November 15,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Itt parancsra kell magyarnak lenni

Nagyjából egyformák. Válltól felfelé mindenképpen. Egyenészjárásúak. Fideszesek, kereszténydemokraták (valahányszor leírom, utálkozom a hatalomba pottyant atyagatyásoktól). Nincs saját véleményük, nincs önálló gondolatuk, akaratuk sem. Vezérük irányítja őket, Orbán-elemmel működnek. Csak néha látni rajtuk, hogy fogy az elem, ilyenkor legalább az is kiderül, hogy saját maguktól is eszefogyottak.

Nagy baj, hogy ugyanilyenre klónoznák a gyerekeket is. Már az óvodában nyomnák beléjük a hazafias (vagy mi a franc) szuflát. Nehogy a cseperedő nemzedék hazaárulóként érje el a felnőttkort. K*rvára unom már, hogy itt parancsra kell nevelődni, magyarnak lenni, lehetőleg hasonlítani a sok álszent, hazug, pökhendi hatalmasra.

Leszállni rólunk! Én az átkosban jártam iskolába, de testnevelés órán soha nem mondta a tanárnő: gyerekek, éppen most nevellek benneteket hazafiságra, aki nem tud felmászni a kötélre, az hazaáruló, nem méltó arra, hogy erkölcsös, bátor, erős, hazája iránt elkötelezett diák legyen. Fegyverünk legfeljebb a csúzli volt. Alaki kiképzést sem kaptunk, csak akkor volt gond, amikor a Polovitzer befurakodott a tornasor közepébe, mert sosem tudta elviselni, hogy ő az osztályban a legalacsonyabb.

Majd a Simicskó levitézlett honvédelmi miniszter kormánybiztosként nevel. „Hiába van a legjobb tananyag, ha az az értékrend a tényleges nevelés során nem tud megfelelően célt érni. Ha csak egyetlen fiatal lelkét meg tudjuk érinteni, és át tudunk adni neki valamit abból a tapasztalatból, amivel rendelkezünk, akkor a mi nemzedékünk már nem élt hiába.”

Muszáj ide másolnom:

„A hatalomra jutó kommunista párt úgy tekintett az iskolára, mint az engedelmes állampolgárok nevelésének eszközére. Ez jól beleillett abba a koncepcióba, amely a politikai célok elérésének eszközévé kívánta deformálni a társadalmi szervezeteket, a tudományos életet, az irodalmat, a művészetet. Természetes, hogy az iskolai nevelést-oktatást is a pártérdekeknek megfelelően kell megszervezni. Az oktatásügy is a pártpolitika »szolgálólányává« lett. … Az 1950-es szocialista tanterv… Célként azt tűzi ki, hogy az iskola »tanulóifjúságunkat Népköztársaságunk öntudatos, fegyelmezett állampolgáraivá, a dolgozó nép hűséges fiává, a szocializmus építőjévé nevelje… A »fegyelmezett állampolgár«-rá nevelés akkoriban nem jelentett mást, mint olyan alattvalói magatartás kialakítását, amely megfelel a monolitikus államhatalom, a diktatórikus parancsuralmi rendszer igényeinek…” (Pukánszky-Németh: Neveléstörténet – Az ötvenes évek)

Ezek tényleg ugyanazok! Nyaktól felfelé. Csak Audiban terpeszkednek, magán kisvasúttal dicsekednek, saját repülővel szálldosnak, gyereküknek százmilliós palotákat vesznek. Először lopnak, aztán imádkoznak. Vagy fordítva. Ezek az ugyanazok elvárják a tanároktól, hogy kiabálják: Figyelem, jobbra! Jobbra, még jobbra, csak jobbra! Igazodj! Balra ne is nézz! Tilos!

Így lehet majd hülyét csinálni az igen tisztelt pedagógusokból – már aki még marad a katedrán -, így lehet félrevezetni a gyerekeket. Pedig nem bakákat, nem puskát markoló és nem egyforma gyerekeket kellene megcsinálnia (szó szerint) a Fidesznek, hanem sokoldalú, európai szellemiségű, szabad fiatalokat nevelni. Csak ehhez európai szellem(iség) kéne. Nekik az nincs. Pedagógiai érzékük is nulla. A jó nevelő-oktató nem tűri a kirekesztést, a megkülönböztetést, hazudozást, a kivételezést, a megbélyegzést. A Vezér-követők ebből is élnek. Jól.

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Itthon vagyok.

Nem is kell leírnom a vers címét. Radnóti maga a megtestesült hazaszeretet. Ahogyan József Attila, Vörösmarty, Arany János, Petőfi Sándor, Kölcsey Ferenc… – sorolhatnám napestig – hazaszeretete a hiteles örökség.

Az orbáni egyen rajongóknak fogalmuk sincs arról, hogy erőszakkal, erőszakos gondolatokkal nem lehet szeretni a hazát.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.