Bosszúálló, semmihez nem értő, romboló semmirekellők

Palkovics államtitkár és Balog miniszter a CEU-ról szóló szavazás napján (Illyés Tibor/MTI) Palkovics államtitkár és Balog miniszter a CEU-ról szóló szavazás napján (Illyés Tibor/MTI)

Miközben Matolcsy Rómeó vásárolgatja a gyapjúszőnyegeket rakásra, mert nem tudja, hova tegye a jellegétől megfosztott közpénzt (és a Fidesz közönséges szarlapátolóit és famíliájukat nyomja agyon többszázezres ösztöndíjakkal); miközben a magyar kormány állami cégeken keresztül tízmilliárdokat szór ki azért, hogy azeri (és ha egy mód van rá, remélem orosz is) cég birtokába kerüljenek elemzés céljából a szétlopott vizes vébé wifijére csatlakozó polgárok adatai; miközben az eseményt népszerűsítő kampány helyett negyuribáröhögjönavégén plakátokkal fullba nyomják a kretént és az ordas eszmékkel való szellemi kútmérgezést, darabjaira hullik minden más.

Itt van példának okáért terítéken újra meg újra a stratégiai népbutítás és népirtás zászlóshajójának számító Emberi Erőforrások Minisztériuma, amelynek vezetője – idekívánkozik ez nagyon -, a rángatózó, ájtatos kamupap, a minap az egész vízfejű intézményt belefőzte a karcagi birkapörköltbe. Jól is tette, ha már egyébre nem fussa, akkor legalább. Azóta is mímelik a munkát az elvtársak a júliusi kánikulában is. Ha már az egészségügyi rendszer állapotán – harsány elmúltnyócévezés közepette – egy milliméternyit nem hajlandóak javítani, párhuzamosan gyilkolják az oktatást is.

Az alapsztori: adott egy gimnázium (a Parragh nevű csempehuszár legnagyobb bánatára még működik), amelynek igazgatója 22 éve végzi a legnagyobb megbecsülés mellett a munkáját. A diákok, szülők szeretik, tisztelik, még szimpátiatüntetést is szerveztek mellette, senki nem kíván a helyére lépni.

Mit kell ilyenkor tenni? Meg kell fúrni az embert. Nem szakmai alapon, nem erkölcsi alapon, nem azért, mert részegen megy dolgozni, mint például a közpénzmédia riportere, nem azért, mert legtöbbször be sem megy dolgozni, nem azért, mert kollégái panasszal éltek a viselkedésével és a vezetési módszereivel szemben. Hanem kizárólag politikai alapon. Miért kell megfúrni? Mert nem pártkatona. Sőt, olyannyira nem, hogy korábban kritizálni merészelte a kormány oktatáspolitikáját, szolidaritását fejezte a tüntető miskolci tanárokkal, de még a kockás inges tiltakozásban is részt vett. Meg is lett az eredménye.

 

Azért, hogy a makói József Attila Gimnázium igazgatói tisztségét véletlenül se Rója István töltse be a továbbiakban, a gennyedék minisztérium inkább megfúrta a pályázatát. Annak ellenére, hogy nem volt és nincs neki ellenjelöltje. Inkább három hónapon belül újabb pályázatot írnak ki. A diákok és a szülők rohadjanak is meg az akaratukkal, a szimpátiájukkal, a tiszteletükkel és a megbecsülésükkel. Palkovics László, oktatási államtitkárnak csúfolt csinovnyik személyesen intézkedett az igazgatói pályázattal kapcsolatban. Miután előzőleg áprilisban a helyi önkormányzat vezetése és a képviselő-testület fideszes többsége döntött úgy, hogy nem támogatja Rója újbóli megválasztását. Mert csak.

Akkor disztingváltan, kulturáltan összefoglalom a lényeget: a mi minden kérdésben kikérjük és miután kikértük, figyelembe is vesszük a hülye polgárok véleményét című notórius hazudozók kormánya szerint (félreértéseket elkerülendő: biztos vagyok benne, hogy ha a Viktorovics tudná, nem hagyná; irónia off) az ilyen pecsovics intézkedések miatt indokolt demokráciának nevezni ezt a szemétdombot, amit idecsináltak az ország helyére. Ha az oktatási folyamatban érintettek (diákok, szülők) X-et akarják, akkor a Fidesz csakazértis kinyírja X-et, és a helyére beülteti Y-t. Világos? Világos.

Rója István (X) 22 évnyi igazgatóság dacára sem jutott el odáig, hogy a NER követelményeinek megfeleljen: önállóan képes véleményt alkotni, az aktuális kormány színezetétől függetlenül foglal állást szigorúan szakmai kérdésekben, azokat az aktuális kormány úri kínkeservétől függetlenül fel is vállalja, elfogadott, népszerű, van neki gerincoszlopa. Mi következik ebből? El kell hajtani a fenébe.

Tudom, hogy faszt érdekel július közepén 37 fokban, hogy egy vidéki (szevasz, Lázár!) gimnáziumban ki lesz az igazgató, mi lesz az intézmény, a diákok sorsa  (a gennyedék Emmi szerint a döntés az intézmény jövőbeni működését szolgálja, és a megújítás jegyében született!) miután július végén a lázadó elem leteszi a lantot és valamelyik helyettese elbohóckodik addig, amíg az újabb pályázatot méltóztatnak kiírni fejesék, de ennek a bolsevik tempónak a világ a csodájára járhatna. Ha akarna.

Ám elsősorban azoknak kellene rohadtul összefogniuk már egyszer a kurva életbe, akik azon vinnyognak általában, hogy csúnya szavak kíséretében bántom a kormánytot. Ahelyett, hogy a forró vízben való, lassú megfőzetés ellen vernék az asztalt két ököllel. Nehogy már egyszer, tök véletlenül azok tudják megítélni és eldönteni, hogy milyen intézkedések szülessenek, akiket közvetlenül érint… még a végén belerokkanna az egész szájbakúrt NER-Klik-Emmi tákolmány! Nehogy már egyszer ne szervilis, vakon hívő, undorító végrehajtók emelgetnék parancsszóra a kezüket, mert minden gerinces szakpolitikust karikás ostorral űztek el a kondér mellől.

A fenti algoritmus szerint sorra taposnak el mindenkit. A szakmailag, emberileg, erkölcsileg kimagasló teljesítmény inkompatibilissá vált mindennel, amire a gumicsizmás és sleppje rátette a patáját. Építkezni képtelenek és nem is hajlandóak, cserébe szétbasszák azt is, ami foltokban működik, ami kisebb vagy nagyobb közösségeknek jó. Aztán majd jön valamelyik helyi Döbrögi pereputtya, és beleül abba a székbe, amelyben azelőtt szakember ült. Ahogy a közpénz számukra fideszes magántulajdont jelent legtöbb esetben, úgy butították szépen, lassan fideszes oktatássá a közoktatást is.

Már régen nem kell a főgonosz tudta és beleegyezése ezekhez az akciókhoz. Katasztrófális morális állapotban dagonyázik ez az ország a legalacsonyabb szintekig. Az utolsó szellemileg nyomorult, lelkileg sérült (tisztelet a kivételeknek) önkormányzati képviselőig. Nélkülük nem lehetne megvalósítani intézmények, tisztségviselők politikai kicsinálását. Ők azok, akik meggyőzik magukat és a választóikat naponta, hogy miért jó az, ha rombolnak, pusztítanak, a közösség ellen tesznek. Hajlott gerincű nyomorékok, akiknek soha nincs ellenvéleményük, végrehajtják az ukázt, majd boldogan hazamennek, hogy ma is jól szolgálták a rezsimet.

A plakátokon büszke, erős ország pedig újratermeli a lehajtott fejű alattvalókat. A szabadságharcos nép mítosza valójában a beletörődő, eltaposott nép rögvalóságát jelenti. Már nagyon régóta többen vannak azok, akikbe már belerúgtak, mint azok, akikbe még nem. Itt és most már megint nincsen mit veszíteni, nincsenek kifogások: a tisztelt szülőknek ajánlott volna nem megvárni, ameddig az ügyeletes pártcsicskát beültetik az igazgató úr helyébe és meghosszabbítják Felcsútig. A tisztelt tanári karnak, és igazgatóhelyetteseknek ajánlott volna melléjük állni és a szeptemberi tanítás megkezdését feltételekhez kötni. Mert a gonosz sikeréhez elég annyi, hogy a jó tétlenül marad. Nem én találtam ki, Rója István mondta. Erről szól ez az ország. Bosszúálló, semmihez nem értő, romboló semmirekellőkről.adomany-1