Csilliárdos népszopás

m1

A vasárnapra, illetve arra való különös tekintettel, hogy Kósa-Németh-Hollik-Halász, valamint a Fidesz egyéb, random kommunikációs mestertrolljai valószínűleg árnyékba vonulva, megérdemelten pihennek valahol a végeken, úgy döntöttem a mai nap abszolút díjnyertes videójáról kellene beszélni egy kicsit, amely méltán járta körbe a honi sajtót. Nyilván leszámítva azt a részét, amelyiket eleve nem lehet sajtónak nevezni, ellenben a 80-100 milliárdos közpénz- és propagandamédiával egy követ fújnak, azonos megrendelésre, azonos tartalmakat szállítanak.

A Migráns1 nevű csatorna riportere a bajai halászléfőző fesztiválról jelentkezett be mintegy másfél perc erejéig. (Majdnem olyan jó volt, mint Balog Zoltán birkafőző miniszter fesztiválozása.) Konkrétan addig, ameddig a stúdióban ülő, megrökönyödött műsorvezető alig titkolható, ámbár teljesen érthető felháborodással meg nem köszönte a produkcióját és le nem keverték az egészet a francba.

Első ránézésre erre azért volt szükség, mert a felvételek tanúsága szerint a riporter úr saturészeg állapotban vívta elkeseredett küzdelmét a szavak megformálásával, és bizony nem ritkán alulmaradt ő. Ezen az sem segített – bár szerintem nagyon is -, hogy helyi biodíszleteteket is maga köré gyűjtve igyekezett autentikus beszámolót összehozni erről a Magyarországon világhírű népszopkásról:

 

Lássuk be, emberünk maximálisan komolyan vette a lázadás évét. Mert bár a közszolgálati propagandatévé embertelen amatőrizmusába már kismillió, kínosabbnál borzasztóbb húzás belefért, azért tajtrészegen élőben bejelentkezni a királyinak csúfolt fideszes párttévébe, nem mindennapi menőség.

Igaz, hogy van az az alkoholszint, aminél az ember gátlások és fenntartások nélkül akárhova bejelentkezik. És az is igaz, hogy van az a munkahely, ahol józanon dolgozni felér a naponta elkövetett öngyilkosságal. Nem mintha a kollégát fel akarnám menteni az alól, hogy egy vállalhatatlan, ocsmány, nemzetileg méltatlan médiaorgánum szekerét tolja. És nem mintha rendben lévőnek találnám, hogy bármilyen foglalkozású emberek munkaidőben alkoholos nedűkkel kezeljék magukat. Még akkor sem, ha történetesen az a munkájuk, hogy részeg emberek mulatozásáról tudósítsanak. Ez a másfél perc viszont minden irányból hamisítatlan médiatörténeti csúcspont, és talán nem is az a legvadabb benne, hogy a riporter merevrészegre ette magát halászlével. (De, amúgy az is.)

Hanem hogy azt mondja a megszólaltatott interjúalany (egy helyi főzőcsapat képviseletében) arra a kérdésre, hogy hányan vannak és mi volt a koncepció:

Kérem szépen, sokan vagyunk, de nem vagyunk elegen (by Orbán – szerk.). Ahogy itt láthatod, 10-12-en, egy tucaton állunk a bajai halászléfőző fesztiválon. Ez a fesztivál körülbelül tíz éve itt a helyi népszopássá vált, akarom mondani népszokássá vált.

A riporter ezen a ponton visszaragadja az előzőleg a kezéből kicsavart mikrofont és kínkeservesen artikulálva megállapítja, hogy ez a több mint húsz éves rendezvény tulajdonképpen nem is verseny, hanem egy barátilag kigondolt, jó hangulatú főzés. És mondaná tovább, amikor a stúdióban ülő műsorvezető hölgy – aki vélhetően a rendező felé gesztikulál szélesen – kimarja a szájából a szót. Nem véletlenül. Ezen a ponton világosság gyúl a mi agyunkban. Ez a műsorvezető az a műsorvezető, aki a húsvéti keresztény ünnep környékén híresült el az alábbi nyelvbotlásról:

 

Ekkor újabb megvilágosodás érheti a gyanútlan tévénézőt: lehet hogy nem is az a baj, hogy Bencze Péter Migráns1-riporter matarészegen küzdött a feladattal, hanem az, hogy az interjúalany tök véletlenül egy igazi mestertroll, aki valójában a csatornát és annak műsorvezetőjét szívatta?

Bárhogyan is legyen, ez a másfél perc a Migráns1 aktuális csatorna történetének legőszintébb pillanata lehetett, bár ez akkor is előfordulhatott volna, ha a tudósító történetesen nem issza le magát, mint az albán szamár. Ritka nagy ajándék ez egy olyan kurva sokba kerülő, rengeteg sok közpénzt felzabáló médiatermék részéről, amelynek dolgozói, szócsövei nem túl sűrűn engedhetik meg maguknak az őszinteséget, lazaságot. Még akkor is így van ez, ha egyébként felfoghatatlan, hogyan fordulhatott elő, hogy senki nem volt jelen a helyszínen a stábból, aki figyelmeztette volna emberünket, hogy csak azután adózzon az élvezeteknek, miután lemegy az élő bejelentkezés.

Vicces, szórakoztató, a maga nemében tökéletes remekmű ez, és nem nehéz belátni, meg kár volna letagadni, hogy minden pénzt megér az országnak egy ilyen igazi nemzeti kanális: akár az évi 80-100 milliárd többszörösét is. Vicceltem. Ám ahogy a Fidesz környékéről eltűntek a profik, a szakemberek, a közpénztévénél is csak a selejtre futja. Mosolyogni lehet ezen az idétlen másfél percen, de valahol mélységesen elkeserítő, hogy a rendszerbe kódolt kontraszelekció mindenütt elvégzi a maga pusztítását.

Nem merek belegondolni, mennyibe kerülhetett az egész istenverte M1-stáb bajai kiszállásából összehozott másfél perces paródia, és csupán enyhe vigasz, hogy addig sem migránsoztak, sorosoztak és nem nyomták a kormánypropagandát. Meg örök tanulság, hogy – mint kiderült – az előre le nem zsírozott megszólalásokból bármikor baj lehet.

A lényeg, hogy amikor nem hazudnak, nem csúsztatnak, nem agyat mosnak, nem tisztességes embereket járatnak le, nem égnek a technikai és szakmai hozzá nem értés okán, akkor atomrészeg riporterekkel küzdenek, akik rendszerellenes országlakókat szólaltatnak meg véletlenül. Ez a színvonal, ez a királyi televízió. Csilliárdos népszopás.

 

adomany-1