Ez az ember vagy hülye, vagy szimplán geci, vagy valaki félremagyarázta a szavait

Parragh, Orbán, pálinka (Fotó forrása: nol.hu) Parragh, Orbán, pálinka (Fotó forrása: nol.hu)

Van itt egy marginálisan mínuszos hír tegnapról, az MTI tette közzé, tehát biztos igaz: bizonyos Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, történelem-orosz szakon feleslegesen tanult NSZK-s és szovjet cserediák, fürdőszobai berendezésekbe belebukott vállalkozó, Orbán sötét holdudvarának egyik legsötétebb figurája megszakértette a magyar oktatás helyzetét. Ott, ahol egy aluliskolázott disznószerelő néhány év alatt megszázmilliárdosodhatott, nyilván nem Hoffmann Rózsika, Balog Zoltán és Palkovics László jelenti a szakterülethez értőket tömörítő pöcegödör legsötétebb mélységét.

Parragh elvtárs a kamara országos elnöki találkozóját megelőző, rögtönzött sajtótájékoztatón szakértette meg a témát a magyar vállalkozások versenyképességének és Európához felzárkózásának nagyszerű kontextusában. Én azt hittem, hogy a büszke és erős ország sínen van, de ezek szerint nem: a magyar mikro- és kisvállalkozások, de még a közepesek sem igazán versenyképesek, nem tudnak a nemzetközi piacon egységnyi idő alatt akkora értéket előállítani, mint a versenytársak.

Újdonság ez nekem, mert eddig úgy tudtam, hogy a saját lábunkon állunk és világítunk a hanyatló Európa döglődésének sötét éjszakájában. Ehhez képest most Parragh benyögte, hogy

ha túl erősen nyomjuk a béreket fölfelé, azt nem tudják kitermelni, ha viszont nem, akkor kiürül az ország.

Ezt ordítják teli torokból egy jó ideje azok, akik értenének is ahhoz, amihez a kormány nem, de mindegy is, mert Parragh végre jó irányból fogja meg a problémát. Azt állítja, hogy a munkaerő biztosítását tekintve „az árral szemben úszunk”: nem csak a gyerekszám csökken, hanem az iskolába iratkozók száma is, miközben rendkívül erős a gimnáziumok „elszívó hatása”.

„Az elmúlt öt évben 100 ezer gyerek esett ki a középfokú képzésből, ebből 84 ezer a szakképzésből” – mutatott rá Parragh, aki óriási hibának nevezve, hogy polgármesterek nem mernek bezárni gimnáziumokat.

Tényleg örülök, hogy a fürdőszobai vállalkozásába jókora hitelállománnyal belebukó csempekirályból szervilis hűbéressé avanzsált díszseggnyaló, aki mindig fenntartások nélkül szolgálta Orbánt, aki a szakszervezetek elfojtásától a felsőoktatás szájbarúgásáig kvázi bármiben lojális támogatója volt az egyélőistennek, akinek karrierje innen már nem tud felfele ívelni, ezért pozícióját csak az önkritikátlan felszopással betonozhatja be, most újfent megmondta a tutit.

Nem is tudom, honnan kezdjem. A Taigetosz-törvény megbocsáthatatlan elmebaja után különösen nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy a versenyképesség oltárán elvérzett Parraghnak sűrű és mély kussolás helyett a közoktatásról is van mondanivalója. Nem is akármilyen. Röviden: a magyar vállalkozások versenyképtelenségének oka, hogy még mindig túl sok fölösleges gimnázium működik, és ha a polgármesterek nem lennének gyávák, már bezártak volna néhányat a picsába. Nem az a baj, hogy mindent ellopnak az élhető ország reményével együtt, hanem hogy még nem zártak be elég iskolát.

Valaki szólhatna ennek a középszerűtől is selejtesebb dilettánsnak, ennek az Iparkamara Matolcsygyurijának, hogy legközelebb, amikor polgármestereket ekézni támad kedve, nézzen már utána, miről beszél. A gimnáziumokat – leszámítva a bőkezűen támogatott egyházi iskolákat – államosították, klikkesítették, az önkormányzatoknak, a polgármestereknek semmibe nincs joguk beleszólni, ami ezeknek az intézményeknek a működését illeti. Ergo bezárni sem tudnak gimnáziumokat.

Mennyire kell valaki kretén legyen ahhoz, hogy a középfokú oktatási rendszerből kiesett/hiányzó gyerekek aggasztó számát újabb iskolák bezárásával képzeli el csökkenteni? Ez az ember vagy hülye, vagy szimplán geci, vagy az MTI félremagyarázta a szavait.

Miért van az, hogy a nemzeti ügyek családbarát kormánya körül mindig azok pofáznak a leghangosabban és ugatnak bele nemzeti ügyekbe, akiket semmilyen formában nem érint a dolog, de legalább nem is értenek hozzá? Jelen esetben egy gyermektelen bukott vállalkozóból fideszes hűbéressé fejlődött talpnyaló filozofál arról, hogy miért lenne jó, ha mások gyerekeit megfosztanák a lehetőségétől is annak, hogy az összeszerelőüzem szalag mellett robotoló rabszolgasorson felülemelkedjen?

Egyáltalán hol tart az az ország, ahol a kormány egyetemeket zárat be, az iparkamara pártkatona elnöke pedig arról prédikál, hogy a magyar gazdaság béka seggét meg sem közelítő versenyképtelenségéről a gimnáziumok magas száma tehet?

Még mielőtt valakiben indokolatlanul elpattannának bizonyos húrok: senki nem állította, hogy minden gyerek alkalmas arra, hogy nemzetközileg elismert klímakutatóvá, Nobel-díjas közgazdásszá, vagy nyolc nyelven beszélő bölcsésszé váljon.

De az, amit az Orbán-kormány a szakképzés lebutítása terén művelt (a szakiskolának nevezett iparitanuló-iskolákból kivette a közismereti tárgyakat, és a továbbtanulásra alkalmas szakközépiskolákat átalakította a továbbtanulást lehetetlenné tevő szakgimnáziumokká), kizárólag a munkaalapú társadalomnak csúfolt cselédek országának megalapozását szolgálja. Ahol a cél az, hogy a gyerek minél hamarabb kikerüljön az iskolarendszerből, ahol 14 éves korában kényszerítik egy egész életet eldöntő választásra, amelyre ez az életkor baromira nem alkalmas.

Orbán nem adja föl

És miközben civilizáltabb, nem munkaalapú, hanem tudásalapú társadalomban gondolkodó országokban pontosan tudják, hogy a világ rohamos fejlődése és változása az élethosszig tartó tanulást teszi szükségszerűvé, a Fidesz sötét barmai pontosan azoknak a gimnáziumoknak a számát akarják tovább csökkenteni, amelyek alapját képezhetik a helyes pályaválasztásnak. Nem azon agyalnak a kretének, hogy a szakközépiskolákban emeljék az oktatás színvonalát, hogy használható és továbbfejleszthető tudást szerezzenek a diákok, hanem hogy  be kéne zárni a gimnáziumokat. Ha már a tanulási nehézségekkel küzdő diákokat úgyis megfosztották az esélyétől is annak, hogy képességeiknek megfelelően hasznos és eredményes tagjaivá válhassanak a társadalomnak.

Az a probléma ezzel az éjfekete, büdös, feudális kormányzati politikával, hogy addig nem nyugszanak, ameddig generációk életetét nem teszik tönkre visszafordíthatatlanul, ameddig nem éhbérért robotoló szalagmunkásokat termelnek ki a nemzeti kormány örök dicsőségére és hatalomban maradására. Elavult, használhatatlan, 19. századi tudással a 21. században versenyképesnek lenni egészen sajátos elképzelés. Nyilván nem véletlenül: az idegen nyelvek, a számítástechnikai, netán pénzügyi, állampolgári, jogi ismeretek hatalmas hátrányt jelentenének a kormány számára abban, hogy irányítható bérrabszolgákat kreáljanak a felnövekvő nemzedékekből.

Cselédek, szolgák, buta droidok kellenek ide, akik a vállukon hordozzák a Parragh Lászlókat és famíliájukat, miközben hatalmasék kölykei a haldokló Nyugat legdrágább felsőfokú intézményeiben pallérozzák az elméjüket. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni: ha ez nem nemzeti tragédia, akkor semmi.

adomany-1