November 15,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Van ebben valami kósza idegösszeroppanást előidézni képes diszkrét báj

Ameddig a patás ördög Soros, Gyurcsány, Vona, vagy az ellenzék tetszőleges szegmense által felbujtott elkövetőt beazonosítja a Pannon Lölö Lapok Társaságának nyomozóbizottsága, szerintem beszéljünk pár szót a karácsony minden bizonnyal legemlékezetesebb közéleti történéséről.

Az Orbán nevű Viktor nagyívű karácsonyi interjút ad egy immár a kormány hátsójából kikandikáló vidéki online lapnak. Az interjú megjelenik nyomtatásban is a Fejér Megyei Hírlapban, ám az eredeti szöveghez képest négy helyen megtrollkodott tartalom kerül az olvasók kezébe. Ismételjük át:

  • „… mi kikértük az emberek véleményét, bár nem érdekelt minket.”
  • „… és az ápolónők bérét 2017-ben és 2018-ban is folyamatosan emeljük. A kórházi hullák száma is emelkedik.
  • „A korrupciós vád mint politikai lejárató eszköz teljes mértékben megszokottá vált. Mi is használjuk.”
  • „Azt kívánom, hogy minél többen találjanak vissza a karácsony pogány értelmezéséhez, hiszen mégiscsak a Megváltó születését várjuk.”

A lapcsalád sürgős közleményt ad ki, amelyben sajnálkozik és elnézést kér az érintettektől, egyben kilátásba helyezi a megfelelő jogi lépéseket. Ügyvezető igazgató néni nyilatkozik az ellenséges RTL Klubnak, kifejti, hogy vagy egy dolgozó volt a gaz elkövető, vagy kívülről hekkelték meg a számítógépes rendszerüket. Amin azóta már szigorítottak (bármit is jelentsen ez), ráadásul már részeredményeik is vannak, ám azok nem feltétlenül tartoznak a nyilvánosságra. Meglepődtünk volna fölöttébb, ha pont most, pont ez véletlenül a nyilvánosságra tartozna. Az igazgató elvtársnő pengeéles logikáját már nem is említem, hogy miszerint ha nem belülről, akkor kívülről érkezett a gyalázatos támadás. És tényleg.

Mondanám, hogy tetszettek volna gondolkodni mielőtt félanalfabéta mangalicaszerelőkre bízzák a tönkretett, bezúzott, felvásárolt egészségtelen magyar médiapiacot, de hát az önkény nagy úr, és van aki soha nem érti meg, hogy a szakmaiság akkor sem írja felül a lihegő lojalitást, ha naponta mészárolnak egy-egy ellenséges médiaorgánumot. Másrészt valóban van abban némi idegösszeroppanást előidézni képes diszkrét báj (remélem, azért kellemesen telik a karácsony a miniszterelnök úrnak), hogy a mindenható fénylő csillagot saját megyéjében, a saját hátsójából kilógó lapban, a saját – disznók elé szórt – moslék-interjújában hekkelik meg. És hát a sors iróniája, hogy ezt a lapot már bedönteni sem lehet, mert az övék. Szar ügy a javából.

A történethez hozzátartozik, hogy tegnap délután a feol.hu egyik munkatársa (azóta törölt) Facebook-posztjában azt sugallta, hogy a trollkodást/provokációt valójában belülről, központilag vezérelték szándékosan azért, hogy ürügyet szolgáltassanak a lapcsaládhoz tartozó szerkesztőségek megtisztításához. Nem vagyok a híve az ilyen szofisztikált összeesküvés-elméleteknek, jelen esetben meg ennek igencsak ellentmond az a tény, hogy különösebben eddig sem volt szükség érvekkel alátámasztott indokokra a lefejezésekhez, elbocsátásokhoz, személycserékhez, eddig sem kellett lázasan ügyelni a látszatra. Már rég nem kell ügyelni semmiféle látszatra.

Bár alapvetően azt gondolom, hogy ezzel a vérbeli arroganciával és gátlástalansággal felruházott rezsimmel szemben semmilyen finomkodásnak nincs helye, és hogy a leghatásosabban talán éppen az ilyen humorosnak szánt trollkodásokkal lehet küzdeni ellene (egyébként semmi humoros nincs abban, hogy egy koncentrált hazugság-halmazba kerül néhány porszemnyi valóság), már most látszik a sértődött reakciókból, hogy nem pálya ezeknek a finom irónia. Ahhoz intelligenciára, nagyvonalúságra, humorérzékre volna szükség, ami foltokban és nyomokban sem található meg a kormányoldalon. De a híveik is valahogy úgy vannak vele, hogy értjük mi a humort, látjuk, hogy meztelen a király, de nem szeretjük, ha ezt beledörgölik a pofánkba a sötétben bújkáló gyurcsánysorosistaliberálbolsevik nemzetellenes hazaárulók.

A nagyvonalú, joviális legyintés helyett, amivel elüthették volna az élét ennek a – lássuk be – igen jól irányzott, a szarva közt a tőgyét telibe találó médiahekknek, az illetékesek vérben forgó szemekkel, lihegve hajszolják az elkövetőt, és jól megelőlegezték a jogi lépéseket is (azt mondjuk nem tudom, hogy pontosan mely büntetőjogi kategóriát meríti ki a miniszterelnök úr aranyszavainak ilyetén deformálása).

Abban tehát egészen biztosak lehetünk, hogy a sérült lelkületű, frusztrált és kicsinyes nagyembernek elevenébe talált ez a húzás, mert valószínűleg a hiúságán ejtett foltot az, aki hiányosnak talált szavait kiegészítette. És mivel a trollkodás nagyon is valós problémákra világít rá, bosszúálló, sekélyes természetét ismerve, nem kizárt, hogy ütőkártyának tekinti majd a szabad sajtó ellen folytatott megszállott küzdelmében. Mert lám-lám, az ellenség keze betette a lábát a konzervatív-kormánysajtó berkeibe, pedig azt hittük, hogy már kiebrudaltunk onnan minden rendszeridegen elemet.

Pedig csak arról van szó, hogy bár ez a megmozdulás egyáltalán nem vált ki semmiféle érdemi ellenzéki tevékenységet (persze, megértem a teljesen legitim örömködést és tenyérdörzsölést), azért azt az üzenetet magában hordozza, hogy akármennyire is feltettek mindent arra, hogy a választások előtt földbe döngölik a nem kormánypárti médiát, soha nem lesznek biztonságban, de legalább a kormány kerekét szorongatva jogosan retteghetnek, hogy honnan jön a következő saller.

A hermetikusan zárt, bivalyerősnek látszó rendszer ugyanis számos ponton recseg és ropog, ezen pedig az sem változtat, hogy 18 felületen ontják ugyanazt a trágyát bele az arcokba. A tartalom attól nem válik igazzá, viszont a megvásárolt lojalitás pajzsán méretes rések vannak kialakulóban. Bár nincs kedvem találgatásokba bocsátkozni az elkövető személyét illetően, kézenfekvőnek tűnik, hogy valaki olyan trollkodta meg ezt az interjút, aki pontosan tudta, hogy a demokratikus tisztogatás őt sem kíméli, és így érezte elegánsnak felmondani.

Bárhogy is legyen (majd jól elmondják két nap múlva, hogy nem tartozik a nyilvánosságra, vagy ellenkezőleg: körbehurcolják az ember skalpját mindenhol), a lényeg az, hogy odáig fajult a mindennapi tapasztalatokkal szembemenő egyenes beszéd, hogy már az sem kizárható, hogy a minden körülmények között megvásárolhatónak hitt saját alom lázad fel az uraságok ellen. Lehet, hogy nem holnap, vagy holnapután, de az irány ez, a végkifejlet pedig elkerülhetetlen.

Mert egy darabig lehet azt csinálni, hogy újságírókat b*szkodunk ki a sajtótájékoztatókról, hogy sorozatosan hülyének nézzük, megalázzuk, kitiltjuk és ellehetetlenítjük a munkáját végezni akaró média képviselőit, lehet ócska botránykeltésnek nevezni a kormányt és a miniszterelnököt számonkérő médiamunkások kérdéseit, lehet menekülni a viták elől és kizárólag a mikrofonállványokat venni emberszámba, de nem a végtelenségig. Addig nyilván nagyon sok tudatnak meg kell még hasadni és a vakhitet józan észre váltani, de be fog következni, nyugi.

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.