NEHAZUGGY

Zsolti, inkább maradj csöndben

Lázár Gergő | 2018. Augusztus 13, Hétfő | 20:29

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,614,500 forint, még hiányzik 385,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép jó estét mindenkinek! Miközben Romániában egyre fokozódik a helyzet, idehaza továbbra is nyugalom van. Na nem azért, mert olyan nagyszerű hely lenne Magyarország, hanem mert csak. Immár sokadik alkalommal nézzük szomorúan, ahogy már tőlünk keletre is nagyobb az emberek demokráciaigénye mint az ’56-os hősök országában. Abban pedig talán sokadszorra is csak bizakodhatunk, hogy a Romániában történtek talán észhez térítik kicsiny országunk lakóit. Ugyanis ha nekik van okuk arra, hogy több tízezres számban az utcára vonuljanak a kormány távozását követelve, akkor nekünk sokszorosan is van.

Hogy itthon mégis mekkora a gond? A The Guardian brit újság közölt egy cikket Simicska bukásáról, ahol több fontos személy is megszólalt. A cikket most nem kívánnám elemezni, azt itt ugyanis bárki elolvashatja. A megszólalók közül talán az egykori Egyenesen Kálmán Olgával c. műsor szerkesztőjének mondatai ütnek a leginkább, aki a következőket mondta:

25 éve vagyok ebben a szakmában, de elegem lett. Abba is hagyom, mert nincs már értelme újságírónak lenni ebben az országban.

Igen súlyos szavak ezek, és noha talán érthetőek, feladni mégsem lehet. Pont az újságírók azok, akik ha mind feladnák idehaza – igazi újságírókra gondolok, nem pedig a 888 vagy az Origo valamelyik szalagmunkására – akkor bizony mindennek vége lenne. A független újságírás teljes megszűnésével ugyanis lehetetlen lenne valós információkhoz jutni, így a hatalom bármilyen hazugságot képes lenne valóságként elhitetni, hisz nem lenne senki, aki megcáfolja azt. Az irány pedig már most is ez, azonban a küzdelem még tart. Hazai bloggerek tucatjai valamint egyre csökkenő számú független, de legalábbis ellenzéki újságok még tartják a frontot az egyre nehezedő körülmények ellenére. A vég még nem érkezett el, ám annak kezdete már a nyakunkon van. Hiszem, hogy még nem jött el annak az ideje, hogy feladjuk.

Napközben tovább folytatódott a gendervita. Az ELTE állítja, ők bizony korábban is erősen tiltakoztak az ellen, hogy a kormány egyik percről a másikra szüntesse azt meg, csak a sajtó ezt félreértelmezte. Értjük, tehát az hogy ezzel összhangban a fenntartó döntését Egyetemünk tudomásul veszi és tiszteletben tartja az már az ellenállás része volt. Móka a kacagás hátán: közben Semjén Zsolt is megnyilatkozott gender ügyben, mert hát miért ne tette volna, hisz az ő véleményére köztudottan a fél ország ad. Lássuk tehát mit mondott ez a nagyszerű ember:

Senki nem akar genderológust foglalkoztatni, következésképpen képezni sem kell.

Jól megmondtad, Zsolt! Jut is eszembe, te milyen diplomát is szereztél, amelynek birtokában miniszterelnök-helyettesként osztod itt az igét? Teológia, értem, az bizony egy piacképes, fontos tudományág, amelyre bizony égető szükség van Magyarországon. Esetleg megkérdezhetnék még Tállai Andrást, vagy Németh Szilárdot, akik véleményére szintén ad egy fél ország. Következésképpen lássuk mit mond a 46 milliószor átírt alaptörvény arról, hogy az államnak mégis mihez van joga és mihez nincs:

Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak. …. A felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket törvény szabályozza.

Tehát ki nem sza%ja le, hogy a helikopteres háziállat vadászat királya mit makog bele egy elé tolt mikrofonba? A baj inkább az, hogy Orbán Viktor ezt is eldöntötte saját hatáskörben, így a törvények mit sem számítanak. Visszamenőleges hatállyal fogják úgy átírni azt, hogy a hatalomnak bizony igaza legyen.

Így a bejegyzés végére hozzunk azért valami kis örömhírt is. 800 millió forintot – természetesen közpénzről van szó – ad a magyar kormány Libanonnak arra, hogy 33 több száz éves templomot felújítson. Nem a háborúban lebombázott házak, esetleg ne adj’ isten kórházak felújítására, hanem alapjáig lerombolt templomok újjáépítésére adunk 800 millió forintot. A kormány továbbra is a középkorban él, számukra ugyanis továbbra is egy templom jelenti a városok és falvak legfontosabb épületét. Még szerencse, hogy volt erre egy kis fölös pénzünk, amit itthon már nem tudtunk volna mire költeni. A libanoni tévé megszólaltatott egy magyar régészt is, aki elmondta, nagyon örül annak, hogy Libanonban dolgozhat. Mi is nagyon örülünk ennek!

Lássuk mai cikkeinket:

Ha legyőzni nem is lehet, de kiröhögni kötelező ezt a sötét, humortalan, görcsös hatalmat

Eszem ágában sincs egy maroknyi elmebeteg bűnöző kedvéért elcseszni ezt az egy életemet

Garantáltan nem lesz még egyszer Dózsa-Pruck ügy Mária néni országában

A nyugdíjasok nem fogják megoldani a munkaerőhiányt

Itt parancsra kell magyarnak lenni

Ki kormányozza ezt az országot kilencedik éve, hogy még mindig a hatalomnak kell védekeznie?

Takarodó

A nap kommentje pedig Attilától:

Hazaszeretet parancsra? Mint a szerelem pénzért…. olyan, mintha. Lehet belőle Lamborginit venni, fánkozót nyitni, amerikai állampolgárságot szerezni, saját lábunkon állni, sok mindent…. de a boldogság nem ez. A haza iránti tisztelet, alázat és szeretet sem ez. Ettől még vannak, akik ezt hiszik annak, de ők is csak olyanok, mint az utóbbiak, kurvák, ősi mesterséget űző iparosok. A hazafit ne a két ef-ipszilonnál keressük. Vagy bennünk van, vagy kiölik belőlünk. Mint a szerelmet a pénz…

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!