angol, de walesibol is tobbet tud, mint otthon egy tizenket eves gyerek angolbol. A suliudvar jatszoter. Nem, nem tudom, hogy irjam le, a tenyeken tul ezek leginkabb hangulatok. A mosoly, amit kapsz az utcan, csak ugy, egy vadidegentol. Az, hogy akivel ketszer talalkoztal, megall melletted kocsival, ha szakad az eso, es te gyalogolsz. A boltokban az eldok rakerdeznek, hogy van a gyereked/anyukad/kiskutyad/szomszedasszonyod. Szeretek itt elni.

Lássuk mai cikkeinket:

Nemzeti keresztény gyökérkedési versenyfutás

Hallgatsz vagy kussolsz

Félni és fenyegetni

Mészáros, a milliárdos filantróp

Startra kész a bugyibiztos

Ha már a kínok függönyét

Nem a rosszindulat, hanem a hányinger

A nap kommentje pedig Szonjáé:

Kicsit elkésett Lölö, tegnap volt Giving Tuesday..

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!